Reszkessetek, betörők!, Igazából szerelem, vagy egyeseknek a Die Hard számít a kötelező karácsonyi filmnek, ami elhozza az ünnep igazi érzését. Én is ezek közé az emberek közé tartozom, azonban néhány éve (feleségem révén) ráakadtam az Izaura TV karácsonyi blokkjára. Először rosszallóan néztem, hogy mi ez a giccsparádé. De egy vallomással tartozom: szép lassan megszerettem őket, és számomra ezek a filmek hozzák el a karácsony igazi hangulatát.
Ha egyet láttál, mindet láttad. De ez így van rendjén. Minden történetben van egy nagyvárosi lány, meg egy kisvárosi srác, akik természetesen jól néznek ki, és pont karácsonykor hozza őket össze a sors. Az ellentétek pedig vonzzák egymást. Azonban az egész körítés, az érzelmek, hogy tudod, hogy happy end lesz a vége, a hó, a fények, a hangulat, mind-mind hozzátesz ahhoz, hogy igazán komfortosan érezd magad.
Nekem nagyon hiányoztak ezek az egyszerű, ártatlan, pozitív karácsonyi filmek. Úgyhogy köszönöm a Hallmarknak, hogy sorra gyártja őket, mintha egy gép csak úgy kiköpdösné az ugyanolyan filmeket. Állítólag az írók keze eléggé meg van kötve, pont emiatt, hogy ne legyen túl nagy eltérés.
És tudod mi a legszebb az egészben? Hogy ezek a filmek nem akarnak többnek látszani annál, amik. Nem akarják megváltani a világot, nem akarnak csavaros történetet, nem akarnak erkölcsi dilemmát, amiről még két nap múlva is vitatkozol a kommentekben. Ezek a filmek azt mondják: „Figyelj, most legyen egy órád, amikor nem kell semmin gondolkodnod.” És karácsony közeledtével, amikor amúgy is mindenki ezerfelé szakad, rohan, szervez, vásárol, főz, csomagol, próbál jó fej lenni, ez valahogy sokkal nagyobb ajándék, mint hinnénk.
A Hallmark-univerzumban a konfliktus is olyan, mintha vattából lenne. Van egy félreértés, egy rosszkor hallott mondat, egy “ne haragudj, ezt nem így akartam”-pillanat, és ennyi. Nem traumázunk, nem tépjük szét egymást, maximum megsértődünk öt percre, aztán jön a karácsonyi vásár, a mézeskalács-díszítés és a kötelező “én amúgy sosem szerettem a karácsonyt, de veled most valahogy más” monológ. És igen, ez sablon. De pont ettől működik: olyan, mint amikor ugyanazt a karácsonyi pulcsit veszed elő minden évben. Azért jó, mert ismerős.
Ráadásul ezek a filmek egy alternatív valóságot mutatnak, ahol a karácsony tényleg úgy néz ki, ahogy gyerekként elképzelted. Mindig van hó, de sosem latyak. Minden ház úgy van feldíszítve, mintha egy Pinterest-táblából szakították volna ki. A kisváros főtere olyan, mint egy díszlet (mert sokszor az is), és mindenki ráér. Még a polgármester is. Még a karrierista főhős is, aki amúgy New Yorkban biztosan napi 18 órát dolgozik, de itt hirtelen rájön, hogy a boldogság talán mégsem egy céges előléptetés.
És valahol ez a lényeg: ezek a filmek emlékeztetnek arra az idealizált karácsonyra, amit szeretnénk visszakapni. Arra az érzésre, amikor a nap lelassul, amikor a fények tényleg melegebbek, amikor a problémák kicsit kisebbek. Persze tudom, hogy a valódi élet nem ilyen. Nálunk a konfliktus nem mindig oldódik meg egy csók után a jégpályán, és a családi vacsorán nem mindenki mosolyog végig. De néha jó úgy tenni, mintha. Néha jó “próbálni” a nyugalmat.
Aztán ott van még az a furcsa, titkos élvezet, amitől az egész még jobb: hogy közben kicsit röhögsz is rajta. Nem rosszindulatból, inkább úgy, mint amikor tudod, hogy ez bizony giccs, de ettől még működik. Sőt, ettől működik igazán. Amikor előre bemondod magadnak a következő jelenetet, és tényleg úgy történik. Amikor már az első tíz percben megvan, ki kivel jön össze, és mégis nézed, mert nem a megfejtés érdekel, hanem az út. A hangulat. A “jaj de jó, megint ugyanaz”-érzés.
Úgyhogy készüljön a forró csoki, jöhet a meleg pokróc, Izaura TV hétvégén, és nem kell szégyellni, át lehet adni magunkat az igazi karácsonyi hangulatnak. Mert ha decemberben bármi jár nekünk, akkor az az, hogy néha ne legyünk okosak, ne legyünk kritikusak, ne legyünk cinikusak. Néha csak legyünk ott a kanapén, nézzük, ahogy a nagyvárosi lány rájön, hogy a kisvárosi srác mellett jobban dobog a szíve, és hagyjuk, hogy a világ egy estére olyan legyen, amilyennek karácsonykor lennie kellene.