Címke: kritika
Scrubs 10×01 – Visszatértek a Dokik
Feltámasztották a Dokik (Scrubs) sorozatot, és milyen jól tették! Végre egy feltámasztás, ami jól sülhet el. Nagyon jól esett ez a fajta vígjáték, ami nemcsak, hogy jól megüli a nosztalgiát, de tökéletesen adaptálódik a modern kor elvárásainak. Ültek a poénok, működött az érzelmi faktor, és amennyire melengette a lelkem, annyira keserű is tudott lenni néhol.
Dokik (Scrubs) 10×01 – 8/10
„Scrubs 10×01 – Visszatértek a Dokik” Tovább olvasásaThe Night Agent 3×01 – Így indult az új évad
Alig több, mint 1 évvel a 2.évad után már meg is érkezett a The Night Agent folytatása, ami szerencsére ott veszi fel a fonalat, ahol az előző végén befejezték. Volt egy kis félelmem, hogy teljesen új irányt vesz, de már rögtön a premier bizonyította, hogy az Éjjeli Ügynökünk előző évados tettei nem maradnak következmények nélkül.
Elég nagy negatív visszhangja volt a 2.évadnak, főleg az átlagnézőktől, amit őszintén szólva én nem értek. Minden megvolt abban a szezonban, ami kellett. Szerintem inkább az újdonság varázsa múlt el. Sokkal több mindenre emlékszem abból, mint mondjuk az 1.évadból, de valamiért bennem is úgy él, hogy az 1.évad azért jobb volt. Talán mert tudat alatt ott volt, hogy a The Night Agent 1.évada egy könyvadaptáció volt, míg a folytatást már a készítők ötlete alapján ment.
Nagyon spoilerekbe most nem fogok belemenni, inkább néhány dolgot emelnék ki, ami feltűnt a The Night Agent 3.évadának kezdése kapcsán. Idén mintha sokkal jobban ráfeküdtek volna a karakterek érzelmeire. Nyilván Peter és Rose kapcsolatának bonyodalmai érdekelték a nézőt, de tetszett, hogy az apróbb párbeszédeket is személyes érzelmekkel színesítették, vagy épp mélyítették el.
Isabel De Leon újságírónővel való apró flörtje előrevetíti, hogy Rose távollétében sem fogunk érzelmi szál nélkül maradni. Mondom ezt annak ellenére, hogy elég viharosan indult kettejük kapcsolata a stadionos üldözéssel. Persze az is meglehet, hogy megmaradnak érdekkapcsolat szintjén, vagy nem lesz köztük konkrét szerelmi szál.
De ha már Rose. Nem, ebben az évadban nem tér vissza. Egyfelől nem értem, mert elég szépen építették, hogy ő hogyan fog bekerülni az ügynökségbe, másrészt ő lehetett volna az a plusz érzelmi szál, ami Petert motiválja, vagy épp hátráltatja. Így viszont csak marad az önmarcangolás, és a munkába menekülés. Utóbbi kapcsán keveredik bele egy olyan ügybe, ami majd az évad fő csapásirányát adja.
Az előző évad ugyebár úgy ért véget, hogy Petert felmentik az ENSZ elleni betörés alól, ha leleplez egy mindent átszövő összeesküvést, aminek a szálai egészen a Fehér Ház legfelső részéig hatolnak. Peter mindent megtesz, hogy felhívja magára a Bróker figyelmét, aki befolyásolta a legutóbbi elnökválasztást, ebben pedig a főhősünk akaratlanul is asszisztált. Ezt a tettét akarja jóvá tenni azzal, hogy a legjobb ügynökké válik, és újra felvegye vele a kapcsolatot Jacob.
Az akciójelenetek most is látványosak voltak, nekem az a beállítás tetszett kifejezetten, amikor az autó hátsó üléséről láttuk az üldözést, és a manővert, amit úgy tűnt, hogy tényleg a színész vitt véghez. Ezen kívül egy valódi focimeccsen forgatták a stadionos részeket.
