Finoman szólva is vegyes a fogadtatása a Hatalom Gyűrűi sorozatnak, de én azok táborát erősítem, akiknek tetszik, és várom a folytatást. Szerencsére a kapott promóanyagok még inkább fokozzák a várakozási szintem. A tovább mögött megnézhető az első teaser, és pár kép, valamint az évad felvezetése.
Meglepett, de örömmel tapasztaltam, hogy hetiben jön a Reacher 2.évada, így bőven van időm majd a végén egyben megnézni az értékelőhöz. Az 1.évad kisvárosi hangulata tetszett, valószínűleg már nem lesz róla kritika, mert annyira nem emlékszem a sztorira, csak arra, hogy tetszettek a karakterek. A történet kicsit zavaros volt, de elvoltam vele.
A 2.évad egy másik könyvet dolgoz fel, vélhetően az 1.évados szereplők nélkül, ami nem is baj. Amit érdekesnek tartok, hogy a két évad között a valóságban nagyjából több, mint másfél év telt el, de a sorozatban nagyobb volt az időugrás. Általában ez fordítva szokott lenni.
A lényeg, hogy a kritikáig itt egy plakát a 2.évad szereplőiről. Serinda Swannak örülök, hogy újra látom, valamint úgy tűnik, hogy Neagley is nagyobb szerephez jut a folytatásban, és Robert Patrick megint rossz arcúskodik majd.
A 3.évad már berendelve, sőt a forgatást is megkezdték a színészsztrájk végeztével.
Már többször próbáltam nekifutni egy írásnak a The Boys című sorozatról, de mindannyiszor annyira negatívra sikerült, hogy nem raktam ki. Pedig valójában nem utálom, mert megnéztem mindhárom évadát, csupán hiányzik belőle az a valami. Szuperhősök, akik valójában nem is a jó ügyet szolgálják? Az alapkoncepció valóban izgalmas, de valahogy a karakterek nem jönnek be. (Na jó kivéve Homelandert, de Antony Starrt én már a Bansheeben is imádtam.)
Pont az előbb említett indokok miatt nem sok reményt fűztem a Gen V címen érkező spin-offhoz, ellenben mégis adtam neki egy esélyt. És előre vettem a nézési listámban, miután láttam a valóban jó értékeléseket. És ez nekem sokkal jobban bejött, mint a The Boys! Lehet, hogy a sulis környezet miatt, ami miatt elfogult vagyok.
Igazából nem találta fel a spanyolviaszt, és semmi olyat nem láttunk, ami a Boysba ne lett volna (legalábbis stílusra), de mégis valahogy élveztem nézni. Érdekelt a suli, a felépítés, és az, hogy nem tudtam, hogy Marie Moreun kívül ki lesz még főszereplő. Mert akikre azt hittem, azok loccsantak is már a pilotban. Plusz tetszett, hogy fordított a felálláson, és egy alapvetően negatív célokra (értsd ölésre) használható képességből megpróbál a főszereplőnk jót tenni.
Az alapsztori egyszerű. Marie felfedezi, hogy szuperereje van, beadta a jelentkezését a szuperhős-egyetemre, hogy egy város biztonságáért feleljen, és sikerül a felvétele. Ezután pedig magát az intézményt láthatjuk, és a belső hierarchiát.
Egyébként maguk a karakterek nem annyira kötöttek le. Nyilván megvan Marie drámája, ami amúgy teljesen hihető, és átérezhető, hogy valaki véletlenül a szüleit öli meg a képessége felfedezésekor. Illetve Emma Meyer, alias Little Cricket (Kis Tücsök) az emberek által látott személyisége is szomorú volt. Ezen kívül természetesen Golden Boy (Aranyifjú), vagyis Luke vívódása vitte számomra az epizódot. Adott az egyetem legjobb diákja, aki csatlakozhatna a Hetekhez, de a szíve mélyén mégsem akar.
A kezdést 7,5/10-re értékelném. Ha nem vesszük a fél pontszámot (amiket ugye nem szeretek), akkor inkább a 7-es felé tendál, mert bár tényleg kellőképpen kreatív, véres, és mocskos volt (arra a közelire nem voltam kíváncsi, amin Little Cricket kapaszkodott), azért még sokat kell tennie, hogy függője legyek, és a legjobbak között emlegessem. Ez egy szolid, jó kezdés volt, így kell egy spin-offot kezdeni. De lássuk, hogy ebből az alapanyagból mit tudnak kihozni!
