Címke: Prime Video

Ilyen volt a Jack Ryan 3.évada

Tom Clancy ikonikus karakterének 1.évadát annak idején imádtam. Friss volt, feszült volt, és megvolt benne az az elegáns realizmus, ami miatt elhittem, hogy Jack Ryan tényleg egy elemző, aki néha kénytelen terepre menni. Akkor még azt gondoltam: „oké, ez a széria tud valami újat mutatni.”

Aztán jött a második évad, amin már erősen érezni lehetett, hogy valami kisiklott. Őszintén? Ma már alig emlékszem, mi történt benne. A harmadik évaddal pedig eleve elakadtam: az első rész után megálltam, és hetekig rá sem tudtam nézni. Végül csak azért fejeztem be, mert zavart a tudat, hogy félbehagytam… utólag lehet, hogy pont így jártam volna jobban.

Jack Ryan

A 3. évad tökéletes példája annak, amikor papíron minden adott: aktuálpolitika, hidegháborús visszhangok, energiapánik, orosz-nyugat feszültség. Ilyet utoljára a Homeland tudott ilyen pontossággal megcélozni. De ha nincs mögötte egy tehetséges írói szoba, amely érti a karaktereket és a világot, akkor az egész semmit nem ér.

Több cikkben is kiemelték, hogy a 2022 decemberében debütáló évadot az Amazon eltolta az eredeti dátumról. Miután megnéztem, már értem, hogy miért: néhány szál fájdalmasan közel lett volna a valósághoz, csak éppen nagyon gyenge megvalósításban.

Az alaphelyzet egyébként ígéretes: egy régi Clancy-féle összeesküvés újragondolása, ahol a geopolitikai dominót ezúttal Csehország löki meg. Hogy miért pont Csehország, ami ráadásul nincs is határos Oroszországgal? Fogalmam sincs. Ha Lengyelországba helyezik át a cselekményt, a történet 98%-án semmit sem kellett volna változtatni, és rögtön kapott volna egy brutálisan feszült realitást. Így viszont az egész inkább tűnt alternatív történelemnek, mint modern politikai thrillennek.

Az évad legnagyobb gyengesége mégis talán az volt, hogy a sorozat kapkodna: mintha egyszerre akarna James Bond, Mission Impossible és Bourne is lenni. Csak közben elfelejti, hogy a főhőse valójában egy elemző és nem utolsósorban ember. És valóban: Jack Ryan ebben az évadban szinte teljesen elveszíti eredeti karakterjegyeit. Elemzés? Nyoma sincs. Helyette ügyesen ugrik le tetőkről, menekül fél Európán keresztül, és olyan akcióhős jeleneteket kap, amiket inkább Jack Bauerre vagy Ethan Huntra írtak volna. Ez biztos, hogy nem az a Jack Ryan, akit Clancy megalkotott.

Luka Gocharov kettős ügynök történetszála szintén tele volt potenciállal, aztán valahogy teljesen szétesett. Amilyen izgalmasan indult, olyan fájdalmasan lapos lett, következetlen jelenetekkel. A színész mindent beleadott, csak éppen nem volt mélysége a szerepének.

És akkor ott vannak a sorozat logikai bukfencei. Például a cseh miniszterelnök, aki gyakorlatilag turistaként járja a világot, testőrség nélkül, mintha egy Erasmus-programon lenne. Ne már! Ez még egy könnyed akcióvígjátékban is nehezen menne át, nemhogy egy politikai thrillerben.

Ezen kívül az sem javított sokat az évad megítélésén, hogy a rendezés sem állt a helyzet magaslatán. Rossz volt a tempója az epizódok felépítésének, és néha az akció kellős közepén váltottak egy másik jelenetbe, ami teljesen kidobott.

A szezonfinálé nagy hajós ütközete megpróbálta megidézni a hidegháborúról szóló legjobb filmeket, de egyszerűen ez sem működött. Nem éreztem a feszültséget, és a pálfordulások nagyon forgatókönyv-szagúak voltak.

A Jack Ryan 3.évadáért egyszerűen kár. Látszik, hogy rengeteg pénzt beleöltek, volt egy jó alapkoncepciójuk, adott volt az adaptációs lehetőség, és a magyar helyszínek is külön plusz pontok voltak nekünk, magyar nézőknek. De egyszerűen az írás, és a történetvezetés terén elvérzett a szezon, és 5/10-nél többet nem tudok rá adni. Talán az utolsó évad jobb lesz. Ugye jobb lesz?

