Egyszerűen nem értem, hogy hogyan történhetett, hogy egy ember, nevezetesen Derek Haas megírta egy sorozat összes részének forgatókönyvét, valaki rábólintott, azt mondta, hogy ez így jó, majd egy stúdió azt mondta erre, hogy rendben van, legyártjuk, a színészek elolvasták a könyvet, beleegyeztek, leforgatták, és a Prime Video streaming szolgáltató még hajlandó is volt pénzt fizetni ezért. Itt nem egy emberen csúszott el, hanem kollektíven mindenkin, hogy ez a sorozat ebben a formában és minőségben elkészült.
Mert a Countdown nem jó sorozat. Ha van középszerű sorozat, akkor ez a mintapéldája. Nem nézhetetlen, de tipikusan az, amit megnézel, és holnap már nem emlékszel rá, annyira semmilyen volt. Hiába daráltam le az évadot, amikor ennek a kritikának nekiálltam, egyszerűen nem emlékeztem, hogy mik történtek az egyes részekben, és a karakterek nevei sem jutottak eszembe.
Bevallom, én egyszerű sorozatnéző vagyok. Adott egy bombafenyegetés, pár ismert színész, meglepő rész végi cliffhangerek, külföldi rosszfiúk, és én elvagyok, ha akcióról van szó. De a Visszaszámlálás még az én ingerküszöbömet se ugrotta meg.
Hát ez baromi jó volt! Nem tudom, hogy éppen csak jó pillanatban kapott el, de a Végső Lista: Sötét Farkas első része hiába volt 1 óra 7 perces, berántott, és gyönyörűen megtartott végig. Eközben pedig szórakoztatott, lekötött, és nem utáltam egyik szálat sem. Mintha egy Call of Duty filmet néztem volna. Ez a nagy különbség az eredeti sorozathoz képest.
TERMINAL LIST: DARK WOLF 1×01 – 7,5/10
Több, mint 3 év telt el a Chris Pratt főszereplésével érkezett Végső Lista premierje óta. Annak a sorozatnak kétszer futottam neki, de a paranoiás PTSD szál, és családi dráma miatt nagyon nem adta magát, így egyelőre nem is jutottam a végére, de az érkező 2.évad előtt mindenképpen szeretném befejezni. Az ott bemutatott Ben Edwards eredettörténetét hivatott bemutatni a Sötét Farkas alcímen futó spin-off.
Eredetileg egyáltalán nem értettem, hogy mi szükség van erre, és bevallom nem is érdekelt egyáltalán. Aztán szépen csordogáltak a magyar helyszínekkel tarkított promóképek, és úgy voltam vele, hogy adok neki egy esélyt. És csak azt vettem észre, hogy 20 percnél járunk.
Sokaknak nem fog tetszeni, nekem viszont pont ez működött, hogy nincs semmi más, csak a küldetés, és akció. Kvázi, mintha egy realista Strike Backet néztem volna. Egyik akcióból ugrottunk a másikra, nem húzza az időt a következményekkel, közben az amúgy is szimpatikus és badass Ben karakterét sikerült kicsit mélyíteni. A színészi játék rendben volt, és már most ki tudom jelenteni, hogy a kisugárzása tökéletesen elég ahhoz, hogy elvigye a hátán a sorozatot. Nekem sokkal jobban működik, mint Chris Pratt ebben a katonás szerepben, aki egyébként meglepően sokat szerepelt az epizódban.
A Dark Wolf nyitóepizódja nem szórja el rögtön az összes kártyáját, inkább feszült alapozással indít. Megismerjük a főbb szereplőket és a konfliktus körvonalait: egy titkos katonai akció következményei még mindig árnyékként kísértenek, miközben egy új fenyegetés bontakozik ki a háttérben. Az ISIS bázisra való behatolástól még mindig borsózik a hátam. Az epizód nem ad egyértelmű választ arra, hogy merre indul majd a történet.
Ami igazán működik az első részben, az a hangulat. A sötét tónus, a feszült csendek, a katonai realizmust idéző részletek mind azt az érzést keltik, hogy itt tényleg tétje van mindennek. Érezhető, hogy a készítő James Carr, a Terminal List könyvek írójának komoly tapasztalata van az amerikai hadsereg terén. A képi világ szintén erős: a komor színek, az operatőr ügyesen játszik a fények és a feszes vágás mind segítenek abban, hogy a néző végig érezze a fenyegetettség súlyát. Érdekesség, hogy a képarány visszatért a 16:9-es szélesvásznúra, az eredeti sorozat 21:9-es arányához képest.
