Tom Clancy ikonikus karakterének 1.évadát annak idején imádtam. Friss volt, feszült volt, és megvolt benne az az elegáns realizmus, ami miatt elhittem, hogy Jack Ryan tényleg egy elemző, aki néha kénytelen terepre menni. Akkor még azt gondoltam: „oké, ez a széria tud valami újat mutatni.”
Aztán jött a második évad, amin már erősen érezni lehetett, hogy valami kisiklott. Őszintén? Ma már alig emlékszem, mi történt benne. A harmadik évaddal pedig eleve elakadtam: az első rész után megálltam, és hetekig rá sem tudtam nézni. Végül csak azért fejeztem be, mert zavart a tudat, hogy félbehagytam… utólag lehet, hogy pont így jártam volna jobban.
A 3. évad tökéletes példája annak, amikor papíron minden adott: aktuálpolitika, hidegháborús visszhangok, energiapánik, orosz-nyugat feszültség. Ilyet utoljára a Homeland tudott ilyen pontossággal megcélozni. De ha nincs mögötte egy tehetséges írói szoba, amely érti a karaktereket és a világot, akkor az egész semmit nem ér.
Több cikkben is kiemelték, hogy a 2022 decemberében debütáló évadot az Amazon eltolta az eredeti dátumról. Miután megnéztem, már értem, hogy miért: néhány szál fájdalmasan közel lett volna a valósághoz, csak éppen nagyon gyenge megvalósításban.
Az alaphelyzet egyébként ígéretes: egy régi Clancy-féle összeesküvés újragondolása, ahol a geopolitikai dominót ezúttal Csehország löki meg. Hogy miért pont Csehország, ami ráadásul nincs is határos Oroszországgal? Fogalmam sincs. Ha Lengyelországba helyezik át a cselekményt, a történet 98%-án semmit sem kellett volna változtatni, és rögtön kapott volna egy brutálisan feszült realitást. Így viszont az egész inkább tűnt alternatív történelemnek, mint modern politikai thrillennek.
Az évad legnagyobb gyengesége mégis talán az volt, hogy a sorozat kapkodna: mintha egyszerre akarna James Bond, Mission Impossible és Bourne is lenni. Csak közben elfelejti, hogy a főhőse valójában egy elemző és nem utolsósorban ember. És valóban: Jack Ryan ebben az évadban szinte teljesen elveszíti eredeti karakterjegyeit. Elemzés? Nyoma sincs. Helyette ügyesen ugrik le tetőkről, menekül fél Európán keresztül, és olyan akcióhős jeleneteket kap, amiket inkább Jack Bauerre vagy Ethan Huntra írtak volna. Ez biztos, hogy nem az a Jack Ryan, akit Clancy megalkotott.
Luka Gocharov kettős ügynök történetszála szintén tele volt potenciállal, aztán valahogy teljesen szétesett. Amilyen izgalmasan indult, olyan fájdalmasan lapos lett, következetlen jelenetekkel. A színész mindent beleadott, csak éppen nem volt mélysége a szerepének.
És akkor ott vannak a sorozat logikai bukfencei. Például a cseh miniszterelnök, aki gyakorlatilag turistaként járja a világot, testőrség nélkül, mintha egy Erasmus-programon lenne. Ne már! Ez még egy könnyed akcióvígjátékban is nehezen menne át, nemhogy egy politikai thrillerben.
Ezen kívül az sem javított sokat az évad megítélésén, hogy a rendezés sem állt a helyzet magaslatán. Rossz volt a tempója az epizódok felépítésének, és néha az akció kellős közepén váltottak egy másik jelenetbe, ami teljesen kidobott.
A szezonfinálé nagy hajós ütközete megpróbálta megidézni a hidegháborúról szóló legjobb filmeket, de egyszerűen ez sem működött. Nem éreztem a feszültséget, és a pálfordulások nagyon forgatókönyv-szagúak voltak.
A Jack Ryan 3.évadáért egyszerűen kár. Látszik, hogy rengeteg pénzt beleöltek, volt egy jó alapkoncepciójuk, adott volt az adaptációs lehetőség, és a magyar helyszínek is külön plusz pontok voltak nekünk, magyar nézőknek. De egyszerűen az írás, és a történetvezetés terén elvérzett a szezon, és 5/10-nél többet nem tudok rá adni. Talán az utolsó évad jobb lesz. Ugye jobb lesz?