The Terminal List: Dark Wolf – Vége az 1.évadnak

Az év meglepetése? Számomra mindenképpen, hiszen egyáltalán nem vártam A Végső Lista spin-off sorozatát, ami James Reece társáról, Ben Edwardsról szólt. Az apasorozaton nem tudtam átrágni magam (majd talán a 2.évad előtt), de ennek adtam egy esélyt, és a pilot azonnal berántott. És a folytatás sem okozott csalódást.

Mióta véget ért a Strike Back (mindkét rebootja), nem nagyon találtam igazi, vérbeli, ponyva akciósorozatot. De a Sötét Farkas kielégítette ezt a vágyam. Pontosan azt hozta, amire vágytam. Kevés lelkizés, a hangsúly inkább az akción, a küldetésen, és a kémkedésen volt.

A tovább mögött spoileresen kitérek a részletekre, és hogy miért volt jó Budapestet, és magyar helyszíneket látni.

„The Terminal List: Dark Wolf – Vége az 1.évadnak” → Tovább olvasása

Countdown: Vége az 1.évadnak

Egyszerűen nem értem, hogy hogyan történhetett, hogy egy ember, nevezetesen Derek Haas megírta egy sorozat összes részének forgatókönyvét, valaki rábólintott, azt mondta, hogy ez így jó, majd egy stúdió azt mondta erre, hogy rendben van, legyártjuk, a színészek elolvasták a könyvet, beleegyeztek, leforgatták, és a Prime Video streaming szolgáltató még hajlandó is volt pénzt fizetni ezért. Itt nem egy emberen csúszott el, hanem kollektíven mindenkin, hogy ez a sorozat ebben a formában és minőségben elkészült.

Mert a Countdown nem jó sorozat. Ha van középszerű sorozat, akkor ez a mintapéldája. Nem nézhetetlen, de tipikusan az, amit megnézel, és holnap már nem emlékszel rá, annyira semmilyen volt. Hiába daráltam le az évadot, amikor ennek a kritikának nekiálltam, egyszerűen nem emlékeztem, hogy mik történtek az egyes részekben, és a karakterek nevei sem jutottak eszembe.

Bevallom, én egyszerű sorozatnéző vagyok. Adott egy bombafenyegetés, pár ismert színész, meglepő rész végi cliffhangerek, külföldi rosszfiúk, és én elvagyok, ha akcióról van szó. De a Visszaszámlálás még az én ingerküszöbömet se ugrotta meg.

„Countdown: Vége az 1.évadnak” → Tovább olvasása

Terminal List: Dark Wolf 1×01

Hát ez baromi jó volt! Nem tudom, hogy éppen csak jó pillanatban kapott el, de a Végső Lista: Sötét Farkas első része hiába volt 1 óra 7 perces, berántott, és gyönyörűen megtartott végig. Eközben pedig szórakoztatott, lekötött, és nem utáltam egyik szálat sem. Mintha egy Call of Duty filmet néztem volna. Ez a nagy különbség az eredeti sorozathoz képest.

TERMINAL LIST: DARK WOLF 1×01 – 7,5/10

Több, mint 3 év telt el a Chris Pratt főszereplésével érkezett Végső Lista premierje óta. Annak a sorozatnak kétszer futottam neki, de a paranoiás PTSD szál, és családi dráma miatt nagyon nem adta magát, így egyelőre nem is jutottam a végére, de az érkező 2.évad előtt mindenképpen szeretném befejezni. Az ott bemutatott Ben Edwards eredettörténetét hivatott bemutatni a Sötét Farkas alcímen futó spin-off.

Eredetileg egyáltalán nem értettem, hogy mi szükség van erre, és bevallom nem is érdekelt egyáltalán. Aztán szépen csordogáltak a magyar helyszínekkel tarkított promóképek, és úgy voltam vele, hogy adok neki egy esélyt. És csak azt vettem észre, hogy 20 percnél járunk.

