A korábbi olvasóim jól tudják, hogy az elsők között voltam, akiknek kifejezetten tetszett A Hatalom Gyűrűi 1. évada. Bár az évad hibái nyilvánvalóak voltak, számomra üdítő változást jelentett a Hobbit CGI-dömpingje után. A történet maga lassan építkezett, de a Gyűrűk Ura filmek előtti kor időszakának bemutatása sokkal jobban magával ragadott.
A 2. évad pontosan ott folytatódik, ahol az előző véget ért, és szinte ugyanolyan minőségben. Hogy ez jó vagy rossz, azt mindenki maga döntheti el. Az írók ugyanazt a történetvezetési sémát követték, ami az 1. évadra is jellemző volt: lassú építkezés, nagyobb dinamikai kitörések nélkül. A 3. évad kapcsán kérdés, hogy mernek-e változtatni ezen a recepten, különösen a nézettség visszaesésének fényében.
A meglepetés: egyik sem Galadriel története volt. Bár az 1. évadban még működött a karakter kimértsége, a második évadra egyre inkább szembetűnővé váltak a színésznő korlátai, főleg az érzelmek átadásában.