Ha valóban a pilotban bevezetett Iszlám Államos szálat viszik végig az évadban, belefonva az európai merényleteket, akkor egy rendkívül hiánypótló, és friss sorozatot kaphatunk. Egyelőre lelkes vagyok, és az első 3 rész mindenképpen megkapja az esélyt, de kétlem, hogy annyit esne a színvonal, pláne, hogy az évadelőzetes alapján pont abba az irányba indul el a sorozat, amit szeretek (európai helyszínek, főszereplő egyedül, vagy társával küzd inkognitóban a terroristák ellen). De még egyszer jelzem, sokaknak ez kevés lesz, nekem viszont pont ez jön be.
Mi történt veled Rick és Morty? Szinte minden kritikámban kitértem rá (7×01, 7×10, 8×01), hogy ugyan már nem kiemelkedő az animációs sorozat, de ha tartja azt a korrekt, szórakoztató szintet, amit az előző évadokban mutatott, akkor sokáig elnézném még. Nos, ez most megváltozott. És sajnos nem a jó irányba.
Ez az évad egyszerűen pocsék volt. Egész egyszerűen nem működött szinte semmi. Azért szinte, mert két epizód megütötte azt a mércét, ami szórakoztatott. Ez viszont 10 részből elég kevés. Bevallom, nagyon nehezen verekedtem át magam a legtöbb epizódon. Pedig a potenciál ott volt több szálban is, de nem sikerült kihozni belőle a maximumot. És nem a szinkroncsere miatt érzem ezt, hiszen hála az HBO Maxnak, rögtön magyar szinkronnal érkezett, mondhatni szokás szerint.
Őszintén nem hittem, hogy Dexter karakterében van még azon kívül, amit a 8 szezonban láttunk. Ennek szellemében elegánsan kikerültem a New Blood alcímen futó folytatást, pláne miután láttam, hogy megváltozott a képarány, a színvilág és a hangulat. Arról nem is beszélve, hogy a rajongók szétcincálták ennek a befejezését is, pedig az eredetinél csak jobb lehetett.
Viszont jött a hír, hogy franchise univerzumot tervez építeni a SkyShowtime Dexterből, és nyakunkon a Resurrection premiere, szóval adtam egy esélyt az Új Vér pilotjának, és meglepődve tapasztaltam, hogy ez bizony bejött, és a jeges hangulat egy teljesen friss és új oldalát tudja megfogni a karakternek, ezen kívül pedig a felbukkanó Harrison nemcsak szó szerint egy új vér volt a sorozatban, hanem egyenesen vérfrissítésként (milyen jó magyar cím lett volna!) hatott.
Tudom, hogy 4 éves a sorozat, de azért a spoilerek miatt a tovább mögött folytatom az értékelést. Előzetesen elárulom: piszkosul bejött.
A Dexter: Eredendő bűn (Dexter: Original Sin) első évada merész vállalkozás volt. Egy már ismert történetet kellett újra elmesélnie olyan módon, hogy az új nézőket berántsa, a régi nézőket pedig megtartsa, nosztalgikus élményt adjon, és egyben az újdonság erejével hasson. Amikor bejelentették, hogy kibővítik a Dexter univerzumot, ezt a spin-offot éreztem a legfeleslegesebbnek mind közül, és mégis egyelőre ez talált be a leginkább. Már az 1.résznél lelkes voltam, ám az, hogy viszonylag gyorsan le is tudtam a teljes évadot, azt jelzi, hogy valamit jót is mutatott.
A sorozat 1991-ben játszódik, ahol a fiatal Dexter orvostanhallgatóként próbálja elfojtani sötét késztetéseit. Nevelőapja, Harry felismeri fia hajlamait, és egy „kódexet” alkot számára, amely szerint csak olyanokat ölhet, akik megérdemlik. Dexter első gyilkossága Mary nővér, aki szándékosan mérgezi a betegeit – ezzel elindul a főhős útján, amely a Miami Metro Rendőrség helyszínelőjeként folytatódik.
