Címke: pilot

The Paper 1×01

A The Office (magyarul a Hivatal (nem tudom, hogy ki találta ki ezt a magyar címet, de tuti, hogy egy percet nem látott a sorozatból)) a popkultúrában különleges helyet foglal el. Ez főleg a sorozatból készült mémeknek köszönhető, na meg annak, hogy nem kaszálták el az 1.évad után, ami visszatekintve se sikerült jóra. Az igazi örökségét és kult státuszát viszont csak a sorozat lezárta után kapta meg, ahogy szép lassan mindenki rátalált. Ennek a sorozatnak köszönhetően készülhetett el számos olyan mokumentary, ami próbált a nyomdokaiba lépni, például a Parks and Recreation.

Amióta befejeződött az Office, nem nagyon jött méltó utódja, pedig próbálkozások voltak. Az ausztrál verzió nagyon nem jött be az embereknek, úgyhogy visszatértünk Scrantonba, és egy olyan vállalat színfalai mögé lett most lehetőségünk bekukkantani, ami szorosan kapcsolódik a papírhoz. Ez pedig az újságírás.

THE PAPER 1X01 – 5/10

A téma nagyon jó. A fizikai értelembe vett újságírás pont a korának legnagyobb hullámvölgyében jár, hiszen képtelen versenyezni az internet gyorsaságával, ráadásul papír alapon egyre kevesebben olvasnak, sorra szűnnek meg a magazinok is. Ettől függetlenül az újságírás mindig egy izgalmas ág, én legalábbis szeretek betekinteni a színfalak mögé.

A The Paper ezt próbálja meg bemutatni. Ott kapcsolódunk be a történetükbe, hogy egy új főszerkesztő érkezik a TTT, vagyis a Toledo Truth Teller irodájába, Ned Sampson, akit a veterán Domhnall Gleeson alakít. Benne most sem kell csalódni, tökéletesen hozza, amit kell. Egyáltalán nem olyan, mint Michael Scott, és ezért kifejezetten hálás vagyok, mert azt a karaktert nem lehet még egyszer életre hívni.

Igazából az alapsztori ennyi, itt is a karakterek lesznek a fontosak, őnekik kell megtölteni élettel, és némi humorral a sorozatot. Hogy ez mennyire fog sikerülni, az a bevezető epizód után még nem egyértelmű. Az Office azért volt sikeres, mert egy életvidám sorozat volt, nem voltak mesterséges konfliktusok, erőltetett drámák, csak egyszerű hétköznapi emberek, akik hétköznapi dolgokat csináltak.

Oscar Martinez itt van az eredeti sorozatból, és ő el is lopta a részt az egysorosaival. Rajta kívül Mare Pitti (Chelsea Frei) és Nicole Lee (Ramona Young) azok, akikben látom a potenciált egy jó karakter lehetőségére, de egyelőre sokat ők sem mutattak. Akiből viszont túl sokat is láttam, az Esmeralda. Te jó ég, ez a nő még a Modern Családból Glorian is túltesz. Akcentusban mindenképp, de antipatikusságban is. Gloriat sikerült úgy árnyalniuk, hogy azért szerethető legyen, de Esmeralda egyelőre a tipikus idegesítően megírt szereplő, akit nem jó nézni.

Ahogy olvastam a véleményeket, sokaknak nem jött be Ken Davis karaktere, de nekem igen. Tipikusan az, aki azt hiszi, hogy vicces, meg tudja mit csinál, közben miatta tart itt a cég. Visszatérő vendégszereplőként elleszek vele, de ha túl sok játékidőt kap, akkor lehet, hogy nekem is bajaim leszenek vele.