Érdekesség, hogy két sorozatnál történt meg az eddig velem, hogy magyar szinkronról átváltottam az eredetire. Az első a The Boys volt, a második pedig ez, a Gen V. Egyszerűen nem értem, hogy mik ezek az orbitális félrecastingok. Értem, hogy túl sok a karakter, de sokszor olyan, mintha full amatőröket hívtak volna be, és ez nagyon kidob az élményből. (A Boys szinkronja egyébként nem rossz, de StarLight hangja miatt képtelen vagyok magyarul nézni.)
A Prime Video egyik legmeghatározóbb sorozata, a John Krasinski főszereplésével fémjelzett Jack Ryan, visszatér még egy negyedik és egyben utolsó akciódús évadra június 30. péntektől, heti 2 epizóddal, így július 14-én finálézik.
A harmadik évadot követően csupán fél év elteltével már jön is a folytatás, így próbálnak kedvezni a rajongóknak, akiket 3 évig várattak a folytatásra a második és harmadik etap között. A csupán 6 részes évad továbbra is kizárólag a Prime Videon lesz látható, több, mint 240 országban világszerte. Aki lemaradt volna róla, az gyorsan bepótolhatja az első hármat a streaming szolgáltatón, mindössze 899 Ft-os havidíjjal.
A harmadik évadról pedig lesz írás, még a negyedik évad előtt, de még nem fejeztem be. Szinkronnal nézem, de valami nem stimmel a keveréssel, mert nagyon fura volt hallgatni magyarul.
A Jack Ryan negyedik évadában a címszereplő az eddigi legveszélyesebb küldetésre vállalkozik: szembe kell néznie az ellenséggel külföldön és belföldön egyaránt. A CIA új megbízott igazgatóhelyetteseként, Jack feladata a belső korrupciós hálózatok feltárása, ezzel pedig egy sor gyanús akcióra derül fény, ami veszélyezteti a nemzetbiztonságot. Miközben Jack és csapata azon dolgozik, hogy feltárja, milyen mélyre hatolnak a korrupció szálai, egy sokkal nagyobb fenyegetéssel találják szembe magukat, egy drogkartell és egy terrorista csoport együttműködésére. Ez az összeesküvés sokkal személyesebbé teszi az ügyet, mint hitte, és ez megrengeti a hitét a rendszerben, amiért mindig is harcolt, hogy megvédje.
Forrás: Amazon Prime Video
„Egy csak rossz útra térít. Kettő megoszt. De a három egyensúlyt alkot.”
A Gyűrűk Ura gyermekkorom legmeghatározóbb fantasy trilógiája volt. És akárhányszor újranézem, nem tud veszíteni ebből a státuszából. Néhány effekt kivételével még mindig elképesztően jól néz ki, köszönhetően annak, hogy amit tudtak, elkészítettek, és kevés CGI-t használtak. Ellentétben a Hobbit trilógiával, ami rettenetesen műnek érződött, és csak egyszer láttam őket, moziban pedig ráadásul csak az első részt.
Ezek után nem csoda, hogy kétkedve álltam a Hatalom Gyűrűi sorozathoz, amit ugyan vártam, lévén a legdrágább sorozat, amit a Prime Video eddig készített, de nem voltam lelkes. Féltem, hogy a mai trendeknek megfelelően a Hobbitban látott látványt viszik tovább, amivel elveszítettek volna, hiába jó a forgatókönyv. Szerencsére nem így történt. Tökéletesen illeszkedett a Gyűrűk Ura látványvilágába, a karakterek működtek, a zene ennél jobb nem is lehetett volna.
A tovább mögött már spoileres leszek, de főleg a karakterekről fogok írni, mert ő köréjük épült a történet. Előre jelzem, hogy egyik könyvet sem olvastam, még a Gyűrűk Urát sem. Tudom, szégyellem is magam emiatt.
A Prime Video immáron harmadik alkalommal követte nyomon egy angol profi klub egy szezonját, míg összességében ez volt tizenharmadik ilyen évad. Eleinte amerikai fociról forgattak, de az utóbbi időben inkább már futball klubokra specializálódtak. Legutóbb pedig az Arsenal 2021/22-es szezonját követték végig Daniel Kaluuya narrálásában.
