Bűnös élvezet: Karácsony az Izaura TV-n

Reszkessetek, betörők!, Igazából szerelem, vagy egyeseknek a Die Hard számít a kötelező karácsonyi filmnek, ami elhozza az ünnep igazi érzését. Én is ezek közé az emberek közé tartozom, azonban néhány éve (feleségem révén) ráakadtam az Izaura TV karácsonyi blokkjára. Először rosszallóan néztem, hogy mi ez a giccsparádé. De egy vallomással tartozom: szép lassan megszerettem őket, és számomra ezek a filmek hozzák el a karácsony igazi hangulatát.

Ha egyet láttál, mindet láttad. De ez így van rendjén. Minden történetben van egy nagyvárosi lány, meg egy kisvárosi srác, akik természetesen jól néznek ki, és pont karácsonykor hozza őket össze a sors. Az ellentétek pedig vonzzák egymást. Azonban az egész körítés, az érzelmek, hogy tudod, hogy happy end lesz a vége, a hó, a fények, a hangulat, mind-mind hozzátesz ahhoz, hogy igazán komfortosan érezd magad.

Nekem nagyon hiányoztak ezek az egyszerű, ártatlan, pozitív karácsonyi filmek. Úgyhogy köszönöm a Hallmarknak, hogy sorra gyártja őket, mintha egy gép csak úgy kiköpdösné az ugyanolyan filmeket. Állítólag az írók keze eléggé meg van kötve, pont emiatt, hogy ne legyen túl nagy eltérés.

És tudod mi a legszebb az egészben? Hogy ezek a filmek nem akarnak többnek látszani annál, amik. Nem akarják megváltani a világot, nem akarnak csavaros történetet, nem akarnak erkölcsi dilemmát, amiről még két nap múlva is vitatkozol a kommentekben. Ezek a filmek azt mondják: „Figyelj, most legyen egy órád, amikor nem kell semmin gondolkodnod.” És karácsony közeledtével, amikor amúgy is mindenki ezerfelé szakad, rohan, szervez, vásárol, főz, csomagol, próbál jó fej lenni, ez valahogy sokkal nagyobb ajándék, mint hinnénk.

A Hallmark-univerzumban a konfliktus is olyan, mintha vattából lenne. Van egy félreértés, egy rosszkor hallott mondat, egy “ne haragudj, ezt nem így akartam”-pillanat, és ennyi. Nem traumázunk, nem tépjük szét egymást, maximum megsértődünk öt percre, aztán jön a karácsonyi vásár, a mézeskalács-díszítés és a kötelező “én amúgy sosem szerettem a karácsonyt, de veled most valahogy más” monológ. És igen, ez sablon. De pont ettől működik: olyan, mint amikor ugyanazt a karácsonyi pulcsit veszed elő minden évben. Azért jó, mert ismerős.

Ráadásul ezek a filmek egy alternatív valóságot mutatnak, ahol a karácsony tényleg úgy néz ki, ahogy gyerekként elképzelted. Mindig van hó, de sosem latyak. Minden ház úgy van feldíszítve, mintha egy Pinterest-táblából szakították volna ki. A kisváros főtere olyan, mint egy díszlet (mert sokszor az is), és mindenki ráér. Még a polgármester is. Még a karrierista főhős is, aki amúgy New Yorkban biztosan napi 18 órát dolgozik, de itt hirtelen rájön, hogy a boldogság talán mégsem egy céges előléptetés.

És valahol ez a lényeg: ezek a filmek emlékeztetnek arra az idealizált karácsonyra, amit szeretnénk visszakapni. Arra az érzésre, amikor a nap lelassul, amikor a fények tényleg melegebbek, amikor a problémák kicsit kisebbek. Persze tudom, hogy a valódi élet nem ilyen. Nálunk a konfliktus nem mindig oldódik meg egy csók után a jégpályán, és a családi vacsorán nem mindenki mosolyog végig. De néha jó úgy tenni, mintha. Néha jó “próbálni” a nyugalmat.

Aztán ott van még az a furcsa, titkos élvezet, amitől az egész még jobb: hogy közben kicsit röhögsz is rajta. Nem rosszindulatból, inkább úgy, mint amikor tudod, hogy ez bizony giccs, de ettől még működik. Sőt, ettől működik igazán. Amikor előre bemondod magadnak a következő jelenetet, és tényleg úgy történik. Amikor már az első tíz percben megvan, ki kivel jön össze, és mégis nézed, mert nem a megfejtés érdekel, hanem az út. A hangulat. A “jaj de jó, megint ugyanaz”-érzés.