A kezdés egyelőre nem rántott be, de az első 30 perc az alapokat rakta le, és tudjuk, hogy a mokumentarykat az első egy-két rész alapján nem szabad megítélni. Mindenképpen végignézem az évadot, és utána mondok majd ítéletet, mert a készítők bebizonyították, hogy ha kapnak időt, akkor igenis tudnak jót alkotni. Ráadásul a 2.évad már berendelve, úgyhogy a Peacock is kiáll mellettük mellszélességgel. Kíváncsi vagyok, hogy az olvasók mit gondolnak a kezdésről, mert én fenntartásokkal álltam neki a sorozatnak.

Terminal List: Dark Wolf 1×01

Hát ez baromi jó volt! Nem tudom, hogy éppen csak jó pillanatban kapott el, de a Végső Lista: Sötét Farkas első része hiába volt 1 óra 7 perces, berántott, és gyönyörűen megtartott végig. Eközben pedig szórakoztatott, lekötött, és nem utáltam egyik szálat sem. Mintha egy Call of Duty filmet néztem volna. Ez a nagy különbség az eredeti sorozathoz képest.

TERMINAL LIST: DARK WOLF 1×01 – 7,5/10

Több, mint 3 év telt el a Chris Pratt főszereplésével érkezett Végső Lista premierje óta. Annak a sorozatnak kétszer futottam neki, de a paranoiás PTSD szál, és családi dráma miatt nagyon nem adta magát, így egyelőre nem is jutottam a végére, de az érkező 2.évad előtt mindenképpen szeretném befejezni. Az ott bemutatott Ben Edwards eredettörténetét hivatott bemutatni a Sötét Farkas alcímen futó spin-off.

Eredetileg egyáltalán nem értettem, hogy mi szükség van erre, és bevallom nem is érdekelt egyáltalán. Aztán szépen csordogáltak a magyar helyszínekkel tarkított promóképek, és úgy voltam vele, hogy adok neki egy esélyt. És csak azt vettem észre, hogy 20 percnél járunk.

Sokaknak nem fog tetszeni, nekem viszont pont ez működött, hogy nincs semmi más, csak a küldetés, és akció. Kvázi, mintha egy realista Strike Backet néztem volna. Egyik akcióból ugrottunk a másikra, nem húzza az időt a következményekkel, közben az amúgy is szimpatikus és badass Ben karakterét sikerült kicsit mélyíteni. A színészi játék rendben volt, és már most ki tudom jelenteni, hogy a kisugárzása tökéletesen elég ahhoz, hogy elvigye a hátán a sorozatot. Nekem sokkal jobban működik, mint Chris Pratt ebben a katonás szerepben, aki egyébként meglepően sokat szerepelt az epizódban.

A Dark Wolf nyitóepizódja nem szórja el rögtön az összes kártyáját, inkább feszült alapozással indít. Megismerjük a főbb szereplőket és a konfliktus körvonalait: egy titkos katonai akció következményei még mindig árnyékként kísértenek, miközben egy új fenyegetés bontakozik ki a háttérben. Az ISIS bázisra való behatolástól még mindig borsózik a hátam. Az epizód nem ad egyértelmű választ arra, hogy merre indul majd a történet.

Ami igazán működik az első részben, az a hangulat. A sötét tónus, a feszült csendek, a katonai realizmust idéző részletek mind azt az érzést keltik, hogy itt tényleg tétje van mindennek. Érezhető, hogy a készítő James Carr, a Terminal List könyvek írójának komoly tapasztalata van az amerikai hadsereg terén. A képi világ szintén erős: a komor színek, az operatőr ügyesen játszik a fények és a feszes vágás mind segítenek abban, hogy a néző végig érezze a fenyegetettség súlyát. Érdekesség, hogy a képarány visszatért a 16:9-es szélesvásznúra, az eredeti sorozat 21:9-es arányához képest.

