Ugyan a sorozat három éve ment le Netflixen, csak a kezdésről írtam, viszont nem volt évadkritika, és ez a poszt ezt hivatott pótolni, hiszen az életem egyik meghatározó játékából készült sorozatáról beszélünk, ami valami hihetetlen szerencsés együttállásnak köszönhetően az egyik legkülönlegesebb sorozat lett, mind vizuálisan, mind pedig történetvezetésileg.
Történetmesélés szempontból háromszor három részre lett bontva a sorozat. A bevezetés, ami a főszereplők gyerekkorára koncentrál, és megalapozza a motivációkat, a középső harmad egy új felállást ad, amiben találkoznak a szálak, és elindulunk a végkifejlet irányába, a záró három epizód pedig a történet betetőzése, legalábbis ennek a sztoriszálnak, mert ugye elég nagy cliffhangerrel ért véget az évad. (Ugyanitt: remélem nem pusztult el a tanács, mert Jayce és Mel karakterei nagyon jók voltak. Viszont egy esetleges vég nagyon sokaknak adhat plusz motivációt.)
Emellett egy epizód 40 perc, ami nagyon kellemes, és ebből kifolyólag a történet is lényegretörő. Minden egyes jelenet hozzáad valamit a karakterekhez, építi őket, és előre viszi a sztorit. Az egész világ pedig csodás. Színes, szagos, élettel teli. Nagyon komfortosan éreztem benne magam. Még Zaunban is, ami ugye az alsóbb világ, amit áthat a szegénység, reménytelenség, és bűn.
De pont ez volt a sok dolog közül az egyik erőssége az Arcanenak. Minden karakter szürke. Se nem fekete, se nem fehér. Na jó, talán Silco az, aki a negatív oldalt képviseli erősen, de inkább csak szélsőséges. Egyébként nekem nem volt tiszta, hogy ő és Vander milyen kapcsolatban álltak egymással. De Jinx-szel való kapcsolata, és hogy egyedül az ő irányába tudott meglágyulni, az nagyon szépen lett bemutatva.
A sztori tulajdonképpen Vi és Jinx (avagy Powder) életét helyezi a középpontba, de több, a játékból ismert karakter is főbb szerepeket kapott. De ha még egy főszereplőt ki akarok emelni, akkor az talán Jayce, aki a hexkristályokat birtokolja. Annyi hibát hadd rójjak fel, hogy a hivatalos oldalon olvasható karaktertörténetekhez nem teljesen idomul a bemutatott történet, de ha ilyen jó minőségben tudnak mesélni, akkor el tudom nézni.
Én azért hajlamos vagyok arra, hogy belekössek bizonyos karakterek motivációjába, identitásába, de itt annyira szépen simították bele a történetbe és a világba, hogy egyáltalán nem érdekelt, mert csak élveztem ezt a fantasztikus mesét. Bár a mese nem a legjobb kifejezés, mert fiataloknak egyáltalán nem ajánlanám.
Azt embertelen bravúrnak tartom, hogy mindegyik szál tudott érdekelni, és ez bizony az írásnak köszönhető. A Jinx-Vi-Caitlyn trió többfajta érzelmet felvonultató szála néhol belassult, máshol elvitte a hátán az egész sorozatot. De Jayce vívódása is nagyszerű volt, mert láthattuk, hogy a hatalom mire képes. Viktor kálváriájával is együtt tudtam érezni. Néhol megkapta a reményt, hogy aztán utána elveszítse. Két esemény ütött hatalmasat. Amikor Jayce lövése félrement, és amikor Viktorra rányitott az asszisztensnője, és megpróbálta megmenteni.
Az a szép ebben, hogy én, aki tudom, hogy mivé válnak ezek a karakterek, érdeklődve tudtam figyelni, hogy merre csavarják a történetüket. És emellett én, aki játszott a játékkal, rengeteg kikacsintást kaptam, ami a játékot nem ismerő nézőnek fel sem tűnik. A 8.részben Jayce és Vi közös harca a fegyvereikkel pedig geekgasm-ot okozott. Gyönyörű volt mozgóképen is látni azt, amit a játékból ismertem. Ezt is köszönöm.
Az évad második felét gyengébbnek éreztem, de Jinx fáklyás jelenete, a Guns for hire zenével ennyi év után is fantasztikus. Sajnos tényleg voltak hullámvölgyek, amikor muszáj volt karaktereket építeni, és fillernek érződő szakaszokat teremteni, hogy utána jobban üssön a kifejlet. De még ezekre is legrosszabb esetben 7/10-et adtam.
Az Imagine Dragons által választott főcímdalt a mai napig nem tudtam elfogadni, mint a sorozat főcímzenéje. Vannak olyan információk, hogy a Linkin Park – Heavy Is The Crown átdolgozott változata lesz az új intro, és azt már inkább el tudnám képzelni. Kíváncsian várom.
A szinkron szerintem nagyon jó lett, bár nem mindenki kapta meg a játékban lévő hangját, ami nem feltétlenül baj. Például Caitlynnek kifejezetten jót tett, hogy Csuha Bori szólaltatta meg, mert a játékban Agócs Judit szinkronizálja, ami itt nagyon nem működött volna. Ellenben Jinx és Tamási Nikolett párosa annyira tökéletes, hogy a játékban is emiatt a személyiség miatt játszottam vele egy ideig. Azt kicsit sajnálom, hogy Silco hangja nem lett ismertebb hang, mert túl fiatalosan hatott.
Az Arcane napjaink egyik csúcs sorozata. Minden jelenet egy festmény, egy műalkotás, és az animáció is kifejező, minden rezdülés tökéletes. Amúgy is imádom a League of Legends hőseinek splashartjait, de mindezt mozgóképen látni földöntúli élmény volt.
Érzelmi szinten is topon van, akkor is, amikor megölelik egymást a karakterek, vagy amikor csak egymás szemébe néznek. Ha a 2.évad csak tartani tudja ezt a színvonalat, akkor kapunk egy tökéletes 18 részes sorozatot, márpedig ez manapság ritkaság számba megy. Az évad 8,5/10, de a legjobbak közt tartom számon. Csak azért nem nagyobb a pontszám, mert néha ritmust veszített az én ízlésemnek. De ez ne vegye el senki kedvét, sőt, próbáljátok be!
(Az értékelőben lévő képek 4K felbontásban elérhetők.)