Úgyhogy készüljön a forró csoki, jöhet a meleg pokróc, Izaura TV hétvégén, és nem kell szégyellni, át lehet adni magunkat az igazi karácsonyi hangulatnak. Mert ha decemberben bármi jár nekünk, akkor az az, hogy néha ne legyünk okosak, ne legyünk kritikusak, ne legyünk cinikusak. Néha csak legyünk ott a kanapén, nézzük, ahogy a nagyvárosi lány rájön, hogy a kisvárosi srác mellett jobban dobog a szíve, és hagyjuk, hogy a világ egy estére olyan legyen, amilyennek karácsonykor lennie kellene.

Mission: Impossible – A végső leszámolás kritika

Tom Cruise a mozi utolsó védvonala? Ennyire drasztikusan nem fogalmaznék, de az biztos, hogy ami a klasszikus értelembe vett nagybetűs mozi, azt még mindig ő képviseli a leginkább. A CGI minimális, igyekszik minél látványosabb dolgokat vászonra vinni, és közben szórakoztat, néha pedig elgondolkodtat. Mi kellhet még? Nekem, mint aki tényleg kikapcsolódásra vágyik egy film megnézésekor, nem kell több. És ezt a Mission: Impossible – A végső leszámolás film is hozta, bármennyire is túl hosszúra sikerült, és bármennyi hiba is volt benne.

Sosem voltam keményvonalas Mission: Impossible rajongó, bár mindegyik filmet láttam, valamelyik nem is egyszer. Először a Fantom Protokollt láttam moziban, bár bevallom nem értettem mindent belőle. Mentségemre szóljon, hogy tizenéves voltam, és ez volt az első film a franchiseból. A 2018-as Utóhatás viszont mindent vitt. Számomra az lett az abszolút 10/10-es akciófilm. Emiatt kicsit csalódott voltam a 7.rész, vagyis a Leszámolás kapcsán, de végül helyre tudtam tenni a filmet magamban.

Eredetileg egymást követő években jött volna a Leszámolás mindkét része, de a gyenge bevételi adatok, és forgatókönyvírók sztrájkja közbeszólt, így aztán 2 évet kellett várnunk arra, hogy vajon Ethan Hunt természetes intelligenciával le tudja-e győzni a Mesterséges Intelligenciát. Az biztos, hogy ezúttal tényleg úgy éreztem, hogy ez a küldetés lehetetlen volt. A tovább mögött elolvasható a spoileres kritika!

→ Tovább olvasása

Eyecandy: Mennydörgők* európai bemutató

Kedden megvolt Londonban Mennydörgők* európai premiere, amin részt vett Florence Pugh, Pedro Pascal, David Harbour, Julia Louis-Dreyfus és a Disney Marvel Cinematic Universe számos más sztárja is.

A tovább mögötti képeken a film sztárjai láthatók, akik részt vettek a Thunderbolts* vörös szőnyeges bemutatóján.

→ Tovább olvasása

Új Power Rangers film készül

Gyermekkorom nagy kedvence, és felnőttkorom guilty pleasure szórakozása volt a Mighty Morphin Power Rangers. Bizonyára sokan emlékeznek, hogy 2017-ben jött a Lionsgate Films által egy próbálkozás a feltámasztásra, már ha lehet annak nevezni, miközben az eredeti sorozat a mai napig megy, és már a 30. évadon is túl van. Mindenesetre egy nagyobb franchiseban és univerzum építésben gondolkodtak, csak épp az alapkő lett rosszul lerakva. Most viszont felröppent a hír, miszerint a Paramount megszerezte a jogokat, és rögtön 100 millió dolláros büdzsével új Power Rangers filmet fejleszt, ami várhatóan 2026, vagy 2027 táján kerül bemutatásra.

*^{Mighty Morphin Power Rangers: The Movie (1995)}*

A 2017-es film, bár az eredeti Mighty Morphin Power Rangers-t egy modern csavarral újragondolta, nem volt olyan sikeres a pénztáraknál, mint remélték: valamivel több mint 142 millió dollárt hozott világszerte, miközben jelentős volt a költségvetése. Ez egyértelműen jelezte, hogy a rajongók valami mást keresnek, talán olyat, ami újra kapcsolódhat az eredeti sorozat szellemiségéhez, miközben új elemeket vezet be az új nézők bevonzására.

