Tom Cruise a mozi utolsó védvonala? Ennyire drasztikusan nem fogalmaznék, de az biztos, hogy ami a klasszikus értelembe vett nagybetűs mozi, azt még mindig ő képviseli a leginkább. A CGI minimális, igyekszik minél látványosabb dolgokat vászonra vinni, és közben szórakoztat, néha pedig elgondolkodtat. Mi kellhet még? Nekem, mint aki tényleg kikapcsolódásra vágyik egy film megnézésekor, nem kell több. És ezt a Mission: Impossible – A végső leszámolás film is hozta, bármennyire is túl hosszúra sikerült, és bármennyi hiba is volt benne.
Sosem voltam keményvonalas Mission: Impossible rajongó, bár mindegyik filmet láttam, valamelyik nem is egyszer. Először a Fantom Protokollt láttam moziban, bár bevallom nem értettem mindent belőle. Mentségemre szóljon, hogy tizenéves voltam, és ez volt az első film a franchiseból. A 2018-as Utóhatás viszont mindent vitt. Számomra az lett az abszolút 10/10-es akciófilm. Emiatt kicsit csalódott voltam a 7.rész, vagyis a Leszámolás kapcsán, de végül helyre tudtam tenni a filmet magamban.
Eredetileg egymást követő években jött volna a Leszámolás mindkét része, de a gyenge bevételi adatok, és forgatókönyvírók sztrájkja közbeszólt, így aztán 2 évet kellett várnunk arra, hogy vajon Ethan Hunt természetes intelligenciával le tudja-e győzni a Mesterséges Intelligenciát. Az biztos, hogy ezúttal tényleg úgy éreztem, hogy ez a küldetés lehetetlen volt. A tovább mögött elolvasható a spoileres kritika!
A Mission: Impossible 6.része, vagyis az Utóhatás (Fallout) számomra az egyike azon kevés 10/10-es filmeknek, amiket imádok. Pont ezért éltem meg csalódásként a 7.részt, mert bár ugyanaz volt a rendező, teljesen más hangulatot sugárzott az egész, és nem csak azért, mert a covid alatt forgatták, és emiatt a szereplők mintha nem is lettek volna egy szobában, hanem a tempója is más volt. Sokkal jobban hasonult a régi részekhez, ahol még a kémkedés volt a középpontban.
Ez nem egy akciófilm, hanem egy kémfilm. Kellett egy kis idő, mire ezt megemésztettem, és elfogadtam. Nem is írtam róla akkor, amikor először láttam, de most -mivel májusban, pontosan 1 hónap múlva itt van végre a folytatás, a Végső Leszámolás– újranéztem, és már árnyaltabb lett a véleményem.
Volt idő, amikor a moziba járás ünnep volt. Felöltöztünk, izgatottan beszélgettünk a jegysorban, majd csendben leültünk, és elmerültünk a vászon világában. A mozifilm nemcsak egy szórakozási forma volt – élmény, rituálé, szinte színházi esemény. A vászon előtt ott volt a nevetés helye, a csend helye, a meghökkenés helye. És most?
Most a mozi néha inkább egy zajos nappalira emlékeztet, ahova túl sok ember szorult be, akiknek a fele azt se tudja, milyen filmre jött, de azért felvesz egy TikTokot közben. A telefonfények pislákolnak, a popcorn zörög, a beszélgetések hangosabbak, mint a film, és ha az épp vetített alkotás Minecraft-film – akkor garantált a káosz.
A Minecraft generáció és a türelem halála
Nem, nem az a baj, hogy gyerekek is járnak moziba. A gyerekek mindig jártak. A baj az, hogy a közönség egyre kevésbé tud különbséget tenni mozi és YouTube között. Egyes szülők szerint „ez csak egy Minecraft-film, hadd beszélgessenek”, mások szerint „örülünk, hogy egyáltalán néznek valamit”. Pedig pont ezekből a filmekből kellene megtanulni a figyelmet, a másik tiszteletét, az élmény közösségi erejét.