Szóval ígéretesen tért vissza a The Night Agent, és jól is tette, mert kellenek az ilyen könnyed összeesküvéses akciósorozatok, ahol megmentik a világot, vagy az elnököt. A 24 szintjét nem üti meg, de ahhoz tudnám a leginkább hasonlítani. A kezdésre 7/10-et adok, ami egy biztonságos pontszám, és majd visszanézve az évadra kontextusba tudom helyezni, hogy ez alapozás volt, vagy már a legtöbb puskaport itt ellőtték.
Remélem mihamarabb berendelik (a már írás alatt álló) 4.évadot, de így is biztos, hogy jövő ilyenkor még nem fog folytatódni, a már immáron Los Angelesben játszódó következő szezon.
The 7 Lives of Lea kritika
Alapvetően ódzkodok a nem amerikai sorozatoktól, de lehet, hogy ezek felé kéne nyitnom, mert nem igazán találom mostanában a nekem szólókat. Viszont a SorozatJunkien olvastam egy jó ajánlást a The 7 Lives of Lea-hoz, és úgy gondoltam, hogy annak ellenére, hogy francia gyártású sorozatról van szó, adok neki egy esélyt, ugyanis nemcsak hogy időutazás, de testcsere is van benne.
Már az első rész eleje meg tudott fogni, amikor Lea az alábbival mutatkozott be:
My name is Léa. I’m 17. I’ll never get my high school diploma. And I hate vodka. It all began at this party. The sun burning your skin, the bass pounding in your heart. It was like an Instagram story, but it was real life. Pretending I was living my best life. But actually, I had never felt so alone. How did everyone else manage to be sure of themselves all the time? To not worry about anything? Were they all pretending, or was it just me? My friend Romane says we’re all stardust and that the universe is ours. Yeah, right. I had stars stuck to my face while she was hitting on the DJ. I didn’t understand that either. Love. I just wanted to find a way to feel alive.
Ennél a pontnál tudtam, hogy igenis érdekelni fog a sorozat, és meglepő módon egy szerelmi történetet láthattunk, amit egy krimibe csomagoltak. Szóval tökéletesen ötvözték a műfajokat.
Gyorsan hozzáteszem, hogy természetesen ez is könyv adaptáció, szóval az alap adott volt, de jól hozták ki belőle a maximumot. Magyarul sajnos nem jelent meg, úgyhogy nincs lehetőségem elolvasni, és arról sem találtam a neten semmit, hogy mennyire volt könyvhű.
A lényeg, hogy Lea talál egy csontvázat, és másnap a 90-es években ébred, az általa talált halott srác, Ismael testében, 1 héttel a halála előtt. Ebből persze nagyon vicces és főleg kínos szituációk születtek, de lassan rájön, hogy talán okkal került a testébe. Úgyhogy meg akarja akadályozni a halálát. Hogy ez mivel jár, abba nem gondol bele.
Nagyon jó volt az is, hogy minden nap más testében ébredt, és más perspektívából láttuk az eseményeket, és mindig abból, ahonnét tudott valami aprót változtatni a történteken. Azt mondjuk sajnálom, hogy egy rész kivételével ennek nem lett végleges hatása a jelenre, de így is elég volt az a sok esemény.
Ugyanis nemcsak testekben ugrált, hanem az időben is oda-vissza. Tehát amikor elaludt az, akinek a testében volt, másnap újra a saját bőrében ébredt a jelenben, így tudott nyomozni, vagy épp üzenni a jövőbe.
A sorozat viszont mégiscsak azért volt jó, mert a karakterek jók voltak. Ezen csúszhatott volna el igazán az egész, de szerencsére nem így alakult. Ezt a zenélős szálat annyira nem tudtam átérezni, de a fiatalok problémáit, vívódásait, örömét és bánatát igen. Szeretem a középsulis sorozatokat, na.
Mivel szinkronnal van a Netflixen, bátran ajánlom a zsáner kedvelőinek, ráadásul lezárt történet, egy bitang erős fináléval, és egy gyomorszájon történő ütéssel a legvégén. Én egy erős 7/10-re értékelem az egész évadot, mert volt benne egy gyengébb rész, a finálé pedig kiemelkedően jó volt, a többi pedig simán csak sodort magával. 7 rész az egész, simán nézhető, jó a ritmusa, nincs benne semmi felesleg. Örülök, hogy megnéztem. Többet kéne új sorozatokkal próbálkoznom.