Egy újabb szeletet ismerhetnek meg belőlem a blog olvasói, hiszen a 24, a Smallville és a Szökés után itt van az Arsenal is. Nem hittem, hogy valaha írni fogok róluk a blogon. Ők a kedvenc focicsapatom a 2003/04-es szezon óta, ennek pedig köze lehet ahhoz, hogy veretlenül nyerték meg a bajnokságot, másrészről pedig ez volt az első teljes szezon, amit végig tudtam nézni, mert akkor kötötték be hozzánk a Sport1-et.
A Prime Video nem is választhatott volna jobb szezont, hogy végig kövessék a klub egy évét. Előtte sem volt izgalommentes évük az Ágyúsoknak, de ami ebben az idényben történt, arra nehéz jelzőt találni. Volt néhány pillanat, amire azt gondoltam, hogy ez előre meg volt írva, annyira fordulatos volt. Kaptunk drámát, katarzist, mély- és tetőpontokat, sőt még egy árulót is, ha lehet így fogalmazni egy átigazolás kapcsán.
„All or Nothing: Arsenal – Ilyen volt az 1.évad” Tovább olvasásaAz Amazazon Prime belevágott, hogy ezúttal tényleg a könyvek alapján adaptálja Jack Reacher történetét. Ugyan nem láttam a két Tom Cruise-féle filmet, és egy könyvet sem olvastam, mégis fél szemmel figyeltem, hogy mikor érkezik ez a sorozat. Majd a premier után jöttek a 8 pont körüli értékelések, és olyan kommentek, hogy ‘na ez már az a Reacher, akit ismernek’, úgyhogy ezzel előre is ugrott a nézendőim listáján. Egyelőre jó döntésnek bizonyult.
Eléggé a sötétben tapogatózom a karakter és a története kapcsán, de összeszedem, amit láttam. Jack Reacher leszáll egy buszról a semmi közepén, és elindul gyalog Margrave kisvárosába, mert úgy emlékszik, hogy a bátyja szerint itt halt meg a híres blues énekes Blind Blake. Azonban mielőtt elmerülhetne az emlékekben, a rendőrség ráront egy étteremben és letartóztatják gyilkosság vádjával. Habár nem ő tette, az ő nyakába akarják varrni. Ez nem olyan egyszerű, így börtönbe dugja a helyi rendőrség, hogy megtörje. Viszont a hórihorgas Reacherről egyre több minden derül ki, köztük az is, hogy a hatalmas izmai mellett az eszét is jól tudja használni. Az epizód végén lévő esemény pedig végleg berántja az események sűrűjébe, és innentől személyes üggyé válik számára, hogy megtalálja a valódi gyilkost, vagy inkább gyilkosokat.
Igazából csak jót tudok írni róla. A helyszín atmoszférája jó volt, nekem bejön ez a látványvilág. Egyébként nagyon Amazonra jellemző. Valamiért minden streamingszolgáltató saját gyártású filmjei/sorozatai egyfajta jellegzetességet mutatnak. Ránéz az ember egy Netflix sorozatra, és tudja, hogy azt ők készítették. Ugyanez igaz az Amazon Primera is. Kicsit olyan, mint a gyorséttermi kaják. Mindegy mit eszel, ugyanaz az alapíz, ami alapján be tudod határolni. Nálam a Prime hangulata az, ami betalált. És ez már jó alap.
A párbeszédek pörögtek, még akkor is, amikor csak az egyik fél beszélt. Nem tűnt műnek, és nem a vágás miatt lett feszes, hanem a karakterek jellege miatt. Ez pedig vitt magával. Az akciók kellően brutálisak voltak, bár a Banshee ezt valahogy jobban csinálta. Nem tudom miért, de végig az járt a fejemben, hogy ez egy picit lazább hangulatú Banshee. Lehet, hogy Varga Gábor miatt, aki megint tökéletesen hozza a macsó akcióhőst, lehet, hogy a kisváros miatt, lehet, hogy a hasonlóan leosztott szerepek miatt.
