Terminal List: Dark Wolf 1×01

Hát ez baromi jó volt! Nem tudom, hogy éppen csak jó pillanatban kapott el, de a Végső Lista: Sötét Farkas első része hiába volt 1 óra 7 perces, berántott, és gyönyörűen megtartott végig. Eközben pedig szórakoztatott, lekötött, és nem utáltam egyik szálat sem. Mintha egy Call of Duty filmet néztem volna. Ez a nagy különbség az eredeti sorozathoz képest.

TERMINAL LIST: DARK WOLF 1×01 – 7,5/10

Több, mint 3 év telt el a Chris Pratt főszereplésével érkezett Végső Lista premierje óta. Annak a sorozatnak kétszer futottam neki, de a paranoiás PTSD szál, és családi dráma miatt nagyon nem adta magát, így egyelőre nem is jutottam a végére, de az érkező 2.évad előtt mindenképpen szeretném befejezni. Az ott bemutatott Ben Edwards eredettörténetét hivatott bemutatni a Sötét Farkas alcímen futó spin-off.

Eredetileg egyáltalán nem értettem, hogy mi szükség van erre, és bevallom nem is érdekelt egyáltalán. Aztán szépen csordogáltak a magyar helyszínekkel tarkított promóképek, és úgy voltam vele, hogy adok neki egy esélyt. És csak azt vettem észre, hogy 20 percnél járunk.

Sokaknak nem fog tetszeni, nekem viszont pont ez működött, hogy nincs semmi más, csak a küldetés, és akció. Kvázi, mintha egy realista Strike Backet néztem volna. Egyik akcióból ugrottunk a másikra, nem húzza az időt a következményekkel, közben az amúgy is szimpatikus és badass Ben karakterét sikerült kicsit mélyíteni. A színészi játék rendben volt, és már most ki tudom jelenteni, hogy a kisugárzása tökéletesen elég ahhoz, hogy elvigye a hátán a sorozatot. Nekem sokkal jobban működik, mint Chris Pratt ebben a katonás szerepben, aki egyébként meglepően sokat szerepelt az epizódban.

A Dark Wolf nyitóepizódja nem szórja el rögtön az összes kártyáját, inkább feszült alapozással indít. Megismerjük a főbb szereplőket és a konfliktus körvonalait: egy titkos katonai akció következményei még mindig árnyékként kísértenek, miközben egy új fenyegetés bontakozik ki a háttérben. Az ISIS bázisra való behatolástól még mindig borsózik a hátam. Az epizód nem ad egyértelmű választ arra, hogy merre indul majd a történet.

Ami igazán működik az első részben, az a hangulat. A sötét tónus, a feszült csendek, a katonai realizmust idéző részletek mind azt az érzést keltik, hogy itt tényleg tétje van mindennek. Érezhető, hogy a készítő James Carr, a Terminal List könyvek írójának komoly tapasztalata van az amerikai hadsereg terén. A képi világ szintén erős: a komor színek, az operatőr ügyesen játszik a fények és a feszes vágás mind segítenek abban, hogy a néző végig érezze a fenyegetettség súlyát. Érdekesség, hogy a képarány visszatért a 16:9-es szélesvásznúra, az eredeti sorozat 21:9-es arányához képest.

Ha valóban a pilotban bevezetett Iszlám Államos szálat viszik végig az évadban, belefonva az európai merényleteket, akkor egy rendkívül hiánypótló, és friss sorozatot kaphatunk. Egyelőre lelkes vagyok, és az első 3 rész mindenképpen megkapja az esélyt, de kétlem, hogy annyit esne a színvonal, pláne, hogy az évadelőzetes alapján pont abba az irányba indul el a sorozat, amit szeretek (európai helyszínek, főszereplő egyedül, vagy társával küzd inkognitóban a terroristák ellen). De még egyszer jelzem, sokaknak ez kevés lesz, nekem viszont pont ez jön be.

Rick and Morty: Vége a 8.évadnak

Mi történt veled Rick és Morty? Szinte minden kritikámban kitértem rá (7×01, 7×10, 8×01), hogy ugyan már nem kiemelkedő az animációs sorozat, de ha tartja azt a korrekt, szórakoztató szintet, amit az előző évadokban mutatott, akkor sokáig elnézném még. Nos, ez most megváltozott. És sajnos nem a jó irányba.