Már én is sokat gondolkodtam azon, hogy miként lehetne nagyvászonra, és franchise méretűvé tenni ezt a világot, és egyetlen utat látok, a megfontolt tudatos építkezésben. Az első filmnek mindenképpen az öt harcos első szárnypróbálgatásaira kell koncentrálnia. Emellett jól kell megalkotni a karaktereket, hogy szerethetők, és elég különbözőek legyenek, de mégis együtt tudjanak működni. És persze olyan színészeket kell kiválasztani, akikkel el lehet adni. Én mindenképpen friss, fiatal, de feltörekvő tehetségeket válogatnék be, és a nagyobb mellékszerepekre pedig blockbuster arcokat. Tudom, hogy ezt tette a 2017-es film is, de ott több egyéb probléma volt.

Példának vehetnék a jövőre 10 éve debütált Power/Rangers Unathorized című kisfilmet, ami alapján akár egy R-besorolású filmen is el lehetne gondolkodni, de ez úgy vélem, hogy túl korai lenne, főleg, hogy a Hasbro a fiatalabb nézőket is bizonyára meg akarja szólítani.

Egy valamit viszont feltétlenül kérek: egy brutálisan jó, és fülbemászó főcímzenét! Go, Go, Power Rangers!

Mission: Impossible – The Final Reckoning teaser

Tom Cruise visszatér Ethan Hunt szerepében a Mission: Impossible sorozat 8. részében, amely minden eddiginél izgalmasabb és veszélyesebb küldetést ígér. Az első kedvcsináló (amit a tovább mögé rejtettem) látványos akciójelenetekkel, intenzív üldözésekkel és lélegzetelállító kaszkadőrmutatványokkal húzza be a nézőt egy globális kémjátszmába, ahol Hunt és csapata mindent kockára tesz a világ megmentéséért.

A filmet több dolog is hátráltatta: a COVID, a forgatókönyv- és színész sztrájk, és a 7.rész, vagyis a Leszámolás (The Dead Reckoning) vártnál kevesebb bevétele, aminek következménye az lett, hogy a „part 1” és „part 2” címeket kukázták. De azért mentették a címből, ami menthető, így született meg a The Final Reckoning alcím, ami feladja a leckét a magyar címadóknak. (Esetleg Végelszámolás?)

A teasert látva egyébként van egy olyan sejtésem, hogy nem arról fog szólni a film, amire számítanánk, hanem… De inkább beszéljenek magukért a képkockák, és készülj fel a nyár egyik legnagyobb akciófilmjére!

→ Tovább olvasása

Deadpool és Rozsomák

Hogy mekkora bajban van a Marvel Filmes Univerzuma, azt 1 héten belül többször is megtapasztaltam. Először Robert Downey Jr. visszatérése borzolta a rajongókat jó és rossz értelemben is, és hát Hugh Jackman által ikonikusan megformált ~~Farkas~~Rozsomák karaktert is visszarángatták, mert volt az a pénz. Mert hát sajnos, ahogy én is, úgy valószínűleg Kevin Feige-ék is érzik, hogy az új generációban nincs meg az a karakteresség, amit az eredeti Bosszúálló csapat képviselt.

A tovább mögött részletesebben kifejtem a véleményem a MCU által felvetett problémákról, és persze magáról a filmről is, de inkább jelzem, hogy spoilerek várhatók, hiszen tele volt cameokkal a film, valamint az előzetesek sem épp azt adták át, amire számítottam. Elöljáróban, hogy ne kelljen mindenképpen elolvasni az értékelést, megírom, hogy 7/10-et adtam a filmre, mert amúgy szórakoztató volt, és egyértelműen a jobb MCU filmek közé tartozik, de az a valami plusz hiányzott.

És ahelyett, hogy elolvassátok a premier előtti kritikákat (ugyan miért tennétek? ne más mondja meg, hogy tetszeni fog-e a film! plusz én kvázi a film háromnegyedét lelőttem magamnak, mert az emberek képtelenek tartani a szájukat), inkább menjetek el a moziba, és döntsétek el, hogy nektek hogy tetszett! Ja és a szinkron szó szerint mocskosul jó!

→ Tovább olvasása

Deadpool és Rozsomák – Előzetes

Bevallom, én is kicsit ki vagyok ábrándulva a Marvel filmekből, de azért ezt várom, és ezért hajlandó vagyok elmenni moziba. A mocskosságát megtartotta, és úgy tűnik, hogy sikerül értelmesen összekötni a filmes univerzumokat.

A plakátok szerintem nagyon jól sikerültek, kreatív, ötletes, nem sablonos. Ezt várom a filmtől is.