Ha valóban a pilotban bevezetett Iszlám Államos szálat viszik végig az évadban, belefonva az európai merényleteket, akkor egy rendkívül hiánypótló, és friss sorozatot kaphatunk. Egyelőre lelkes vagyok, és az első 3 rész mindenképpen megkapja az esélyt, de kétlem, hogy annyit esne a színvonal, pláne, hogy az évadelőzetes alapján pont abba az irányba indul el a sorozat, amit szeretek (európai helyszínek, főszereplő egyedül, vagy társával küzd inkognitóban a terroristák ellen). De még egyszer jelzem, sokaknak ez kevés lesz, nekem viszont pont ez jön be.

Zero Day 1×01 kritika

Bevallom, bajban vagyok a Netflix legújabb sorozatával, a Nulladik Nap első részével kapcsolatban, mert egyszerűen úgy érzem, hogy semmi véleményem nincs a részről. De ha valóban így lenne, nem született volna ez a poszt. Mondjuk már annak is eléggé figyelmeztető jelnek kellett volna lennie, hogy a premier előtt nem találtam semmilyen előzetes kritikát. Márpedig az nem jó jel. És a végeredmény (egyelőre) ilyen is lett.

Robert De Niro elég jó húzónév, de mellette olyan színészek és színésznők is felkeltették az érdeklődésem, mint Jesse Plemons, vagy Lizzy Caplan. Ez viszont nekem alapvetően nem lenne elég. Az viszont, hogy a történet egy Amerikán végigsöprő nagy erejű kibertámadás és annak utóhatásairól szól, már sokkal jobban berántott.

Nem teszem a tovább mögé a pilotról való értékelésem, mert igazán sok spoilert nem lehet ellőni. Robert De Niro egy volt elnököt, nevezetesen George Mullent játssza, egy mindenki által kedvelt elnököt, aki képes volt egységet alkotni a két politikai oldal között. Emellett kiválóan ért az emberekkel való kommunikációhoz, mert szónoklati képességei elég erősek. Ehhez pedig tökéletes választás volt a színész, aki egyszer villantotta a karaktere ezen képességét, és az erős jelenet is volt.

Ezen kívül inkább csak alapozás volt. Lizzy Caplan a lányát alakítja, akivel a politikai nézetei miatt nem jönnek ki olyan jól, Jesse Plemons pedig egyfajta összekötő a volt elnök és a jelenlegi között. Van egy orosz szál is, de úgy érzem, hogy ez szándékos elterelés lesz. A végén belengettek egy csavart, hogy mentálisan lehet, hogy nem teljesen tiszta Mullen elnök, de ezt már láttam a Rabbit Hole-ban is, illetve a Homeland is ezzel próbált játszadozni, csak jobban.

Ez a kezdés nem adott túl sokat. Úgy éreztem, hogy egy film első fél óráját láttam, pedig 50 perces volt maga az epizód. Sokkal jobban működött volna egy 2 és fél órás filmként, mint egy 6 részes sorozatként, mert egyelőre nem tűnik úgy, hogy lenne annyi a sztoriban, hogy kitöltse a teljes játékidőt. A cold open pedig kifejezetten pocsék volt, és hatásvadász. Ha a végére érek, akkor talán kiderül.

Sajnos 5,5/10-nél jobbat nem tudok rá adni, bár De Niro játéka miatt Trakton 6-ost adtam rá, de visszagondolva elég üres volt az epizód. Tipikus Netflix tucattermék, ami kár, mert sikerült egy erős szereposztást összerakni. Egyben kellett volna ledarálnom a 6 részt, de arra most nem volt alkalmam. Talán a mini sorozat végére sem jutok.

Dexter: Original Sin 1×01 kritika

Amikor először megismertük Dexter Morgan világát, egy sorozatgyilkoséba nyertünk betekintést, aki sajátos erkölcsi kódex szerint élt: csak más bűnözőket ölt meg. A Dexter című sorozat nyolc évadon keresztül tartotta a nézőket a képernyő előtt, majd pár évvel ezelőtt megérkezett a folytatás, a Dexter: New Blood, ami megpróbálta kiköszörülni a csorbát, amit az eredeti sorozat vége okozott. Nemrég pedig bejelentette a Showtime, hogy nagyobb terveik vannak a karakterrel, franchiset akarnak alkotni belőle. Ennek eredeményeként megérkezett a Dexter: Original Sin, a számomra legérdektelenebb spin-off, ami új lehetőséget kínál arra, hogy visszatérjünk ebbe a sötét és összetett világba. De vajon képes lesz az új sorozat friss fordulatokat hozni, vagy csak a nosztalgia hullámát próbálja meglovagolni?

