Az év meglepetése? Számomra mindenképpen, hiszen egyáltalán nem vártam A Végső Lista spin-off sorozatát, ami James Reece társáról, Ben Edwardsról szólt. Az apasorozaton nem tudtam átrágni magam (majd talán a 2.évad előtt), de ennek adtam egy esélyt, és a pilot azonnal berántott. És a folytatás sem okozott csalódást.
Mióta véget ért a Strike Back (mindkét rebootja), nem nagyon találtam igazi, vérbeli, ponyva akciósorozatot. De a Sötét Farkas kielégítette ezt a vágyam. Pontosan azt hozta, amire vágytam. Kevés lelkizés, a hangsúly inkább az akción, a küldetésen, és a kémkedésen volt.
A tovább mögött spoileresen kitérek a részletekre, és hogy miért volt jó Budapestet, és magyar helyszíneket látni.
A 2.rész elején Ben elvitte a balhét az informátor kivégzése miatt, és Raife Hastings (mostantól csak a vezetéknevére fogok hivatkozni, mert egyszerűen nem jön a számra a keresztneve) is vele tartott a seregből távozás kapcsán. Nem sok idejük volt búslakodni, és unatkozni, mert megjelent Jed Haverford, aki egy CIA-s munkát ajánlott nekik. Bűzlött nekik a dolog, de elvállalták. Csak hát nem egy küldetésről volt szó, hanem még egyről, meg még egyről, és így tovább.
A 2.rész klubos jelenete, és az akció, főleg a taktikai megoldások teljesen megvettek. A történet nem váltotta meg a világot, semmi újdonságot nem adott, viszont pont az fogott meg, hogy Strike Back-szerű hangulata volt az egésznek. Ellenben a fényképezés, és az akció nagyon profin volt megoldva. Nagyon érezhető volt, hogy Jack Carr, az eredeti The Terminal List könyvek írója rajta tartotta a kezét ezen a sorozaton is.
A 3.epizódban Magyarország ezúttal önmagát játszotta el, és a cselekmény Budapesten játszódott. Voltunk a metróban, a Hősök Terén, és egy bizonyos Molnár professzor volt a célpont, akit valamiért nem magyar színész játszott, pedig az egész évad tele volt magyar statisztákkal. Külön plusz pont, hogy odafigyeltek, hogy a történet 10 évvel ezelőtt játszódott, így a metró kijelzőjén 2015-ös dátum volt. Szeretem, amikor odafigyelnek a részletekre.
Az évad csúcspontja egyértelműen a 6.rész végén történt reptéri jelenet volt, amit véleményem szerint tovább kellett volna görgetni azonnal, és lezárni a sztorit, hogy kapjunk egy igazán jó finálét. Viszont volt még egy rész, ami valamiért ugrott két hónapot az időben, és az epizód nagy része abból állt, hogy Ben indokolatlanul sok embert lekaszabolt, és felrobbantott egy házat. Alapvetően nem lett volna ezzel bajom, de az akció sajnos unalmasan lett megrendezve, és a zeneválasztás is rossz lett. Pedig addig a pontig nagyon szerettem a választott licenszelt zenéket.
Ami számomra jobbá tette az eredeti sorozathoz képest, hogy nem volt személyes szál, és nem húzták az időt a drámázással. Lehet, hogy működött volna, mert Taylor Kitch szemtelenül jól eladta nekem a katonát, és uralta a képernyőt. Pedig nem beszélt sokat, és nem kellett túl széles skálán bemutatnia a színészi tudását. Ami volt, az is Hastings-szel való beszélgetése volt a hajón, ami szerintem igencsak erős pillanat lett.
Külön kiemelném a fináléból azt, hogy megérkezett Reece és csapata, mint felmentősereg. Szívesen néznék velük is egy évadot, mert jó kis Call of Duty érzést hozott. Egyébként valaki érti, hogy mi volt az a visszaszámlálás, amit Ben indított az óráján?
A Terminal List: Dark Wolf 1.évadára egy kellemes 7/10-et tudok adni. Az évad eleje nagyon erősen indult, de a végére kicsit kifulladt, és a szezonfinálé összecsapottnak érződött. De ez nem vesz el az érdemeiből. Aki egy könnyed, kémkedős, akciódús sorozatot keres, az nyugodtan próbálja be, mert a Sötét Farkas ilyen volt.
“The Terminal List: Dark Wolf – Vége az 1.évadnak” bejegyzéshez egy hozzászólás