Ez az évad egyszerűen pocsék volt. Egész egyszerűen nem működött szinte semmi. Azért szinte, mert két epizód megütötte azt a mércét, ami szórakoztatott. Ez viszont 10 részből elég kevés. Bevallom, nagyon nehezen verekedtem át magam a legtöbb epizódon. Pedig a potenciál ott volt több szálban is, de nem sikerült kihozni belőle a maximumot. És nem a szinkroncsere miatt érzem ezt, hiszen hála az HBO Maxnak, rögtön magyar szinkronnal érkezett, mondhatni szokás szerint.

→ Tovább olvasása

Dexter: Original Sin – Miért kaszálták el a 2. évadot már a berendelés után?

A Dexter: Eredendő Bűn (Dexter: Original Sin) című előzménysorozat 2024 decemberében debütált a Paramount+ Showtime felületén, és már a bemutató hónapjában valamelyest felrázta a franchise iránti érdeklődést. A sorozat olyan mérföldkövet ért el, hogy Showtime legnézettebb premierje lett, több mint 2,1 millió globális nézővel. 2025. április 1-jén kiváló hír érkezett: a sorozat hivatalosan is megkapta a zöld utat a második évadra. És ez nem áprilisi tréfa volt. Legalábbis eddig nem tűnt annak.

A közönség öröme azonban nem tartott sokáig. Alig néhány hónappal a berendelés után bejelentette a Paramount/Showtime, hogy mégsem folytatják a második évadot, azaz a sorozat elkaszálásra került. A döntés váratlan lépés volt, hiszen ígéret már volt, forgatási tervek viszont egyáltalán nem indultak el: még írói stúdió sem működött, sőt, semmilyen produkciós terv nem létezett.

A háttér: mi állhat a hirtelen visszavonás mögött?

A történet központjában a Paramount Global és a Skydance egyesülése áll. Ez a változás a franchise irányítását a Showtime/MTV Entertainment alól a Paramount Television Studios felé mozdította el. Új vezetés, új prioritások. A friss vezetés inkább a Dexter: Resurrection folytatását preferálja, ami a jelenkori Dexter-történetet viszi tovább Michael C. Hall főszereplésével, ahelyett, hogy egy olyan előzménysorozatra koncentrálna, amit egyszer már láttunk az eredeti sorozatban.

A Dexter: Resurrection sikeresen megdöntötte az Original Sin rekordját: bemutatója 3,1 millió globális nézőt ért el három napon belül, ami 44 %-kal több, mint előzménysorozatáé.

Az Original Sin már berendelt évada hiába volt hivatalos, valójában semmilyen költség nem merült fel, mert a készítés gyakorlatilag sosem indult meg. Ez lehetővé tette, hogy viszonylag simán lemondjanak róla, és a költségeket/zsáneres fókuszt áttegyék a Resurrection felé.

Michael C. Hall, a karakter egyik ikonikus megjelenítője, fizikai jelenlétével és népszerűségéből fakadó húzóerővel fontos szerepet játszik a franchise újjáélesztésében. A Resurrection számára tehát stratégiai előnyt jelent, hogy személyesen ő vezeti vissza a nézőket Dexter univerzumába.

Mi jöhet ezután?

A Dexter: Resurrection 2.évada viszont már zsebben van, és szinte biztos, hogy elkészül. Ami opció lehet, hogy a két történetet valamilyen módon összevonják, és az Original Sin szereplőit viszontlátjuk visszaemlékezésben a Resurrectionben. Esetleg két párhuzamos nyomozás is mehet a jelenben és a múltban.

Az összevonásra pedig már volt példa, hiszen eredetileg a New Blood kapott volna egy 2.évadot, amiben már abszolút Harrison a főszereplő, és Dexter teljesen külön futott volna, de valljuk be, így a végeredmény sokkal üdítőbb lett. Talán ebből a kaszából is végső soron valami jó fog kisülni.

Splinter Cell: Deathwatch 1.évad teaser

11 év. Ennyi ideje várunk arra, hogy Sam Fisher visszatérjen. Legutoljára a Splinter Cell: Blacklist játékban találkoztunk vele (ha nem tekintjük a Ghost Recont és a Captain Laserhawk: A Blood Dragon Remixet). Persze, ha úgy vesszük, hogy Michael Ironside a valódi Sam Fisher, akkor ez sokkal több idő, hiszen a Blacklistben újracastingolták, és ezúttal sem ő, hanem Liev Schreiber fogja adni a hangját a szilánk ügynöknek, de igazából meg nem mondom, hogy váltottak. (A szinkronban majd Csankó Zoltán lesz a hangja, aki elsőre jónak tűnik.)