Dexter: Original Sin – Dexter Morgan (Patrick Gibson)
„Dexter: Original Sin 1×01 kritika” → Tovább olvasása

X-Men ’97 – Kezdett az 1.évad

Vagy 6.évad? Folytatódott a sorozat? Mert gyakorlatilag, ahogy a címből is kiderül, ez az 1997-ben befejeződött 5.évad közvetlen folytatása. Én a Fox Kidsnek hála félig-meddig ismertem a történetet, bár egyben az egészet sosem láttam, pláne nem az utolsó évadot, ami magyar szinkronnal nem is jelent meg soha. Pedig a 3-4.évad új szinkronhangokkal folytatódott.

Ennek ellenére belevágtam, mert kaptunk egy összefoglalót, és manapság úgyis olyan kevés a rajzolt(nak tűnő?) sorozat. Ehhez képest nemcsak látványban, de történetben is meglepően betalált nálam az X-ek kalandja.

Először is pont annyit újítottak a rajzolt látványon, hogy modernnek, tisztábbnak érződjön, de illeszkedik a majd’ 30 évvel ezelőtt kezdődött elődjéhez. Másodszor a már akkor is a társadalom által kirekesztett mutánsok problémáját nem is kellett a pilotban nagyon túltolni, így is átérezhető volt a rasszizmus. Ez a második részben még nagyobbat üt Magneto által.

Xavier halálával (spoilernek számít ez?) Küklopsz, vagyis Scott Summers vette át a csapat irányítását. Vele sosem tudtam a filmekben azonosulni, se nem tartottam karakteres figurának, itt viszont maximálisan elviszi a hátán a vezér szerepét, Ciklonnal karöltve. Szerencsére Rozsomák (oh igen, a szinkronban így hívják, és nem Farkasnak, vagy Pézsmapatkánynak) is az a különc maradt, akire régről emlékeztem, és Napsugár is több szerepet kap, akire őszintén szólva egyáltalán nem emlékeztem.

Ígéretes volt a kezdés, jó újra rajzfilmet nézni. Állítólag a nézettségi és kritikai pozitív siker kapcsán lehet, hogy a 90-es évekbeli Pókember rajzfilm folytatása is zöld utat kaphat. Vagy talán már itt is beköszön? Elvégre egy univerzum. De egyelőre nem kellenek a cameok, mert így is sok minden elmesélendő van az X-Menek kapcsán, amit én kíváncsian várok.

Ui: Ugye, hogy a főcímdal nektek is sokáig bennemaradt a fületekben. Én a mai napig dúdoltam, és néha visszanéztem.

Rabbit Hole – Kezdett az 1.évad

Az már biztos, hogy Kiefer Sutherland nem tud olyan karaktert játszani, akinek ne lenne pocsék napja. De hát ez áll neki jól, és én is ezért próbáltam be a Rabbit Hole-t. Kissé meglep a csupa pozitív visszhang, mert nekem kicsit káoszos volt ez a sorozatkezdés.

John Weir karaktere viszont érdekes, mert a paranoia hatja át a gondolatait, miközben pont egy olyan cégnek dolgozik, akik álhíreket gyártanak. Egy pillanat alatt azonban a manipulátorból egy báb lesz, akinek a szálait nem tudni, hogy ki irányítja. Már ha egyáltalán van valaki a háttérben.

