Visszatért a Gyűrűk Ura előzménysorozata, a Hatalom Gyűrűi. Szerencsére nem érezni egyáltalán semmit abból, hogy a két évad között eltelt szinte pontosan 2 év, a minőség, a látvány ugyanaz maradt. Az évad még több harcot ígér, de én nem feltétlenül ezt várnám, hanem inkább a karakterek kibontakozását, és hogy rá tudjunk csodálkozni, hogy „ja hogy ő emiatt vált azzá, akit ismerünk”. És rögtön a premierben kaphatunk is ebből ízelítőt.
Nagyon sokan szidják a sorozatot, főleg kritikusi oldalról, de a keményvonalas Tolkien-fanok is belekötnek. Való igaz, nekem is vannak fenntartásaim néhány dologgal kapcsolatban, de összességében megközelítően annyira be tudott rántani, mint a filmtrilógia. És igyekszem függetleníteni magamat ezektől a negatív hangoktól, mert tényleg elvarázsol ez a világ, és élvezni akarom.
A tovább mögött írok a szezonpremierről, illetve pár mondatot arról, hogy miért dobták ki egyben az első 3 részt.
Azonnal berántott az új évad, hiszen láthattuk, hogy Halbrand, vagyis most már Sauron miként jutott el oda, hogy hajótörötté vált, és találkozott Galadriellel. Az egész felvezetés 20 perc volt, de minden perce megérte, mert ezt akarom látni. Azzal, hogy kvázi trutyivá változott a leszúrt Sauron több kérdést vetett fel bennem, mint amennyit megválaszolt. Ennek ellenére kezdem érteni, hogy miért nem lehetett csak úgy megölni a Sötét Nagyurat, hiszen ő inkább egy entitás, a gonosz materializált megtestesülése. (Ugyebár ennek legyőzésére küldték a Tolkien könyvekben a Valák (Ősi Istenségek) a maiakat, nagyhatalmú varázslókat a világba, köztük Gandalfot is.)
Jó volt a koncepció is, hogy a három tünde három különböző oldalt képvisel a Gyűrűkkel kapcsolatban, és máris megjelent az, hogy a három miért nem alkot egy egységet. Elrond menekülésének akkor lett volna értelme, ha utána nem adja fel magát azonnal. Azt furcsállottam.
Érdekes látni Mordor születését is, Adarral az élen. Visszatért oda Halbrand, hogy megpróbálja belülről szétzilálni, és visszaszerezni az uralmat, de nem lesz olyan egyszerű. Az viszont, hogy utána miért engedték el a tündékhez, egy kicsit zavaros nekem, hiszen így részt vehet majd a Gyűrűk megalkotásában, amivel hatalomhoz juthat.
A leggyengébb szál az Idegen és Nori vándorlása volt. Ami inkább csak kifelé lógott, de nem untatott annyira, hiszen várom, hogy mily módon válik Szürke Mágussá az Idegen. Úgy tűnik, hogy ebben a szezonban a botját fogja megszerezni, amivel majd irányítani tudja zabolátlan erejét. Poppi feltűnésének annyira nem örülök, hiszen így megkaptuk ugyanazt a koncepciót, ami a Gyűrűk Urában volt, és az 1.évad végi búcsú erejét vesztette. Plusz nem bírom ezt a két gyaplábút, de elfogadom, hogy miért kellenek az Idegen mellé.
Megnéztem mind a 3 részt pár nap alatt, és már értem, hogy miért ez volt a Prime koncepciója a megjelenéssel kapcsolatban. Az összes karakter visszatért, de egyes részekben más-más szálon volt a hangsúly. Sajnos a 3.rész lett messze a leggyengébb, mert az főleg a numenori eseményekkel foglalkozott, amit nem tudok elhelyezni magamban. Plusz magát a történetet se nagyon vitte előre.
A látvány még mindig elképesztően szép, a zene is nagyon jól illik a világba, Bear McCreary nagyszerű munkát végez, az egyedüli bajom a szálak kezelésével van. Néha érthetetlen, hogy miért váltunk másik helyszínre, másik karakterhez, illetve nem érnek össze, vagy nincs közös mondanivaló. Mintha csak hasracsapás szerűen választották volna, hogy az adott részben éppen mivel foglalkozzunk.
A premier erős 7/10, hogy aztán utána szép lassan beessen a lelkesedésem, hiszen 2×02 – 6/10, és 2×03 – 4/10 pontszámokat adtam. Nem volt borzalmas a 3.rész, inkább csak egy hatalmas filler lett, ami egy 8 részes évad esetében kicsit bosszantó.