Az új Minecraft film vetítései alatt – sok mozirajongó beszámolója szerint – a terem inkább hasonlított egy hangos iskolai szünetre, mint egy vetítésre. A gyerekek hangosan kiabáltak, rohangáltak, egyesek streameltek vagy épp TikTok-videót készítettek, a szülők pedig vagy nem törődtek vele, vagy ők is beszélgettek. És nem, ez nem egy kivételes eset – ez már tendencia.
Minecraft film után – Forrás: Reddit
Hol a határ a szórakozás és a tiszteletlenség között?
A mozi egy közös élménytér. Egyikünk sem egyedül ül ott – még ha néha szeretnénk is. Amikor valaki telefonozik, az nemcsak zavaró, hanem kiránt a film világából. Amikor valaki beszélget, nevetgél, vagy – tényleg volt ilyen – hangosan narrálja a cselekményt a barátjának, azzal elveszi másoktól a figyelem és az elmerülés lehetőségét.
Ez nem arról szól, hogy ne nevessünk, vagy hogy a mozi templom lenne – de a közösségi tér nem azt jelenti, hogy bármit lehet. Sőt: épp a közösség miatt kellene figyelni egymásra.
A mozik szerepe: menedék vagy csak vászon és hangfal?
A mozik is nehéz helyzetben vannak. Harcolnak a streaminggel, a nézőszám csökkenésével, a megváltozott szokásokkal. De ha a termekben uralkodó hangulat ilyen marad, az sem fogja visszacsábítani azokat, akik épp ezért fordulnak el a mozizástól. Mert minek menj be egy terembe, ahol az élmény töredékét kapod, mint otthon egyedül, nyugalomban?
Talán eljött az idő, hogy újra meghúzzuk a határokat. Nem tiltással, nem szigorral, hanem neveléssel – edukációval. Egy rövid, figyelemfelkeltő előzetessel a vetítések elején, ami nemcsak a mobilhasználatot tiltja, hanem elmagyarázza: a mozi közös tér. És ez az élmény csak akkor működik, ha közösen vigyázunk rá.
Gyermekkorom nagy kedvence, és felnőttkorom guilty pleasure szórakozása volt a Mighty Morphin Power Rangers. Bizonyára sokan emlékeznek, hogy 2017-ben jött a Lionsgate Films által egy próbálkozás a feltámasztásra, már ha lehet annak nevezni, miközben az eredeti sorozat a mai napig megy, és már a 30. évadon is túl van. Mindenesetre egy nagyobb franchiseban és univerzum építésben gondolkodtak, csak épp az alapkő lett rosszul lerakva. Most viszont felröppent a hír, miszerint a Paramount megszerezte a jogokat, és rögtön 100 millió dolláros büdzsével új Power Rangers filmet fejleszt, ami várhatóan 2026, vagy 2027 táján kerül bemutatásra.
Mighty Morphin Power Rangers: The Movie (1995)
A 2017-es film, bár az eredeti Mighty Morphin Power Rangers-t egy modern csavarral újragondolta, nem volt olyan sikeres a pénztáraknál, mint remélték: valamivel több mint 142 millió dollárt hozott világszerte, miközben jelentős volt a költségvetése. Ez egyértelműen jelezte, hogy a rajongók valami mást keresnek, talán olyat, ami újra kapcsolódhat az eredeti sorozat szellemiségéhez, miközben új elemeket vezet be az új nézők bevonzására.
Már én is sokat gondolkodtam azon, hogy miként lehetne nagyvászonra, és franchise méretűvé tenni ezt a világot, és egyetlen utat látok, a megfontolt tudatos építkezésben. Az első filmnek mindenképpen az öt harcos első szárnypróbálgatásaira kell koncentrálnia. Emellett jól kell megalkotni a karaktereket, hogy szerethetők, és elég különbözőek legyenek, de mégis együtt tudjanak működni. És persze olyan színészeket kell kiválasztani, akikkel el lehet adni. Én mindenképpen friss, fiatal, de feltörekvő tehetségeket válogatnék be, és a nagyobb mellékszerepekre pedig blockbuster arcokat. Tudom, hogy ezt tette a 2017-es film is, de ott több egyéb probléma volt.