A várakozás október 14-én véget ér. Véssük a naptárba, hogy itt a Splinter Cell: A halál árnyai című anime. Nem egy új játék, de legalább valami. Én is azok közé tartozom, akik nagyon várnak már egy új játékot, de talán majd egyszer rebootolják a franchiset, mert a mostani grafikával elképesztő dolgokat lehetne kihozni a történetből.

A tovább mögött megnézhető a rövid előzetes, amiből sok minden nem derül ki, de a régi játékok ismerőinek pár név ismerősen fog csengeni. Anna „Grim” Grímsdóttir, vagy Douglas Shetland.

→ Tovább olvasása

Miért kell éveket várnunk a kedvenc sorozataink folytatására?

2025-ben kényelmesebb, mint valaha hozzáférni több ezer filmhez és sorozathoz, mégis a streaming korszak messze nem tökéletes, és a nézők szeretnék tudni, miért kell éveket várniuk kedvenc sorozataik új évadjaira. A 2000-es évek során hatalmas változás történt abban, ahogyan az emberek hozzáférnek a szórakoztató tartalmakhoz és fogyasztják azokat. Míg korábban a mozik és a hagyományos televízió uralkodtak, a Netflixhez hasonló szolgáltatások lehetővé tették, hogy a nézők több száz filmet és teljes évadokat érjenek el egy (viszonylag) alacsony előfizetési díjért.

Hogy mi a közös a Stranger Thingsben, az Euphoriaban, a Fargoban, az Atlantaban, a Barryben és a Rick and Mortyban? Az elmélkedős bejegyzésből kiderül!

Több mint egy évtizeddel a Netflix felemelkedése után a streaming továbbra is rendkívül kényelmes, de hátrányokkal is jár. Az utóbbi évek egyik legbosszantóbb problémája a népszerű sorozatok új évadjai közötti hosszú várakozási idő.

A Stranger Things a Netflix egyik legjövedelmezőbb szellemi tulajdona, amely milliókat vonz, mégis három év telt már el a negyedik évad óta, és az utolsó évad is idén év végére várható, ami akárhogy is számoljuk 3 és fél év szünet. Ha a nézők ennyire elkötelezettek egy sorozat iránt, logikusnak tűnne, hogy a Netflix felgyorsítja a gyártást, hogy kielégítse a közönséget. Azonban ennek több oka is van, ami miatt ez egyáltalán nem így működik.

Az egyik legnagyobb oka annak, hogy a streaming világában ennyi késés történt az utóbbi időben, azt nem nehéz kitalálni. A COVID-19 világjárvány és a 2023-as SAG-AFTRA/WGA sztrájkok. Amikor a világjárvány 2020 elején elkezdődött, minden szórakoztatóipari gyártás leállt. Ez nemcsak azt jelentette, hogy új sorozatokat nem tudtak forgatni, hanem azt is, hogy a már folyamatban lévő projektek is megszakadtak. Emellett 2023 tavaszán és nyarán a színészek és írók több hónapig sztrájkoltak a jobb fizetés és juttatások érdekében, ami még több film és sorozat megjelenési dátumának elhalasztásához vezetett.

A COVID-19 terjedésének megakadályozása kulcsfontosságú volt, és egyesek számára a világjárvány lehetőséget adott arra, hogy újragondolják a már létező projekteket, vagy teljesen új alkotásokat hozzanak létre.

Egy másik fontos tendencia, amely a sorozatok késéséhez vezethet, az elvárás, hogy az évadok folyamatosan fejlődjenek és javuljanak. A nézők általában azt várják, hogy minden új évad legalább olyan jó legyen, mint az első, ha nem jobb. A sorozatoknak bizonyítaniuk kell, hogy az új évadoknak van létjogosultságuk, ezért gyakran a történet tétje növekszik, az akadályok pedig egyre intenzívebbé válnak. Ez alapvetően pozitív dolog, hiszen elméletileg a közönség egyre jobb minőségű televíziós tartalmakat kap. (Hogy ez miért nincs így minden esetben, arról egy másik posztban fogok elmélkedni.) Azonban ez azt is jelenti, hogy az évadok megírása hosszabb időt vesz igénybe, és a vizuális effektek elkészítése is sokkal munkaigényesebbé és időigényesebbé válik.

A Stranger Things erre tökéletes példa. Az első évadban ugyan voltak CGI-elemek, de nagyrészt Hawkins kisvárosi környezetére épült. Ez éles kontrasztban áll a negyedik évaddal, amely számos nagyszabású jelenetet tartalmazott a Hellyel lefelé világában, Vecna megjelenését, valamint látványos fizikai mutatványokat, például Max megszállását. Emiatt a Stranger Things készítőinek éveket kellett várniuk az egyes évadok között, hogy tökéletesíthessék a történetet és a speciális effekteket. Sajnos ennek következményeként a sorozat hitelessége is csorbát szenvedett, mivel a fiatal színészek lassan kiöregszenek saját szerepeikből.