A tovább mögött van az előzetes szinkronnal, amivel kapcsolatban mindenki arról beszél, hogy itt nem Sinkovits-Vitay András lett Logan hangja, illetve becsúszott egy fordítási hiba, de én inkább azon vagyok meglepődve, hogy a YouTube-on már megjelent a hangsáv választási funkció, így egyenesen Ryan Reynolds csatornáján lehet magyarul megnézni a kedvcsinálót. Én most nem azt linkeltem, de próbáljátok ki!

→ Tovább olvasása

Megvannak a Magyar Mozgókép Díjak 2023-as jelöltjei

Immár publikus, hogy a Magyar Mozgókép Díj előzsűri bizottsága kategóriánként melyik 5 alkotást és alkotót jelöli 2023-ban a Magyar Mozgókép Díjakra. Az almafa virága, a Blokád, a Hat hét, a Larry és a Magasságok és mélységek versenyeznek a legjobb nagyjátékfilm kategóriában. Bernáth Szilárd, Csoma Sándor, Kerékgyártó Yvonne, Szakonyi Noémi Veronika és Tősér Ádám a legjobb rendező díj öt nevezettje, Bánovits Vivianne-t, Csonka Esztert, Pál Emőkét, Román Katalint és Stork Natasát jelölték a legjobb női főszereplő kategóriában, míg Mészáros Máté, Seress Zoltán, Trill Zsolt, ifj. Vidnyánszky Attila és Vilmányi Benett közül kerül majd ki a legjobb férfi főszereplő, a legjobb elsőfilmesnek járó díj sorsa pedig Baranyi Benő, Bernáth Szilárd, Csoma Sándor, Szakonyi Noémi Veronika és Tősér Ádám között dől majd el. Az ünnepélyes díjátadóra június 10-én a Nemzeti Filmintézet és a Veszprém-Balaton 2023 – Európa Kulturális Fővárosa program által közösen szervezett Magyar Mozgókép Fesztiválon kerül sor, ahol a nagyközönség is láthatja majd a jelölt filmeket.

Idén közel kétszáz alkotást nevezetek az alkotók hét kategóriában – játékfilm, tévéfilm, kisjátékfilm, animációs film, egészestés dokumentumfilm, rövid dokumentumfilm, és tévésorozat – a legrangosabb magyar filmes mustrára. Immár publikus, hogy az EKF, az NFI, és a MFA kategóriánkénti szakmai delegáltjaiból álló előzsűri kategóriánként melyik 5 alkotást és alkotót jelöli 2023-ben a Magyar Mozgókép Díjakra. A Magyar Mozgókép Díj (2014-2020 között Magyar Filmdíj) Magyarország 2014-ben alapított legrangosabb, évente odaítélt filmművészeti díja, melyet műfaji és alkotói kategóriákban a megelőző év legjobbnak tartott filmjeinek és készítőiknek ítélnek oda.

→ Tovább olvasása

Mátrix: Feltámadások – Kritika

Ez bizony kritika lesz a javából, mert nagyon szeretném szétcincálni ezt a filmet, de valójában csak szomorú vagyok, hogy beigazolódott az, amire a film előtt gondoltam. Hogy ez a 4.rész, az 1.rész rebootja lesz, tele kikacsintással a trilógiára, és egy-két jelenet újraforgatásával. Kár a kihagyott lehetőségért, mert valami nagyot is alkothattak volna. Spoilermentes leszek, mert felesleges részletesebben belemenni.

Míg az első rész tökéletes, és a trilógia másik két részét is szívesen újranézem néha, addig ezt szeretném meg nem történté tenni. Sajnos pontosan olyan reboot lett, ami manapság jellemző. Csak és kizárólag a pénz hajtotta. Sajnálom, hogy Keanu nem mondott erre nemet.

A harcok gyengék, a zene unalmas. Egyetlen akciójelenet sem maradt meg, pedig nemrég fejeztem be a filmet. Anno, amikor megnéztem bármelyik részt, utána órákig boxoltam a levegőbe, mert úgy akartam harcolni, mint Neo. Most ez nincs meg, és nem azért, mert közben felnőttem.

Nincs min gondolkodni ezen a filmen, mert a mondanivalóját konkrétan kimondja és a szádba rágja. Nyilván vannak rejtett utalások, de egyáltalán nem egy tudatosan összerakott film. Már ha nem az volt a tudatos ebben, hogy lecopyzza az eredeti filmet.

Az egyetlen, amiben tényleg érzem, hogy munkát raktak bele az az, hogy tönkretegyék az eredeti Mátrix filmet. Minden elemében igyekszik felülírni, hogy megfeleljen a mai trendeknek. De nem haragszom rá emiatt, mert tudtam, hogy ez a célja. Ez a 148 perc tökéletes példája annak, hogy mi a baj manapság Hollywooddal. Azt hiszi, hogy meta, és önreflektív, mert bemutatja, hogy milyen a filmgyártás a tengerentúlon, de míg egy 22 Jump Street még sikerrel vette ezt az akadályt, addig ez olcsónak és cinikusnak érződik, anélkül, hogy többet tudna mondani.