Példának vehetnék a jövőre 10 éve debütált Power/Rangers Unathorized című kisfilmet, ami alapján akár egy R-besorolású filmen is el lehetne gondolkodni, de ez úgy vélem, hogy túl korai lenne, főleg, hogy a Hasbro a fiatalabb nézőket is bizonyára meg akarja szólítani.
Egy valamit viszont feltétlenül kérek: egy brutálisan jó, és fülbemászó főcímzenét! Go, Go, Power Rangers!
De tényleg jöhet? A 20th Century Kiefer Sutherland klasszikussá vált politikai-akcióthriller sorozatának, a 24-nek a folytatásán dolgozik, ezúttal mozifilm formában. Ez jól hangzik, de ahhoz sok minden feltételnek kell teljesülnie. A tervezett film nem az első lenne, hiszen 2008-ban már kiadtak egy játékfilmet 24: A szabadulás (24: Redemption) címen, ahol Jack Bauer Afrikában akciózott. 2014-ben úgy tűnt, hogy a történet véget ért, amikor a 24 – Élj egy új napért! (24: Live Another Day) fináléjában feladta magát Jack az oroszoknak, de most, 10 évvel később a 24 film fejlesztésének híre arra utalhat, hogy Kiefer Sutherland talán visszatérhet az ikonikus karakterhez.
Még nagyon korai szakaszban jár a fejlesztés, de az már biztos, hogy mozifilmet szeretnének, nem pedig streaming exkluzív tartalmat. Az Imagine Entertainment társalapítója, Brian Grazer elmondta, hogy a 24 feltámasztása egy „nagyon különleges módon fog történni”, a Disney és a Fox együttműködésével. Hogy ez pontosan mit jelent, és hogy miként adaptálják a 24 valós idejű koncepcióját egy mozifilm hosszúságú filmhez, azt még nem tudni. Az is lehet, hogy más úttörő megoldáshoz folyamodnak. Mindezektől függetlenül viszont egy dolog az, ami mindenkit érdekel: ki lesz a főszereplő? És csak egy ember jöhet szóba.
Ha kukázzák a valós idejű formátumot (kivéve ha 24 óra hosszúságú játékidőt kapunk), akkor a 24 film csak akkor működhet, ha Kiefer Sutherland visszatér Jack Bauer szerepébe. Anno, amikor a 24 elkezdődött 2001-ben, azzal reklámozták a sorozatot, hogy valós idejű lesz, és minden epizód egy órát ölel fel Jack Bauer napjából. Azonban Kiefer Sutherland által alakított ügynök túlnőtt a formátumon, és egybeforrt a 24 nevével. Ezért ha a 24-et fel akarják támasztani a következő években, akkor vissza kell hozni Jack Bauert.
Brian Grazer abban reménykedik, hogy a 24 film ráülhet a mostanában népszerű nosztalgiavonatra. A Squawk Box-os interjújában kiemelte, hogy elég nagy kockázatot jelent a stúdióknak és a streaming szolgáltatóknak az, ha a 24 Kiefer Sutherland, avagy Jack Bauer nélkül térne vissza, és a mostani gazdasági helyzetben kiemelt helyen szerepel a kockázatkerülés.