Sokaknak nem fog tetszeni, nekem viszont pont ez működött, hogy nincs semmi más, csak a küldetés, és akció. Kvázi, mintha egy realista Strike Backet néztem volna. Egyik akcióból ugrottunk a másikra, nem húzza az időt a következményekkel, közben az amúgy is szimpatikus és badass Ben karakterét sikerült kicsit mélyíteni. A színészi játék rendben volt, és már most ki tudom jelenteni, hogy a kisugárzása tökéletesen elég ahhoz, hogy elvigye a hátán a sorozatot. Nekem sokkal jobban működik, mint Chris Pratt ebben a katonás szerepben, aki egyébként meglepően sokat szerepelt az epizódban.

A Dark Wolf nyitóepizódja nem szórja el rögtön az összes kártyáját, inkább feszült alapozással indít. Megismerjük a főbb szereplőket és a konfliktus körvonalait: egy titkos katonai akció következményei még mindig árnyékként kísértenek, miközben egy új fenyegetés bontakozik ki a háttérben. Az ISIS bázisra való behatolástól még mindig borsózik a hátam. Az epizód nem ad egyértelmű választ arra, hogy merre indul majd a történet.

Ami igazán működik az első részben, az a hangulat. A sötét tónus, a feszült csendek, a katonai realizmust idéző részletek mind azt az érzést keltik, hogy itt tényleg tétje van mindennek. Érezhető, hogy a készítő James Carr, a Terminal List könyvek írójának komoly tapasztalata van az amerikai hadsereg terén. A képi világ szintén erős: a komor színek, az operatőr ügyesen játszik a fények és a feszes vágás mind segítenek abban, hogy a néző végig érezze a fenyegetettség súlyát. Érdekesség, hogy a képarány visszatért a 16:9-es szélesvásznúra, az eredeti sorozat 21:9-es arányához képest.

Ha valóban a pilotban bevezetett Iszlám Államos szálat viszik végig az évadban, belefonva az európai merényleteket, akkor egy rendkívül hiánypótló, és friss sorozatot kaphatunk. Egyelőre lelkes vagyok, és az első 3 rész mindenképpen megkapja az esélyt, de kétlem, hogy annyit esne a színvonal, pláne, hogy az évadelőzetes alapján pont abba az irányba indul el a sorozat, amit szeretek (európai helyszínek, főszereplő egyedül, vagy társával küzd inkognitóban a terroristák ellen). De még egyszer jelzem, sokaknak ez kevés lesz, nekem viszont pont ez jön be.

Countdown 1×01 kritika

Van valami különösen kielégítő abban, amikor egy színész, akit egy korszakos sorozatban ismertünk és szerettünk meg, új műfajban mutatja meg magát, és abban is megállja a helyét. Jensen Ackles a Supernatural után most a Countdown-ban bizonyítja be: nemcsak visszatért, de készen áll elvinni a hátán egy teljesen új történetet, és minket is vele rántani.

Ha a Prime Video új akciósorozata 15 évvel ezelőtt készült volna el, akkor biztos siker lett volna. A Visszaszámlálás tökéletesen működött volna a 2010-es évek környékén, most viszont sajnos inkább egy megmosolyogtató klisé ponyvának érződik. A pilot jó volt? Nem. Szórakoztató? Mondjuk. De hiányzott már a palettából egy ilyen sorozat? De még mennyire!

A Countdown egy tipikus régimódi sorozatnak érződik, és nem csak a 16:9-es képarány miatt, ami egyre ritkább manapság. A történet bot egyszerűsége, a csapat klisés összerakása, és a jelenetek gyors kapkodása, mind a régi stílusú sorozatkészítésre emlékeztet. De én nem tudok haragudni erre a pilotra, minden hibája ellenére, mert pont ilyenre vágytam. Bár be kell látnom, hogy most már nálam más a megütendő mérce, és ugyan éreztem, hogy ez nem jó, mégis inkább igyekszek pozitívan hozzáállni a kezdéshez.

Először is, elképzelésem sincs, hogy hogyan sikerült ezt a szereplőgárdát összeszedni. Jensen Ackles és Eric Dane garancia a minőségre, és pont ezért vonom fel a szemöldököm, hogy miután elolvasták a forgatókönyvet, azt mondták erre, hogy „igen, én ezt el akarom játszani”. Jensent még csak-csak megértem, mert az ő karaktere Mark Meachum játékos, van lehetősége színészkedni, de Eric Dane faarccal tolta végig az epizódot. Ennek ellenére mindenképpen örülök, hogy itt vannak, mert nélkülük be sem próbáltam volna.

