A korábbi olvasóim jól tudják, hogy az elsők között voltam, akiknek kifejezetten tetszett A Hatalom Gyűrűi 1. évada. Bár az évad hibái nyilvánvalóak voltak, számomra üdítő változást jelentett a Hobbit CGI-dömpingje után. A történet maga lassan építkezett, de a Gyűrűk Ura filmek előtti kor időszakának bemutatása sokkal jobban magával ragadott.

A 2. évad pontosan ott folytatódik, ahol az előző véget ért, és szinte ugyanolyan minőségben. Hogy ez jó vagy rossz, azt mindenki maga döntheti el. Az írók ugyanazt a történetvezetési sémát követték, ami az 1. évadra is jellemző volt: lassú építkezés, nagyobb dinamikai kitörések nélkül. A 3. évad kapcsán kérdés, hogy mernek-e változtatni ezen a recepten, különösen a nézettség visszaesésének fényében.

A meglepetés: egyik sem Galadriel története volt. Bár az 1. évadban még működött a karakter kimértsége, a második évadra egyre inkább szembetűnővé váltak a színésznő korlátai, főleg az érzelmek átadásában.
Az 1. évadban a Galadriel–Sauron dinamika volt a középpontban, ám Halbrand valódi kilétének felfedése után a készítők új irányba mozdultak. Ezt a helyet Celembrimbor foglalta el, és nem is választhattak volna jobbat. Charlie Vickers továbbra is lenyűgöző Sauron szerepében, de a szezon igazi csillaga Charles Edwards alakítása volt. A tünde kovács belső vívódását, arroganciáját és tragédiáját tökéletesen hozta. Talán az egész sorozatnak erről kellett volna szólnia: Celembrimbor és a gyűrűk kovácsolásának történetéről.

Bár korábban nem tudtam szimpatizálni a törpökkel, itt végre sikerült mélységet adni a népségnek. A sorozat hűen ábrázolta azt, amit Gimli említett a Gyűrűk Urában: a törpök fáklyáinak melegsége, pompája és vendégszeretete átjárta az epizódokat.

A IV. Durin és a felesége közötti dinamika továbbra is remek, a Balrog megjelenése pedig egyszerre volt gyönyörű és fenyegető. III. Durin király karakteríve itt tetőzött be, és gyönyörű ívet mutatott. Az kissé nevetséges volt, hogy Durin egyik embere konkrétan előrevetítette a 3. évad eseményeit azzal, hogy felsorolta, hogy mi minden várható a király halálával.

Az Idegen szála két dolog körül forgott. Rá akart jönni, hogy ki is ő, és a botját szerette volna megtalálni. A kiléte nem okozott különösebb meglepetést: Gandalf volt az. Sajnos a magyar szinkron a névadással „Nagy Tünde” formában teljesen félrement, ami sokak számára zavaró lehetett. A bot megtalálásának katartikussága is elmaradt. Nekem jobban tetszett volna, hogy ha Toma egyik fájának ága lesz az, ami az évad elején bekebelezte a szürke varázslót. Ha már mágusok. Már értem, hogy miért várták sokan Bombadil Toma megjelenését. Nagyon kedvelhető a mágus, viszont a sok titkolózás a szereplésének rovására ment. Remélem a 3.évadban többet kapunk belőle.

A Numenor-szál sajnos ismét az évad legunalmasabb eleme volt. A polgárháború lehetőségének felvillantása izgalmat ígért, de végül nem mertek elég bátrak lenni az írók, túl korán elvarrták. Az itt zajló események valószínűleg a 9 gyűrű emberekhez kerülésével kapcsolódnak majd a történet fő vonalához, legalábbis a készítők nyilatkozatai erre utalnak a 3. évad kapcsán. De továbbra sem tudom több szálról, hogy hová akarják kifuttatni (lásd: Palantír).

Galadriel és Elrond közös jelenetei voltak a tündék szálának csúcspontjai, de ez leginkább az Elrondot játszó színészének volt köszönhető. Galadriel Sauron elleni párbaja viszont erőtlen lett. Nem éreztem eléggé a tétet, hiszen két olyan szereplő vívott életre szóló harcot, akik közül tudva lévő, hogy mindketten túlélik. Emellett a Galadriel játszó Morfydd Clark játéka is hagyott kivetni valót maga után. Az eddigi minimalista játéka most a visszajára sült el a remeklő Charles Vickers mellett.

A nagy Eregion-i csata kissé csalódás volt, mert gyakorlatilag a Helm-szurdok ostromát és Minath Tirith-i csatát ötvözték, fordított végkimenetellel. Nem hiszem el, hogy nincs más taktika ötlet, minthogy lovasokkal oldalba támadjuk az ellenséget. De az tetszik, hogy továbbra is mennyire fenyegetők az orkok.

Két dolgot szeretnék még kiemelni. Az egyik a látvány, ami még most is csodálatos, annak ellenére, hogy az agyam látja, hogy CGI, de valahogy mégis szép. A másik pedig a szinkron, ami a Gandalfos fiaskó ellenére még mindig nagyon jó.
Bár a 3. évad berendelése még nem hivatalos, valószínűleg nem kell aggódni a folytatás miatt. Bízom benne, hogy a készítők bátrabban nyúlnak majd a történethez, több dinamikát és izgalmat csempészve a sorozatba. Egy biztos: én a továbbiakban is kitartok mellette, mert szeretném látni, hogyan kerekedik ki a Hatalom Gyűrűinek története. Sokkal jobban csikorog a gépezet, de még mindig élvezem.
