A The Office (magyarul a Hivatal (nem tudom, hogy ki találta ki ezt a magyar címet, de tuti, hogy egy percet nem látott a sorozatból)) a popkultúrában különleges helyet foglal el. Ez főleg a sorozatból készült mémeknek köszönhető, na meg annak, hogy nem kaszálták el az 1.évad után, ami visszatekintve se sikerült jóra. Az igazi örökségét és kult státuszát viszont csak a sorozat lezárta után kapta meg, ahogy szép lassan mindenki rátalált. Ennek a sorozatnak köszönhetően készülhetett el számos olyan mokumentary, ami próbált a nyomdokaiba lépni, például a Parks and Recreation.

Amióta befejeződött az Office, nem nagyon jött méltó utódja, pedig próbálkozások voltak. Az ausztrál verzió nagyon nem jött be az embereknek, úgyhogy visszatértünk Scrantonba, és egy olyan vállalat színfalai mögé lett most lehetőségünk bekukkantani, ami szorosan kapcsolódik a papírhoz. Ez pedig az újságírás.

THE PAPER 1X01 – 5/10

A téma nagyon jó. A fizikai értelembe vett újságírás pont a korának legnagyobb hullámvölgyében jár, hiszen képtelen versenyezni az internet gyorsaságával, ráadásul papír alapon egyre kevesebben olvasnak, sorra szűnnek meg a magazinok is. Ettől függetlenül az újságírás mindig egy izgalmas ág, én legalábbis szeretek betekinteni a színfalak mögé.

A The Paper ezt próbálja meg bemutatni. Ott kapcsolódunk be a történetükbe, hogy egy új főszerkesztő érkezik a TTT, vagyis a Toledo Truth Teller irodájába, Ned Sampson, akit a veterán Domhnall Gleeson alakít. Benne most sem kell csalódni, tökéletesen hozza, amit kell. Egyáltalán nem olyan, mint Michael Scott, és ezért kifejezetten hálás vagyok, mert azt a karaktert nem lehet még egyszer életre hívni.

Igazából az alapsztori ennyi, itt is a karakterek lesznek a fontosak, őnekik kell megtölteni élettel, és némi humorral a sorozatot. Hogy ez mennyire fog sikerülni, az a bevezető epizód után még nem egyértelmű. Az Office azért volt sikeres, mert egy életvidám sorozat volt, nem voltak mesterséges konfliktusok, erőltetett drámák, csak egyszerű hétköznapi emberek, akik hétköznapi dolgokat csináltak.

Oscar Martinez itt van az eredeti sorozatból, és ő el is lopta a részt az egysorosaival. Rajta kívül Mare Pitti (Chelsea Frei) és Nicole Lee (Ramona Young) azok, akikben látom a potenciált egy jó karakter lehetőségére, de egyelőre sokat ők sem mutattak. Akiből viszont túl sokat is láttam, az Esmeralda. Te jó ég, ez a nő még a Modern Családból Glorian is túltesz. Akcentusban mindenképp, de antipatikusságban is. Gloriat sikerült úgy árnyalniuk, hogy azért szerethető legyen, de Esmeralda egyelőre a tipikus idegesítően megírt szereplő, akit nem jó nézni.

Ahogy olvastam a véleményeket, sokaknak nem jött be Ken Davis karaktere, de nekem igen. Tipikusan az, aki azt hiszi, hogy vicces, meg tudja mit csinál, közben miatta tart itt a cég. Visszatérő vendégszereplőként elleszek vele, de ha túl sok játékidőt kap, akkor lehet, hogy nekem is bajaim leszenek vele.

A kezdés egyelőre nem rántott be, de az első 30 perc az alapokat rakta le, és tudjuk, hogy a mokumentarykat az első egy-két rész alapján nem szabad megítélni. Mindenképpen végignézem az évadot, és utána mondok majd ítéletet, mert a készítők bebizonyították, hogy ha kapnak időt, akkor igenis tudnak jót alkotni. Ráadásul a 2.évad már berendelve, úgyhogy a Peacock is kiáll mellettük mellszélességgel. Kíváncsi vagyok, hogy az olvasók mit gondolnak a kezdésről, mert én fenntartásokkal álltam neki a sorozatnak.