Ha valaki mély, elmélkedős sorozatot keres, akkor ne ezt nézze. Ha ki akarja kapcsolni az agyát, és egy pörgős, akciósorozatot keres, gyors, felületes karakterizációval, mert inkább a nyomozáson, és a látványon van a hangsúly, meg azon, hogy mennyire menő minden, akkor arra jó. Nekem speciel az ilyen fajta sorozat már nagyon hiányzott. Igen, egy meglepetés akciót hiba szirénázó autókkal lerohanni, de látványos volt.

Na meg a zene! Már az elején vigyorogtam, amikor a Call of Duty: Advanced Warfare előzetes zenéjét elkezdték nyomni egy random üldözés közben, de amikor az autós szegmens alatt megszólalt a Metallica, akkor mondtam, hogy na ez az! Hiányoznak a licenszelt zenék.

Ha valaki 24-szerű történetet vár, annak csalódnia kell, mert egyáltalán nem hajaz arra, se formában, se hangulatban, sehogy. A cím, hogy Visszaszámlálás nem tudom, hogy honnét jött, mert most még speciel nincsenek az idő szorításában, de mivel vélhetően egy bomba robbanását kell majd megakadályozni, erre fog utalni.

Az egész sorozat olyan, mintha én készítettem volna, minden pozitívumával és negatívumával. Pozitívum, mert jó a casting, így állítottam volna össze a karaktereket is a csapatban, használnak licenszelt zenéket is, pörög a történet, van egy összeesküvés, tégla, egy átívelő szál, ami egy terrortámadás-megakadályozásának küldetése. Negatívum, hogy olyan gyors az egész, hogy alig fogtam fel a nyomozást, a karakterizáció felületes, és elsietett, semmi mélysége nincs. Nem váltja meg a világot, nem mutat újat, de szórakoztat.

Kezdésre megadom a 6/10-et, de elhiszem, hogy sokaknak nem fog tetszeni, és nem fog fájni a szívem, ha elkaszálják, amire minden esély megvan. Terveim szerint végignézem az évadot, de könnyen lehet, hogy beleunok, ha a folytatás nem abba az irányba halad, ami a zsánerem.

Ajánló: Countdown – Az 1.évad elé

Már régóta kinéztem magamnak Jensen Ackles új sorozatát, ami június 25-én érkezik a Prime Videora, és minél többet megtudok róla, annál jobban várom.

A Countdown egy 13 részes bűnügyi-akciósorozat, amelyben Jensen Ackles az összeesküvéses thrillerekben jártas Derek Haas (Chicago Fire, FBI International) által megálmodott Mark Meachum szerepében tűnik fel, aki egy napfényes gyilkossági helyszín után titkos felderítőbrigádot kap, melynek célja a robbanásszerűen kibontakozó városméretű összeesküvés feltárása.

Jensen neve már önmagában nekem garancia arra, hogy bepróbáljam, de emellett olyan erős nevek tűnnek fel, mint Eric Dane, Jessica Camacho, Violett Beane, Elliot Knight és Uli Latukefu, akik nemcsak fegyelmezett akciószereplők, de remek színészek is.

A sorozat értékelése a kritikusok részéről egyelőre közepes. A Rotten Tomatoes pontszám csak 50%, míg a Metacriticen 49/100-en áll. Én viszont ezek ellenére várom, és szerintem tetszeni fog. A 13 részes évad, a három részes premier után hetiben érkező epizódok, és a 16:9-es képarány mind a régi idők sorozataira emlékeztetnek. Az egyik kritika mondjuk pont ezt sérelmezi: „A sorozat inkább érződik egy régi vágású zsarusorozatnak, ami a televíziózás konzervatívabb időire emlékeztet.”, de én pont emiatt várom.

Ui: Ez a magyar felirat nagyon hülyén néz ki. Nem akarják azt az „SZ” betűt eltolni?

A tovább mögött pár promókép, és a kitartóknak egy eyecandy válogatás.

„Ajánló: Countdown – Az 1.évad elé” → Tovább olvasása

Reacher – Vége a 3.évadnak

Kicsit becsapva érzem magam. A Reacher 3.évada nagyon erősen kezdett, de aztán a kezdeti lendület gyorsan átcsapott a manapság olyan szokásos stílusba, vagyis, hogy nincs elég történet 8 részre, ezért húzzuk az időt, és csak az utolsó 5-10 percben visszük előre a sztorit. Azért az évad vége szépet mentett, de a Prime Video egyik legnépszerűbb sorozata most sem tudott kitörni nálam a megnézem, és átmegy rajtam mindenféle hatás nélkül kategóriából.

