Reacher – Vége a 3.évadnak

Kicsit becsapva érzem magam. A Reacher 3.évada nagyon erősen kezdett, de aztán a kezdeti lendület gyorsan átcsapott a manapság olyan szokásos stílusba, vagyis, hogy nincs elég történet 8 részre, ezért húzzuk az időt, és csak az utolsó 5-10 percben visszük előre a sztorit. Azért az évad vége szépet mentett, de a Prime Video egyik legnépszerűbb sorozata most sem tudott kitörni nálam a megnézem, és átmegy rajtam mindenféle hatás nélkül kategóriából.

A tovább mögött spoileresen kipanaszkodom magam. De azért örömködök is, mert az egész sorozat két legnagyobb pontszámát ebben az évadban tudtam kiosztani, és azok az epizódok tényleg olyanok voltak, amit manapság bármely sorozattól elvárnék.

Kezdjük ott, hogy a 3.évad hangulatban sokkal jobb volt, mint a 2.évad. Ezt pedig vizuálisan is jól ábrázolták, hiszen az előző hideg színekkel teli szezon után most megint a sárgás szín volt a domináns. Az is jót tett, hogy újra kisvárosban játszódott a történet, kevés karakterrel. Kár, hogy ezek a karakterek viszont nem sikerültek emlékezetesre, sőt, egyáltalán nem érdekelt, hogy mi lesz a sorsuk. Csak Reacherért tudtam izgulni. Mondjuk az izgulni kifejezés is túlzás.

Amiben viszont az előző évad jobb volt, az a mellékszereplők. A mostani csapat egyáltalán nem érdekelt. Duffy rettenetesen zavart a viselkedésével, meg ezzel a Teresa-zásával, akit egészen a 7.részig nem is láttunk, egyáltalán nem tudtunk együtt aggódni a DEA ügynökkel. Ha lehet hinni a feliratoknak, akkor 80-szor hangzott el a Teresa név az évadban. Ez egész egyszerűen nevetséges, pláne annak fényében, hogy maga a karakter mennyit szerepelt.

Ezen kívül ez a látens vonzalma Reacher testét látva nagyon tinilányos volt. Eddig a három Reacher-lányból ő lett a legrosszabb. Amikor viszont megtörtént a kettejük összeborulása, az teljesen ütemtelen volt, nem volt rendesen felépítve, érzelmileg nem jó helyre lett berakva, utána pedig mire fel csókolgatta Duffy Reachert? Nem jöttek össze, csak egyszer lefeküdtek egymással.

A család, akihez beépült Reacher, még csak-csak érdekeltek valamennyire, de amint megjelent Xavier Quinn, őket is elkezdték árnyalni, és már nem akartuk, hogy leszámoljon velük a főhős. Ellenben Paulieval való harcot kár volt az utolsó részig tartogatni (mondjuk akkor brutálisat szólt). Volt két ütésük egy ide – egy oda, és sajnos ennyiben kimerült a kettejük ellentéte az évad nagy részében. Vizuálisan jól nézett ki, hogy még egy Reachernél is nagyobb testőr az ellenfele, de túlhúzták.

Ellenben, hogy jót is írjak, a 6.rész piszkosul bejött. Minden szálon haladt a sorozat, és volt egy nagyon szépen fényképezett erdős akció, ami még kellőképpen brutális is lett. Tetszett, hogy kapásból úgy indult a rész, hogy a fiú megtudta Reacher titkát, és működött is a feszültség, amikor először lett volna lehetősége elszólni magát. Nagyon élveztem szinte minden percét, hogy aztán a 7.rész behúzza a kéziféket.

Viszont a szezonfinálé valami olyan volt, amit már nagyon régen láttam. Pörgős, sok akcióval, tökéletesen mozgatott karakterekkel, és a Reacher vs. Paulie bunyó azt hiszem tévétörténeti csúcs lesz. Nagyon örülök, hogy nem rendezték le pár percben, sőt, épp ellenkezőleg. A kettejük harca gyakorlatilag mindent elpusztított, és ez így volt rendjén. Az pedig, hogy Reacher végül az eszével győzte le az ellenfelét, megkoronzta az egész harcot.

Neagley is megjelent, akit én kifejezetten nem szerettem az előző évadokban, itt viszont üde színfoltja volt az évadnak, és tökéletes társa Reachernek. Lehet, hogy ez a titka a karakterének, hogy külön kell mozgatni, és a megfelelő pillanatban bedobni az izomkolosszus mellé segítségnek? Mindenesetre a vele készülő spin-off egyelőre cseppet sem érdekel.

A 3.évad határozottan jobb volt az elődjénél, bár sajnos az évad nagy része időhúzás volt. Cserébe a végén a leszámolás, és a karakterek történetének befejezése tökéletesre sikerült. Az évad egy kellemes 6/10, a finálé bizony 8,5/10, amit még sokszor elő fogok venni, hogy újranézzem, de ezen kívül maga a sorozat továbbra is egy 80-as évekbeli popcorn sorozat. De nem panaszkodok, mert ezeket hiányolom a mai filmes palettából.