Man vs Baby kritika
Őszintén nem hittem, hogy a Rowan Atkinson nevével fémjelzett Férfi a méh ellen visszatér, de amikor megtudtam, akkor egyértelmű volt, hogy meg fogom nézni, mert a színész egyet jelent a mára oly kevés téren fennmaradt klasszikus humorral. A Netflix Man vs sorozata egyértelműen Mr. Beanre építenek, és ezt a nosztalgiafaktort alaposan ki is használják, hiszen a méhecskés és most a babás évad is egy-egy szkeccs az eredeti sorozatból.
Míg a Man vs Bee feszes tempójú, jobban adagolt élmény lett, addig a Man vs Baby számomra inkább fárasztó. De nézzük, hogy miért működött az egyik sorozat, és miért csúszott félre a másik, még akkor is, ha a főszereplő továbbra is az egyetlen, aki menti a menthetőt.
Man vs Baby – 5/10
Splinter Cell: Deathwatch – Vége az 1.évadnak
Nem én vagyok a legnagyobb Splinter Cell rajongó, de játszottam, szinte mindegyik játékkal, és megszerettem Sam Fisher karakterét, és az egész világot, amit felépítettek. 2013-ban érkezett a Blacklist alcímen futó kvázi mini-reboot játék, ahol már nem Michael Ironside volt Sam Fisher hangja. Azóta viszont nem találkoztunk a karakterrel. Pont ezért fájó, amit a Netflix kihozott ebből az alapanyagból. Úgyhogy itt az idő, hogy beszéljünk a Splinter Cell: A halál árnyairól.
Ahogy néztem az interneten, sokan érzik azt, amit én is, hogy ez nem AZ a Splinter Cell. Ennek ellenére fontos leszögezni, hogy a Deathwatch önmagában nem teljes kudarc. Megtalálta a saját közönségét. Viszont a keménymag, az igazi rajongók mást vártak. Pedig 5 év volt mire elkészült.
A tovább mögött spoileresen kifejtem, hogy számomra mi ment félre.
„Splinter Cell: Deathwatch – Vége az 1.évadnak” Tovább olvasásaIlyen volt a Jack Ryan 3.évada
Tom Clancy ikonikus karakterének 1.évadát annak idején imádtam. Friss volt, feszült volt, és megvolt benne az az elegáns realizmus, ami miatt elhittem, hogy Jack Ryan tényleg egy elemző, aki néha kénytelen terepre menni. Akkor még azt gondoltam: „oké, ez a széria tud valami újat mutatni.”
Aztán jött a második évad, amin már erősen érezni lehetett, hogy valami kisiklott. Őszintén? Ma már alig emlékszem, mi történt benne. A harmadik évaddal pedig eleve elakadtam: az első rész után megálltam, és hetekig rá sem tudtam nézni. Végül csak azért fejeztem be, mert zavart a tudat, hogy félbehagytam… utólag lehet, hogy pont így jártam volna jobban.
A 3. évad tökéletes példája annak, amikor papíron minden adott: aktuálpolitika, hidegháborús visszhangok, energiapánik, orosz-nyugat feszültség. Ilyet utoljára a Homeland tudott ilyen pontossággal megcélozni. De ha nincs mögötte egy tehetséges írói szoba, amely érti a karaktereket és a világot, akkor az egész semmit nem ér.
Több cikkben is kiemelték, hogy a 2022 decemberében debütáló évadot az Amazon eltolta az eredeti dátumról. Miután megnéztem, már értem, hogy miért: néhány szál fájdalmasan közel lett volna a valósághoz, csak éppen nagyon gyenge megvalósításban.
Az alaphelyzet egyébként ígéretes: egy régi Clancy-féle összeesküvés újragondolása, ahol a geopolitikai dominót ezúttal Csehország löki meg. Hogy miért pont Csehország, ami ráadásul nincs is határos Oroszországgal? Fogalmam sincs. Ha Lengyelországba helyezik át a cselekményt, a történet 98%-án semmit sem kellett volna változtatni, és rögtön kapott volna egy brutálisan feszült realitást. Így viszont az egész inkább tűnt alternatív történelemnek, mint modern politikai thrillennek.