A korábbi színészek lecserelése is csak rontott a helyzeten. Kivéve Keanu és Carry-Ann, akik megtartása és szerepeltetése emelt a filmen, míg Morpheus újracastingja, és újraformált karaktere katasztrofálisra sikeredett.

A látvány is le lett cserélve, amit meg tudtak magyarázni, hogy miért van, de ettől sokkal műbb lett az egész, ezzel elvesztve az eredeti trilógia egyediségét. Sajnos kissé paródiának is érződik.

Nem mondom, hogy nem ajánlom. Ugyanakkor én nem vagyok keményvonalas Mátrix rajongó, mégis csalódásként éltem meg a Feltámadásokat, pedig a legrosszabbra számítottam. Noha nem lett nézhetetlen, sokkal inkább unalmas, és érdektelen, ami talán rosszabb, mintha utálnám, mert az legalább érzelmet váltott volna ki belőlem. Ez meg csak megtörtént, letudtuk, továbbléphetünk. 5/10

Nagykarácsony

Megvan az év legnagyobb meglepetése számomra. Legalábbis az biztos, hogy magam is meg vagyok lepődve, hogy mennyire szerettem ezt a filmet. Bevallom húztam a számat, hogy magyar film, és több, mint másfél órás, de egy percig nem unatkoztam, nem eresztett a film. Nem tökéletes, de a romantikus vígjátékok minden kliséjét olyan aranyosan és szívet melengetően használja, hogy nem tudtam nem imádni. Mondjuk az előzetes is valamennyire már meggyőzött, hiszen valamiért beültem rá. De nagyon megérte.

Már az plusz pontot ért, hogy eredeti történet, nem feldolgozás, nem folytatás. Manapság ezzel van tele minden, és már azt értékelem, hogy valaki próbálkozik. Hogy ezt pont a magyarok hozták össze, az csak hab (nem, az egy másik film) a tortán.

A történet nem is annyira fontos, inkább az érzések, amiket át tudott adni. A lényeg, hogy egy tűzoltó egy balul elsült lánykérés után tériszonyos lesz, ezért áthelyeztetik a karácsonyi vásárba, hogy vigyázzon, és segítse a gyerekeket, akik egy ünnepi műsort fognak előadni, és arra gyakorolnak. Aztán mindenféle szerelmi bonyodalmak adódnak, de a jobbik fajtából.

A főszereplők Ötvös András és Zsigmond Emőke szerencsére nem túlhasznált színészek, így nem dobott ki a film. Ráadásul nagyon őszinték voltak az érzelmek is amiket közvetítettek. Sajnos Scherrer Péterben őt magát láttam, nem a karaktert, valamint Csuja Imrét sem tudtam elvonatkoztatni. De ők is nagyon jók voltak. Csak hát ez ilyen magyar film betegség. Ellenben Szerednyey Bélában a karaktert láttam. Vagy azért, mert rég nem láttam a színészt, vagy inkább azért, mert tényleg jól játszott. Jaj és a gyerekek. Hát kérem szépen, vannak jó gyerekszínészeink! Egyáltalán nem tűntek amatőrnek, sőt, a zongora szólós jelenet hangosan röhögős volt. Szabó Kimmel Tamás pedig önmagát alakította, ami nagyon meta, és ritkán van ilyen magyar filmekben, de nagyon jól működött. Tökéletes „főgonosz” volt.

Egyébként a filmet az a Tiszeker Dániel rendezte, aki a #Sohavégetnemérős-t is. De ne tévesszen meg senkit, az is egy sokkal jobb film, mint elsőre gondolná az ember. Nem nagyon jó, de eléggé feelgood. És emellett a Nagykarácsony nagyon jól használta a zenéket. Nem volt sosem az a mélyen ülő csend, ami néha jellemzi a magyar filmeket. Azt hiszem mindig szólt valami, ez elég jól illeszkedett, és talán ez is hozzájárult, hogy nemzetközibbnek érződött.

Én csak ajánlani tudom a filmet, pláne így karácsony környékén, nagyon hangulatos és szívet melengető lett. Simán adhat neki bárki egy esélyt, mert nálam a top romantikus vígjátékok között van. Egyelőre 8/10-et adtam rá, bár lehet, hogy ez majd redukálódik idővel, de most még a hatása alatt vagyok.