Bevallom nem számítottam rá, hogy az Alex Rider feltámasztása sorozatként csak 3 évadot fog megélni, lévén a regénysorozat 9 kötetből áll, plusz egy spin-off könyvből. Legalábbis Magyarországon, mert az író, Anthony Horowitz belátta, hogy a legnagyobb sikert és érdeklődést ezek a történetek szerzik, úgyhogy folytatta, de ezek már nem jelentek meg hazánkban. Talán majd egyszer. Az viszont vitathatatlan, hogy ebben az esetben a sorozat szerintem sokkal jobban sikerült, mint a könyv, pedig általában fordítva szokott lenni.
Az Alex Rider egy tini-kriminek indult. Miután a nagybátyja titokzatos módon eltűnik a tizenéves fiú nekiáll nyomozni, hogy mi történhetett, és szépen lassan kiderül, hogy nem csak a nagybátyja volt kém, hanem az egész családja, ezáltal ő maga is belesodródik ebbe a világba. A könyvekben az MI6 és a CIA felváltva alkalmazza, ugyanis senki nem gyanakodna egy 14 éves fiúra, ez pedig kapóra jön a hírszervezeteknek. A sorozat viszont csak az MI6-re koncentrál, és nagyjából csak azokat a regényeket is dolgozta fel: Veszélyes Iskola, A sas lecsap, Láthatatlan Kard.
Guy Burt volt az, aki megalkotta a tv sorozatot, de úgy tudom, hogy maga az író is szorosan együttműködött, talán azért, hogy a könyv minden butaságát, és egyszerűségét kijavítsa a sorozatban. Ez javarészt sikerült is, cserébe elvett olyan dolgokat, ami eszenciája volt a regényeknek. De hát valamit valamiért, és én inkább a sorozatra szavaznék, hogy melyik jobb.
A regények olvasásával lassacskán végzek, arról tervezek egy külön posztot, most viszont a tovább mögött spoileresen leírom a véleményem a 3.évadról, aminek már több, mint 1 éve véget ért, de csak most jutottam el addig, hogy én is megnézzem. Ez egyben az utolsó is lett, és a Láthatatlan Kard eseményeit dolgozta fel.
Van valami különösen kielégítő abban, amikor egy színész, akit egy korszakos sorozatban ismertünk és szerettünk meg, új műfajban mutatja meg magát, és abban is megállja a helyét. Jensen Ackles a Supernatural után most a Countdown-ban bizonyítja be: nemcsak visszatért, de készen áll elvinni a hátán egy teljesen új történetet, és minket is vele rántani.
Ha a Prime Video új akciósorozata 15 évvel ezelőtt készült volna el, akkor biztos siker lett volna. A Visszaszámlálás tökéletesen működött volna a 2010-es évek környékén, most viszont sajnos inkább egy megmosolyogtató klisé ponyvának érződik. A pilot jó volt? Nem. Szórakoztató? Mondjuk. De hiányzott már a palettából egy ilyen sorozat? De még mennyire!
A Countdown egy tipikus régimódi sorozatnak érződik, és nem csak a 16:9-es képarány miatt, ami egyre ritkább manapság. A történet bot egyszerűsége, a csapat klisés összerakása, és a jelenetek gyors kapkodása, mind a régi stílusú sorozatkészítésre emlékeztet. De én nem tudok haragudni erre a pilotra, minden hibája ellenére, mert pont ilyenre vágytam. Bár be kell látnom, hogy most már nálam más a megütendő mérce, és ugyan éreztem, hogy ez nem jó, mégis inkább igyekszek pozitívan hozzáállni a kezdéshez.
Először is, elképzelésem sincs, hogy hogyan sikerült ezt a szereplőgárdát összeszedni. Jensen Ackles és Eric Dane garancia a minőségre, és pont ezért vonom fel a szemöldököm, hogy miután elolvasták a forgatókönyvet, azt mondták erre, hogy „igen, én ezt el akarom játszani”. Jensent még csak-csak megértem, mert az ő karaktere Mark Meachum játékos, van lehetősége színészkedni, de Eric Dane faarccal tolta végig az epizódot. Ennek ellenére mindenképpen örülök, hogy itt vannak, mert nélkülük be sem próbáltam volna.