A pilot 45 percének minden egyes jelenetében benne volt John, ami az én figyelmemet nagyon elfárasztotta, de közben pont ezzel tudja a nézőt bizonytalanságban tartani, hiszen csak a karakter szemszögéből látjuk az eseményeket, és nem tudni, hogy tényleg így történt-e. A paranoia pedig egyre nő, amikor nem tudja, hogy kiben bízhat, talán még önmagában sem.

Az egyik jelentéktelennek tűnő jelenet is ezt támasztja alá, nevezetesen amikor egy egyéjszakás kalandba keveredik, és talál egy rejtett kamerát a hotelszobában. A nő, Hailey váltig állítja, hogy ő nem tudott semmiről, de ezt John nem hiszi el. Hailey nagyon hitelesen adja elő a meglepettet, de valami nekem azt súgja, hogy ez túl egyértelmű tagadás, és hát persze Kiefer karaktereinek mindig igaza van, még ha senki más nem is hisz neki.

Amikor két ismeretlen embert össze kellett hozni, hogy úgy tűnjön, mintha üzletelnének, az kicsit ilyen Ocean’s Eleven érzést keltett bennem. De kreatív volt. Szeretem, amikor a csapatok így dolgoznak. Aztán utána, amikor beindultak az események, nem igazán értettem, hogy mi történik. Nyilván ez a történet lényege, de akkor is zavart, hogy ahelyett, hogy fogózkodót adtak volna, még jobban összezavartak. De a készítők el is mondták, hogy ők bizony minden részben csúnyán át fogják verni a nézőket, és nem szégyellik magukat emiatt.

Nem mondom, hogy nem tetszett az első rész, de nem kapott el. Igazából nem értem a dicséreteket. A forgatókönyv nekem nem jött be, és igazából Johnon kívül minden karakter mesterkéltnek tűnt. Az FBI-os nő kifejezetten szörnyű és hiteltelen volt. Szeretném szeretni, ezért adni fogok neki 3 rész esélyt, de egyelőre még nem jött be. Elismerem Kiefer tényleg pazar a szerepben, és a cliffhanger is beakasztotta a horgot, amivel megtartanak, de amúgy nem volt túl emlékezetes. Követem a fehér nyulat, de vajon milyen mély lesz az ürege?

The Night Agent – Kezdett az 1.évad

Egy ideje már nagyon vágyom egy jó összeesküvős akció-thrillerre. Próbálkozások ugyan voltak, de valamin mindig elcsúszott a dolog, és csak leerőltetni tudtam, és azt hazudni, hogy nem volt rossz. Azonban a Netflixes The Night Agent már az első kedvcsinálóval megvett, ami rendkívül minimalista volt, de mégis egyben felizgatta a fantáziám, hogy mi lesz ez a sorozat. A sorozat Matthew Quirk regénye alapján készült, amiből szándékosan nem olvastam semmit, és tudomásom szerint nem jelent meg magyarul.

Annyit mutattak kiírva, hogy van egy telefon a Fehér Ház alagsorában, ami soha nem csörög. Persze az előzetesben megszólal. Látványos vágóképek, és ennyi. Végre egy előzetes, ami mértéktartó tudott lenni, és nem lőtt el mindent. Ezek után persze, hogy vártam, hogy mi lesz belőle, pláne, hogy egy karakteres főszereplőt is tudtak találni Gabriel Basso személyében. Elsőre nem gondolná róla az ember, hogy ő a tipikus akcióhős, de az a néhány kép, amit láttam a sorozatból, meggyőzött, hogy nagyon jó lesz a szerepre. A tovább mögött spoileresen leírom, hogy az 1.rész mennyit sikerült megugrani abból, amit elvártam tőle.