Apropó szereplőgárda. A színészek is hozzájárulhatnak a sorozatok csúszásához. A népszerű sorozatok gyakran olyan színészekre építenek, akik már jól ismert és kedvelt sztárok. Ez azt jelenti, hogy Hollywoodban rendkívül keresettek, és számos más szerepre kapnak ajánlatot a nagy franchise-ukon kívül. Ha a színészek örömmel vállalják el ezeket az új szerepeket, az elkerülhetetlenül ütemezési konfliktusokhoz vezet. Például Jenna Ortega a Wednesday első évadának megjelenése óta öt filmben is szerepelt, ami megakadályozta, hogy azonnal visszatérjen a második évad forgatására. Így a sorozatoknak alkalmazkodniuk kell a sztárok elfoglaltságaihoz.

Az ütemezési problémák a nézők számára egyszerre lehetnek előnyösek és hátrányosak. Miközben a rajongók izgatottan várják, hogy Ortega visszatérjen Wednesday szerepébe, örömmel látják őt olyan produkciókban is, mint a Sikoly VI vagy a Beetlejuice Beetlejuice. Izgalmas figyelemmel követni, ahogy Ortega új szerepeket vállal, különösen népszerű franchise-okban. Ráadásul, ha nem lennének ezek a mellékprojektek, valószínűleg nem is lenne olyan népszerű, mint most. A színészek megérdemlik, hogy kihasználják a hírnevüket, de csalódást kelthet, amikor ez más projektjeik kárára megy.

Végül ott van az a tény, hogy a tévésorozatok egyre inkább a mozifilmekhez hasonlítanak. Míg régen egy évad általában 22 epizódból állt, és évente jelent meg új évad, addig a tévé teljesen átalakult. Az új sorozatok jellemzően hat-tíz epizódosak, és egyik rész sem töltelék vagy elhanyagolható epizód. Néhány epizód pedig még az egyórás játékidőt is túllépi, hogy nagyobb történeteket mesélhessen el. Ráadásul egyes sorozatokat már filmes rendezők készítenek, például Wednesday-t Tim Burton hozta létre. Ez elkerülhetetlenül a minőség előtérbe helyezéséhez vezet a mennyiséggel és az idővel szemben.

Végső soron a Netflix például az elvárásokra épít. Egy sorozat, amely nem hoz magas nézettséget, könnyen feledésbe merülhet egy hosszú szünet alatt, mert a nézők kevésbé várják vissza. Másrészről viszont a Stranger Things olyan erősen megragadja a közönséget, hogy a várakozás ritkán csökken, még három év után sem. A Netflix pontosan tudja, hogy megengedheti magának ezeket a késéseket, mert a nézők befektettek a történetbe, és nem valószínű, hogy feladják. Ráadásul így még kielégítőbb érzés, amikor a sorozat végre megjelenik, és a közönség választ kap az évek óta gyűlő kérdéseire.

Mindezeket a változásokat és akadályokat figyelembe véve felmerülhet a kérdés, hogy ez lesz-e az új norma a streaming világában. A válasz nem olyan egyszerű. Egyrészt a pandémia és a sztrájkok okozta késések idővel valószínűleg megszűnnek, és a szórakoztatóipar visszatér a megszokott menetrendhez. Ugyanakkor a színészek továbbra is több projektet vállalnak majd egyszerre, és az évadoknak továbbra is egyre nagyobbá és látványosabbá kell válniuk. Így egyes sorozatok visszatérhetnek az évenkénti megjelenési ütemhez (például az Éjjeli Ügynök, aminek a 3.évadát már azelőtt elkezdték írni, hogy a 2.évad megjelent volna, ezzel rövidítve a gyártási időt), míg mások továbbra is a maguk tempójában készülnek majd.

Fontos megjegyezni, hogy a televíziózás folyamatosan változik. Ahogyan azt a 2023-as sztrájkok is bizonyították, bármikor történhet valami, ami teljesen átalakítja a szórakoztatóipart – akár jó, akár rossz irányba. Valószínűleg soha nem lesz olyan időszak, amikor a tévé tökéletes lesz, és lehetetlen minden nézőt kielégíteni. Azonban a streaming késései nem a legrosszabb ár, amit a kiváló műsorokért és a tehetséges, elfoglalt színészekért fizetnünk kell.