A tovább mögött spoileresen kipanaszkodom magam. De azért örömködök is, mert az egész sorozat két legnagyobb pontszámát ebben az évadban tudtam kiosztani, és azok az epizódok tényleg olyanok voltak, amit manapság bármely sorozattól elvárnék.

„Reacher – Vége a 3.évadnak” → Tovább olvasása

Reacher – Kezdett a 3.évad

A Reacher egy olyan 80-as évekbeli heti nyomozós sorozat, ami valamiért a 2020-as években fut a Prime Video streaming platformján és egy 8 részes évad egy esetet dolgoz fel. Ugyanis ez a fajta nyomozós sorozat klasszikusan abba a mintába illik bele, ami akkoriban a trend volt. Egy karakteres férfi főszereplő (akinek a neve persze Jack), hétköznapi módszerekkel, főleg az eszét, de sokszor az öklét is használja a bűnesetek felderítésére.

Az 1.évaddal elég jól elvoltam, a 2.évad kifogott rajtam egyelőre. De nem a minősége miatt, hanem csak pár hete kezdtem el, és még nem értem a végére. De ez a jó ebben a sorozatban, hogy minden évad egy különálló történet, úgyhogy bátran bele lehet vágni bármelyik szezonba is. Én is így tettem. A 3.évad ezúttal Lee Child – Kétélű fegyver című regényét dolgozza fel. Rögtön 3 résszel indított az évad, most már mondhatni szokás szerint, de én csak az évadkezdésről írok.

„Reacher – Kezdett a 3.évad” → Tovább olvasása

A Gyűrűk Ura: A Hatalom Gyűrűi – Vége a 2.évadnak

A korábbi olvasóim jól tudják, hogy az elsők között voltam, akiknek kifejezetten tetszett A Hatalom Gyűrűi 1. évada. Bár az évad hibái nyilvánvalóak voltak, számomra üdítő változást jelentett a Hobbit CGI-dömpingje után. A történet maga lassan építkezett, de a Gyűrűk Ura filmek előtti kor időszakának bemutatása sokkal jobban magával ragadott.

A 2. évad pontosan ott folytatódik, ahol az előző véget ért, és szinte ugyanolyan minőségben. Hogy ez jó vagy rossz, azt mindenki maga döntheti el. Az írók ugyanazt a történetvezetési sémát követték, ami az 1. évadra is jellemző volt: lassú építkezés, nagyobb dinamikai kitörések nélkül. A 3. évad kapcsán kérdés, hogy mernek-e változtatni ezen a recepten, különösen a nézettség visszaesésének fényében.

A meglepetés: egyik sem Galadriel története volt. Bár az 1. évadban még működött a karakter kimértsége, a második évadra egyre inkább szembetűnővé váltak a színésznő korlátai, főleg az érzelmek átadásában.

„A Gyűrűk Ura: A Hatalom Gyűrűi – Vége a 2.évadnak” → Tovább olvasása

The Boys – Kezdett a 4.évad

Szinte hihetetlen, de még nem született bejegyzés a blogon a The Boys-zal kapcsolatban. Többször nekifutottam, hogy összefoglaljam az első 3 évadról a véleményem, de egyszer sem sikerült összerakni. Úgyhogy egy bekezdésbe gyorsan összefoglalom, hogy utána rátérjünk a tovább mögött a 4.évad kezdésére, amiben egyelőre csak az első részre térek ki.

Számomra a The Boys sosem érte el azt a szintet, ami miatt sokaknál kultsorozattá vált. Igen, kiforgatta a szuperhős témát, és erős a társadalomkritikája, de valahogy sosem tudott olyat adni, ami miatt rajongani tudtam érte, de mindig elvoltam vele. Talán a főszereplők antipatikussága miatt van így, talán más miatt. Voltak kiemelkedő pillanatok, de 8 részenként 1 epizód nekem kevés. Márpedig sok részre nem emlékszem. És az is biztos, hogy erre a premierre se nagyon fogok.

„The Boys – Kezdett a 4.évad” → Tovább olvasása