„The Night Agent – Kezdett az 1.évad” → Tovább olvasása

Agent Elvis – Így kezdődik az 1.évad

Mostanában pilot bepróbálós hangulatomban vagyok, és ennek eredménye, hogy nulla előtudással elindítottam az Elvis, a titkos ügynököt a Netflixen, miért ne alapon. 30 perc egy epizód, animációs, az Archer készítőitől. Az alapötlet, miszerint Elvis Presley valójában a kormány egy titkos kém programjának egyik ügynöke, akkora blődségnek hangzott, hogy ebből csak jól jöhet ki egy sorozat, ha jók az írók. Nos, többé-kevésbé sikerült nekik. A vérrel és a káromkodással nem spóroltak, de nem is kell igazából többet tudni, mert minden aköré épül, hogy Elvis egy kém, és felkerült valakinek a halállistájára.

Rögtön azzal kezdeném, hogy az animáció valami agyeldobósan gyönyörű. A legtöbben a Pókverzum film képregényes látványvilágáért vannak oda, de ha nekem azt mondják, hogy képregényes egy animáció kinézete, akkor egyből ez jut eszembe. Tényleg mintha egy megelevendett képregényt néznék. A színek, a formák, a játék a képkockákkal, az akciójeleneteknél a süvítő háttér. A szememnek nagyon jól esett.

És körülbelül ennyi is a pozitívum. Hogy miért titkosügynök Elvis, arról nem sokat tudtunk meg. A haverja Bobby is csak felületesen lett bemutatva. Itt van, vannak ketyeréi, amivel ellátja Elvist, és ennyi. A csimpánz haver pedig szállítja az őrült drogos pillanatokat. Aztán megjelent CeCe, a badass kémnő, akiről azt hisszük, hogy a jó oldalon áll, aztán elbizonytalanítják a nézőt.

Az biztos, hogy jobban is fel lehetett volna építeni ezt a 30 percet. Bár tény, hogy ha a 70-es évekre fognak reflektálni ilyen véres, és agyament módon, az sokkal jobban bejön, mintha egy élőszereplős sorozatra rádobtak volna egy filtert, hogy sárgás és kopottas legyen a színvilág.

Érdekesség, hogy az egyik készítő Priscilla Presley, Elvis felesége. Nagyon menőnek tartom, hogy rábólintott erre a projektre, mert nem biztos, hogy minden özvegy képes lenne rá. Nyilván van az a pénz, de itt szerintem más dolgok is meggyőzték.

Elvisnek egyébként nem kisebb sztár, mint Matthew McConaughey adja a hangját, de a szárnysegédjei is olyan ismert színészek hangján szólalnak meg, mint Kaitlin Olson (Felhőtlen Philadelphia, Mick kell a gyereknek), vagy Johnny Knoxville (Jackass), és a titokzatos, sötétbe burkolózó tábornok Don Cheadle (Vasember, House of Lies, Black Monday).

A magyar szinkronról pedig annyit, hogy Ember Márk lett Elvis hangja, ami magához a rajzolt animációhoz illik, de számomra tök jellegtelenné és rideggé tette a karaktert. Patkós Mártont viszont élvezet hallgatni Bobbyként. Nagyon különleges a hangja, remélem sokat halljuk még. Gáspár Kata lett CeCe, aki jól hozza a flegma kém karaktert, de ide igazából több opció is szóba jöhetett volna, nem lett volna szerintem érdemi különbség. És végül Lengyel Tamás, mint a Tábornok. Ő jó abban, hogy promótáljon valamit, meg szöveget felolvasson, de nekem nem tud elég érzelmet átadni a hangjával. Olyan volt őt hallgatni, mintha csak felolvasná a szöveget. Az orgánuma jó, és kiabálni is jól tud. De a finom érzelemváltozásokat nem tudja megcsinálni. Ezért sajnálom, hogy ő lett Daredevil végleges hangja az MCU-ban.