Az évad legnagyobb gyengesége mégis talán az volt, hogy a sorozat kapkodna: mintha egyszerre akarna James Bond, Mission Impossible és Bourne is lenni. Csak közben elfelejti, hogy a főhőse valójában egy elemző és nem utolsósorban ember. És valóban: Jack Ryan ebben az évadban szinte teljesen elveszíti eredeti karakterjegyeit. Elemzés? Nyoma sincs. Helyette ügyesen ugrik le tetőkről, menekül fél Európán keresztül, és olyan akcióhős jeleneteket kap, amiket inkább Jack Bauerre vagy Ethan Huntra írtak volna. Ez biztos, hogy nem az a Jack Ryan, akit Clancy megalkotott.
Luka Gocharov kettős ügynök történetszála szintén tele volt potenciállal, aztán valahogy teljesen szétesett. Amilyen izgalmasan indult, olyan fájdalmasan lapos lett, következetlen jelenetekkel. A színész mindent beleadott, csak éppen nem volt mélysége a szerepének.
És akkor ott vannak a sorozat logikai bukfencei. Például a cseh miniszterelnök, aki gyakorlatilag turistaként járja a világot, testőrség nélkül, mintha egy Erasmus-programon lenne. Ne már! Ez még egy könnyed akcióvígjátékban is nehezen menne át, nemhogy egy politikai thrillerben.
Ezen kívül az sem javított sokat az évad megítélésén, hogy a rendezés sem állt a helyzet magaslatán. Rossz volt a tempója az epizódok felépítésének, és néha az akció kellős közepén váltottak egy másik jelenetbe, ami teljesen kidobott.
A szezonfinálé nagy hajós ütközete megpróbálta megidézni a hidegháborúról szóló legjobb filmeket, de egyszerűen ez sem működött. Nem éreztem a feszültséget, és a pálfordulások nagyon forgatókönyv-szagúak voltak.
A Jack Ryan 3.évadáért egyszerűen kár. Látszik, hogy rengeteg pénzt beleöltek, volt egy jó alapkoncepciójuk, adott volt az adaptációs lehetőség, és a magyar helyszínek is külön plusz pontok voltak nekünk, magyar nézőknek. De egyszerűen az írás, és a történetvezetés terén elvérzett a szezon, és 5/10-nél többet nem tudok rá adni. Talán az utolsó évad jobb lesz. Ugye jobb lesz?
A későn érkező: Rabbit Hole 1.évad
Rettentő sok érzés, és gondolat kavarog a fejemben a Kiefer Sutherland főszereplésével játszódó Rabbit Hole a kapcsán, mind pozitív, mind negatív értelemben, és muszáj kiírnom magamból, holott a sorozat több, mint 2 éve futott, és lett végül elkaszálva, de én most néztem végig a SkyShowtimeon.
Először is: mi a fene volt ez az egész?! Mármint érdekelt, meglepődtem, gondolkodtam, izgultam, de hogy a 40 perces részek közben és utána sem igazán értettem, hogy mit láttam, az is biztos. És erre játszottak az írók, csak ilyen mértékű átverése a nézőknek nem biztos, hogy mindenkinek bejön. Én magam is bosszankodok, hogy nem volt jobban szájba rágósabb, de akkor hogy adhattam ennyi 7/10 pontszámot a részekre?
Egyszerű a válasz. A színészek bőven elvitték a hátukon a sorozatot. Kiefer Sutherland és Charles Dance rutinból hozták a kötelezőt, és miattuk néztem végig én is. Sajnos Kiefer le sem tagadhatja, hogy itt fullba nyomta a Jack Bauert, pedig próbálták másfelé terelni a karaktert. A mentális problémái még érdekesnek is tűntek, és jó okot adtak volna a néző megvezetésének, ez viszont nem lett eléggé kiaknázva, így csak apró adaléka lett a személyiségének.
Charles Dance már csak a kisugárzásával uralta a képernyőt, viszont ezen kívül semmi különös nem volt. A Crowleyn való bosszúállási vágya volt az egyetlen, ami meghatározta a jellemét, ez pedig elég szomorú, pedig lehetett volna csavarnia a karakterén.