Magam is meg vagyok lepve azon, hogy mennyire bejött a pilot, noha ez egy nagyon alap szinten mozgó nyomozás eddig, nem pedig egy globális, vagy legalábbis országot érintő fenyegetés. Abból valószínűleg már mindent láttunk, az ilyen kisvárosi nyomozás most kifejezetten jól esik. Bensőséges és kézzel fogható az egész. Biztosan maradok, és remélem tartogat egy-két meglepetést, mert eddig ígéretes. 7/10 a kezdés, de az erősebbik fajtából.
Mostanában nagyon sok pilotot nézek, mert ugyebár kifutnak a sorozataim, amiket nézek, és kell utánpótlás. Mindről fogok írni, mert elvoltam velük, semmi kiemelkedő nem volt, ezért majd csak az évad végén fogok írni róluk. De aztán megnéztem az Undone pilotját, és ez instant szerelem volt. Konkrétan az előbb fejeztem be, és lehet, hogy hiba róla azonnal írni, mert ülepednie kellene, de muszáj egy kicsit örömködnöm.
Vártam is, de egyben szkeptikusan álltam az Amazon új akciókémsorozatához, ami a Tom Clancy regények egyik főszereplőjét, Jack Ryant adaptálja, a nem túl nagy sikerű, legalábbis minőségileg mindenképpen közepes filmek után. Egyrészt John Krasinskit az Office-ból már ismertem, másrészt az akciósorozatok manapság nem sültek el jól. Szóval ambivalens érzésekkel kezdtem bele a sorozatba, de azért már rögtön a megjelenés napján bepróbáltam. Az a helyzet, hogy meglepő lett a végeredmény. Méghozzá pozitív értelemben. Az egész évadra elmondható, hogy az epizódok felépítése, valamint ritmusa ugyanolyan volt, ami azt jelentette, hogy ha láttad a pilotot, és tetszett, vagy legalábbis befogadható volt, akkor később sem fog meglepni a sorozat. Az igazán nagy bravúr viszont az volt, hogy a minőséget is tudta végig tartani, miközben a feszültség nőtt, és néhol sikerült félelmetesen reálisra kifuttatni az eseményeket. Majd konkrét példákat is hozok, de egyelőre maradjunk ennyibe. Nem láttam még olyan sorozatot, ami nagyjából ugyanannyi játékidőt adott a főhősnek, mint az antihősnek. Éppen ezért sokszor azon kaptam magam, hogy nem annak szurkolok, akinek elvileg kéne, mert abszolút megértettem a döntéseket.
Viszont a sorozat számomra középszerű marad, mert egyrészt sablonokból építkezik, ám abból viszont kihozza a maximumot, és tudatosan halad előre a klisétengerben. Másrészt a karakterek nem igazán voltak szimpatikusok. Több kritika is kiemelte, hogy a Wendell Pierce által alakított James Greer ellopta a showt, de számomra ő volt a mélypontja az évadnak. Drót ide vagy oda, nem tudtam elképzelni, hogy ő egy keménykezű vezető, az akciójelenetek vele pedig nevetségesek voltak, mivel egy pocakosabb férfiról van szó. Cathy, akit Abbie Cornish keltett életre, elvileg egy másik Tom Clancy könyv karaktere, aki át lett ültetve ebbe a történetbe, de teljesen steril volt számomra. Mintha csak azért tették volna bele, hogy legyen egy érzelmi szála a főszereplőnek. Azonban az arab oldalon nem tudok olyat mondani, akibe bele tudnék kötni. Néha azon kaptam magam, hogy emlékeztetnem kellett magam, hogy ők csak színészek, mert a casting tökéletes lett. Jack Ryan pedig sajnos többnyire sodródott az árral, de amit lehetett, kihozott belőle Krasinski. Sajnos többnyire egy mimikával tolta végig az évadot, de mentségére szóljon, hogy ez az írók hibája. Ő egy irodai elemző, nem egy Jack Bauer, úgyhogy mehetett volna több érzelem. Egyébként az én kedvenc karakterem Matis (Garth) volt. A papucsos teaiszogatós jelenete a végén szenzációs volt!
Itt az ideje belemenni a néhol kirobbanó (producer Michael Bay) részletekbe, és a történetbe, úgyhogy innentől kezdve spoilerezek. „Tom Clancy’s Jack Ryan 1.évad” Tovább olvasása