Összefoglalva nem értem, hogy a Trakton miért húzták le ennyire a sorozatot a pontosztók, mert korántsem egy bűn rossz, nézhetetlen animáció, csak hiányzik belőle az a valami plusz, ami kiemeli az átlagból. Agykikapcsolós szórakozásnak nekem megteszi, ráadásul a látvány elviszi a hátán. A 70-es éveket pedig nem szeretem, de az itt ábrázolt hangulatot be tudom fogadni simán. Szerintem végignézem az évadot, mert úgyis könnyebben veszem rá magam a fél órás epizódokra mind vacsora, mind pedig elalvás mellé. Az Archert 1 évadnál nem tudtam tovább nézni, de ez más hangvételű. Jobban simul az én ízlésvilágomhoz.

The Winchesters – Kezdett az 1.évad

Több próbálkozás után végre eljutott a Supernatural franchise addig, hogy elkészüljön az első spin-off, ami Dean és Sam szüleiről, vagyis John Winchesterről és Mary Campbellről szól. A történet a megismerkedésükkel kezdődik, 1972-ben, amivel kapcsolatban elég szkeptikus voltam, mert ezt az időszakot még annyira sem kedvelem, mint a 80-as éveket (90-es években születtem). De egyelőre a trapéznadrágokon kívül nem nagyon utal rá semmi.

De nem csak emiatt voltak aggályaim. A két főszereplő nem tűnt túl szimpatikusnak a promóciós anyagokon, de szerencsére nem így lett. A John Winchestert játszó Drake Rodger tökéletes választás volt a szerepre. Kiköpött fiatal Jared Padalecki, és stílusra is jól hozza a Winchester tesókat. Az elsődleges ok, amiért végignéztem, az az ő személye volt. A Mary Campellt alakító Meg Donnellyvel más a helyzet. Őróla nem tudom elhinni, hogy az az ember lesz, akit megismertünk a sorozatban (többször is). Sokkal tüzesebb, mint a 4.évados Mary, akihez én viszonyítok. (Ott volt az, amikor Dean visszament az időben, és megismerte a szüleit fiatalon.)

Egy közepes, inkább unalmas pilotra számítottam, de kellemesen csalódtam. A Man of Letters behozása egy izgalmas szálat indíthat el. Külön is elbírt volna egy sorozatot, de így, hogy belevették ebbe, talán jobban járunk. Habár nem emlékszem, hogy Dean vagy Sam tudta volna, hogy a szüleik tudtak a Man of Lettersről. Utána kellen néznem, hogy illeszkedik-e az eredeti sorozatba, de inkább nem teszem, mert elrontom az élményt.

A két sidekick karakter egyelőre működik, a zene, a betűtípus, és Dean narrálása pedig még hozzátett az összképhez. A legnagyobb negatívum a pilottal kapcsolatban az az erőviszonyok. Anno a Supernatural elején egy komplett évadot rászántak, hogy elbánjanak egy démonnal, most pedig kiütik, és simán kiűzik a testből. Tudom, hogy kicsit gyengítettek rajtuk a sorozat későbbi évadaiban, de reméltem, hogy ismét a démonok lesznek a legnagyobb fenyegetések. Ezt a végén az Akrida nevű lénnyel, főleg annak céljával el is törölték.

Mindenképpen maradok, kíváncsi vagyok, hogy milyen irányba megy el a sorozat. Ha ugyanúgy jönnek majd a monster of the week részek, amik apránként hozzátesznek az átíveléshez, akkor jóban leszünk. 7/10-et adok a pilotra.

Trigger Point: Kezdett az 1.évad

Jed Mercurio neve ismerősen csenghet, hiszen hozzá fűződik a Line of Duty, vagy épp a Bodyguard. Ezúttal pedig egy kirobbanó, vagyis pont, hogy nem robbanó sorozattal érkezett, ahova hozta magával, a lassan az angolok akcióhősnőjévé avanzsáló Vicky McClure-t, aki most egy bombaszakértő bőrébe bújt. Az alap tehát adott, és a végeredmény is többé-kevésbé jóra sikeredett. Szerintem nem fog akkora sikere lenni, mint a fent említett két sorozatnak, de ne kiabáljuk el előre.

„Trigger Point: Kezdett az 1.évad” → Tovább olvasása