Ha már csavar, az egyik legnagyobb csalódás Hailey volt. Biztos voltam benne, hogy ő nem az, akinek mondja magát. Persze, megvolt a maga kis titka, de az, hogy tényleg véletlenül találkozott össze Johnnal, az csalódást keltő volt.
A másik, ami miatt az volt az érzésem, hogy jó sorozat volt, az a minőség. A látványvilág modern volt, szépen volt fényképezve, és jó helyre voltak elhelyezve a horgok, amik megtartottak, és a cliffhangerek is kellőképpen izgalmasra sikerültek. Illetve az sem elhanyagolható tény, hogy 40 perces részek voltak, ami manapság már üditő, mert így simán lecsúszott egy-egy rész esténként.
Még azt hadd emeljem ki, hogy a fináléban mennyire jó volt az ex-feleség körüli csavar. Na azzal totálisan megvezettek, és közben zseniális húzás volt. Így pedig John Weir végül tényleg a szélhámosságával tudott felülkerekedni mindenkin.
Sok mindent nyitva hagyott a végén a sorozat, de úgy érzem, hogy a sztori lezárult, úgyhogy habár kaszát kapott, nem hagy bennem hiányérzetet a Rabbit Hole. Egynek jó volt, elvoltam vele, szórakoztatott, de a túlgondolás miatt sajnos nem tudott kiemelkedni. Ha az első rész bejön, akkor érdemes végignézni. Ha már az kaotikus, akkor ne vesztegesd erre az idődet.
The Terminal List: Dark Wolf – Vége az 1.évadnak
Az év meglepetése? Számomra mindenképpen, hiszen egyáltalán nem vártam A Végső Lista spin-off sorozatát, ami James Reece társáról, Ben Edwardsról szólt. Az apasorozaton nem tudtam átrágni magam (majd talán a 2.évad előtt), de ennek adtam egy esélyt, és a pilot azonnal berántott. És a folytatás sem okozott csalódást.
Mióta véget ért a Strike Back (mindkét rebootja), nem nagyon találtam igazi, vérbeli, ponyva akciósorozatot. De a Sötét Farkas kielégítette ezt a vágyam. Pontosan azt hozta, amire vágytam. Kevés lelkizés, a hangsúly inkább az akción, a küldetésen, és a kémkedésen volt.
A tovább mögött spoileresen kitérek a részletekre, és hogy miért volt jó Budapestet, és magyar helyszíneket látni.
„The Terminal List: Dark Wolf – Vége az 1.évadnak” Tovább olvasásaDexter: Resurrection – Vége az 1.évadnak
Dexter feltámadt, és élvezi. Így tudnám röviden összefoglalni, hogy milyen lett a Feltámadás alcímen futó, kvázi New Blood folytatás. Az általam szeretett sorozatok feltámasztásai nem igazán sikerültek jól (pl. 24, Prison Break). Erről írtam már korábban. Azonban a Dexter üdítő kivételnek számít, hiszen azt kell mondjam, hogy a készítők nemcsak meghallgatták, de meg is fogadták a rajongók tanácsait. Mondjuk ehhez kellet két rossz finálé. (A New Bloodé tényleg rossz lett?)
Ha fel akarnak támasztani egy 2000-es években futott sorozatot modern köntösben, azt pontosan így kell csinálni, minden elemében. Jó volt a nosztalgia, továbbvitte a karaktert, épített is rajta, és gyönyörűen volt fényképezve.
Dexter Morgan tehát túlélte az Új Vér alcímen futó kvázi folytatás végét. És még szegről-végről el is fogadható a magyarázat. Ezután New Yorkba vitte az útja, a fia után. Ismét egy merőben más hangulat, és igen, hiányozhat Miami fülledt környezete, de ismét egy más légkörbe sikerült beledobni a főszereplőt. Kicsit más lett Dexter, de azért vissza-visszaköszönt a régi személyisége, ami annyira hiányzott a New Bloodból.
„Dexter: Resurrection – Vége az 1.évadnak” Tovább olvasása