A 24 egyszer már megpróbálta Jack Bauert helyettesíteni a 12 epizódból álló 24 – Újratöltve (24: Legacy) című minisorzatban, ahol Corey Hawkins alakította Eric Carter tengerészgyalogost. Corey ugyan meggyőző volt, és kicsit üdítőként hatott, de vélhetően túl gyorsan jött, mivel a 24 még csak három évvel korábban ért véget Kiefer Sutherlanddel. 16 év alatt 10 évad, nem csoda hát, hogy belefáradt a franchise és a rajongók is az állandó önismétlésbe. De a tény, hogy a 24: Legacy óta 7, a Live Another Day óta pedig már 10 év telt el, és Jack Bauert is utoljára ennyi ideje láttuk, lassan megérhet a dolog a visszatéréshez. A 24 franchise újra működhet, akár a főszereplő lecserélésével is, de ehhez mindenképpen Kiefer Sutherland is kell, hogy átadja az irányítást. Ha pedig ez megtörténne, egy új generáció számára jelenthetne új lehetőséget a sorozat.
Én személy szerint mindenképpen utóbbi opcióban látom a lehetőséget, és nem feltétlenül kell ehhez Jack Bauernek meghalnia, de mindenképpen nagyot szólna, ha ez megtörténne. Ehhez viszont előbb egy okosan, tudatosan kell felépíteni az utódját. A sorozat többször is megléphette volna már ezt először Freddie Prinze Jr. által alakított Cole Ortiz karakterével, akit a 8.évadban láthattunk, aztán a Live Another Dayben Kate Morgannel, akit Yvonne Strahovski játszott. Biztos vagyok benne, hogy ha az utóbbival készül egy spin-off a Legacy helyett, akkor sikeresebb lett volna, még a gyenge forgatókönyvek ellenére is.
Végszóként, ha a filmadaptáció nem akar eltérni az eredeti formátumtól, akkor lehetne 2.4 is a film címe, és akkor egy 2 óra 20 perces filmet kaphatnánk. De én ezt nem tartom kielégítőnek, hiszen a Redemption is kissé erőltetetté vált, mégha végső soron jól is oldották meg. Sokkal inkább érzem közelebbinek azt a megoldást, amit a Támadás a Fehér Ház Ellen (Olympus Has Fallen) alkalmazott, miszerint bizonyos időközönként kiírták, hogy mennyi az idő. Ez, és a pittyegő órával való ugrálás visszaadhatná a sorozat autentikusságát, és egyben nem kéne 10 körömmel kapaszkodni a valós időhöz. Mindenesetre nem mostanában fogjuk megtudni, hogy mi sül ki belőle, pedig a 2024-es év 24-es végződése jó apropót adott volna egy visszatérő, vagy épp lezáró filmhez Jack Bauer története kapcsán. Ez a lehetőség elúszott, de ha valami jobbal állnak elő, akkor megéri várni még egy kicsit.
Hogy mekkora bajban van a Marvel Filmes Univerzuma, azt 1 héten belül többször is megtapasztaltam. Először Robert Downey Jr. visszatérése borzolta a rajongókat jó és rossz értelemben is, és hát Hugh Jackman által ikonikusan megformált FarkasRozsomák karaktert is visszarángatták, mert volt az a pénz. Mert hát sajnos, ahogy én is, úgy valószínűleg Kevin Feige-ék is érzik, hogy az új generációban nincs meg az a karakteresség, amit az eredeti Bosszúálló csapat képviselt.
A tovább mögött részletesebben kifejtem a véleményem a MCU által felvetett problémákról, és persze magáról a filmről is, de inkább jelzem, hogy spoilerek várhatók, hiszen tele volt cameokkal a film, valamint az előzetesek sem épp azt adták át, amire számítottam. Elöljáróban, hogy ne kelljen mindenképpen elolvasni az értékelést, megírom, hogy 7/10-et adtam a filmre, mert amúgy szórakoztató volt, és egyértelműen a jobb MCU filmek közé tartozik, de az a valami plusz hiányzott.
És ahelyett, hogy elolvassátok a premier előtti kritikákat (ugyan miért tennétek? ne más mondja meg, hogy tetszeni fog-e a film! plusz én kvázi a film háromnegyedét lelőttem magamnak, mert az emberek képtelenek tartani a szájukat), inkább menjetek el a moziba, és döntsétek el, hogy nektek hogy tetszett! Ja és a szinkron szó szerint mocskosul jó!
