Reacher 4.évad: 3 rész után

Úgy érzem, hogy a készítők megtalálták a bevált receptet a Reacher sorozat kapcsán. Már az előző szezon is eléggé bejött, de ez a háromrészes kezdés hivatalosan is berúgta az ajtót a maga 195 centijével és 110 kilójával.

Szokás szerint teljesen új a sztori, így könnyedén be lehet kapcsolódni, nincs szükség az előző évadok ismeretére. Ezúttal az Elveszett holnap (Gone Tomorrow) című Lee Child-regényt dolgozták fel, és látva ezt a három részt, kedvet is kaptam hozzá, hogy elolvassam. A tovább mögött kifejtem, miért.

Reacher 4×01 – 8/10
Reacher 4×02 – 7/10
Reacher 4×03 – 7/10

Ezúttal Reacher tényleg véletlenül keveredik egy bűncselekmény kellős közepébe, nem pedig szándékosan, mint az előző évadban. Megpróbál megakadályozni egy nőt, hogy öngyilkos legyen a metrón, de nem jár sikerrel. Az ösztönei azonban ezúttal sem hagyják cserben: érzi, hogy valami nem stimmel a történtekkel kapcsolatban. Hamarosan ráadásul fekete ruhások próbálják megkeresni nála azt a pendriveot, amiről fogalma sincs, hogyan került hozzá.

Az évad eddigi egyik nagy erőssége, hogy tökéletesen adagolja a rejtélyt. A karakterek patikamérlegen vannak kimérve, közben pedig jó bunyókat is kapunk dögivel. Ami számomra külön plusz, hogy Reacher ezúttal sem egy verhetetlen szuperember. Bizony meg tud szenvedni egy random rosszfiúval is, akik így nem egyszerű biodíszletek. Reacher sebezhető, hibázik, és ettől sokkal emberibbnek érződik, miközben természetesen továbbra is extra minden szempontból.

Az eddigi évadokban általában ő volt az erő és az ész egyszerre, itt viszont annyira összetett és bonyolult az ügy, hogy még őt is meg tudják vezetni. Ez pedig kifejezetten jót tesz a karakternek és a történetnek is.

A szokásos mellékszereplők egyelőre kissé haloványak, de a történethez tökéletesen illeszkednek, és gyorsan össze is áll a csapat. Adott egy tapasztalt női zsaru, egy rendőrjárőr, aki érintett az ügyben, valamint egy összeesküvés-hívő blogger, aki gyakorlatilag mindent le akar leplezni. Természetesen van egy gyönyörű nő is, mondhatni az aktuális Reacher-lány, akivel gyorsan megvan a kémia.

Ezúttal ráadásul egy kisebb politikai szálat is kapunk, amit külön értékelek. Valamiért mindig is adottnak éreztem volna, hogy egy ilyen volumenű történetben előbb-utóbb megjelenjen a politika is. Egyelőre azonban vannak kérdőjelek a karakterek körül. Nekem például a szenátor kifejezetten gyanús, és az az érzésem, hogy lesz itt még valamilyen árulás, vagy legalább egy olyan plusz információ, amely teljesen megváltoztatja azt, ahogyan bizonyos szereplőkre tekintünk.

A Reacher 4. évad akciójelenetei továbbra is nagyon rendben vannak. A bunyók jól vannak koreografálva, minden ütésnek van ereje, ráadásul a különböző karakterek eltérő harci stílusa is látványosan megjelenik. A fényképezés szintén kellemes, komfortos nézni a sorozatot. És ami egy Reacher-évadból természetesen nem hiányozhat: a zene. Ezúttal is jók a zenei választások, bár szerintem még ennél is hangsúlyosabb szerepet kaphatnának.

Nekem a Reacher abszolút komfortsorozattá vált. Mind tempóban, mind képi világban, mind pedig történetvezetésben úgy érzem, mintha egy 90-es évek végi vagy 2000-es évekbeli high concept sorozatot néznék. Több produkció is próbálkozott már ennek a hangulatnak a visszahozásával, de a Reacher az, amelyiknek szerintem sikerült telibe találnia azt a valamit, amitől ezek a sorozatok igazán működtek.

És ami külön öröm, hogy a 4. és 5. rész alapján az évad egyelőre nem veszít a tempójából. Gyakorlatilag minden epizód csavar egyet azon, hogy éppen melyik oldalon állunk, és kinek hihetünk. Az akciók néha már-már indokolatlanul vannak jelen, de őszintén szólva ez is hozzátartozik ahhoz, amiért a Reacher működik. Nem akar többnek látszani annál, ami: egy régimódi, látványos, fordulatos és piszkosul szórakoztató akciósorozat. És jelenleg pontosan ezt szeretem benne.