Ha valaki mély, elmélkedős sorozatot keres, akkor ne ezt nézze. Ha ki akarja kapcsolni az agyát, és egy pörgős, akciósorozatot keres, gyors, felületes karakterizációval, mert inkább a nyomozáson, és a látványon van a hangsúly, meg azon, hogy mennyire menő minden, akkor arra jó. Nekem speciel az ilyen fajta sorozat már nagyon hiányzott. Igen, egy meglepetés akciót hiba szirénázó autókkal lerohanni, de látványos volt.
Na meg a zene! Már az elején vigyorogtam, amikor a Call of Duty: Advanced Warfare előzetes zenéjét elkezdték nyomni egy random üldözés közben, de amikor az autós szegmens alatt megszólalt a Metallica, akkor mondtam, hogy na ez az! Hiányoznak a licenszelt zenék.
Ha valaki 24-szerű történetet vár, annak csalódnia kell, mert egyáltalán nem hajaz arra, se formában, se hangulatban, sehogy. A cím, hogy Visszaszámlálás nem tudom, hogy honnét jött, mert most még speciel nincsenek az idő szorításában, de mivel vélhetően egy bomba robbanását kell majd megakadályozni, erre fog utalni.
Az egész sorozat olyan, mintha én készítettem volna, minden pozitívumával és negatívumával. Pozitívum, mert jó a casting, így állítottam volna össze a karaktereket is a csapatban, használnak licenszelt zenéket is, pörög a történet, van egy összeesküvés, tégla, egy átívelő szál, ami egy terrortámadás-megakadályozásának küldetése. Negatívum, hogy olyan gyors az egész, hogy alig fogtam fel a nyomozást, a karakterizáció felületes, és elsietett, semmi mélysége nincs. Nem váltja meg a világot, nem mutat újat, de szórakoztat.
Kezdésre megadom a 6/10-et, de elhiszem, hogy sokaknak nem fog tetszeni, és nem fog fájni a szívem, ha elkaszálják, amire minden esély megvan. Terveim szerint végignézem az évadot, de könnyen lehet, hogy beleunok, ha a folytatás nem abba az irányba halad, ami a zsánerem.
A Daredevil: Újjászületés(Daredevil: Born Again) nagy várakozásokkal indult: az eredeti Netflix-sorozat kultstátusza, Charlie Cox, és Vincent D’Onofrio visszatérése mind-mind azt ígérték, hogy a Marvel végre újra komolyan veszi a sötétebb, karakterközpontúbb történetmesélést. A végeredmény viszont nem váltotta be maradéktalanul a hozzáfűzött reményeket, de azért még így is kiemelkedik az MCU sorozatai közül. A tovább mögött spoileresen kifejtem, hogy miért.
Lee Child író a napokban tett ki egy titokzatos képet egy metrókocsiról, majd utána nemsokkal a címszereplő Alan Ritchinson is megerősítette képpel a rajongói találgatásokat, hogy a „Gone Tomorrow”, magyarul „Elveszett holnap” című regényt dolgozzák fel. A végeredményt remélhetőleg jövőre már láthatjuk is.
Íme a könyv leírása, ami alapján Reacher visszatér a nagyvárosi színtérre a 3.évados kisváros után:
Jack Reacher, a világutazó volt katona a mai napig nem felejtette el a kiképzés során szinte a vérévé vált technikákat. Minden rezdülésre felfigyel, a szeme sarkából nézi a körülötte állókat, agya pedig rögzít minden olyan apró mozzanatot, amely elüt az átlagostól. Az utóbbi pár percben például egy nőt figyel, aki a felületes szemlélő számára csak egy a többi fáradt utazó közül, aki a New York-i metrón haladnak úti céljuk felé Reacher éles szeme azonban azokat a jeleket is észreveszi, amelyeket mások nem. Látja, hogy az asszony tartartása megváltozott, az arckifejezése zavart. És már azt is tudja, kinél látott ilyen viselkedést korábban: a robbantásra készülő öngyilkos merénylőknél… Reacher tudja, hogy pillanatokon belül szörnyű katasztrófa színhelye lehet a zsúfolt metrókocsi, ezt pedig mindenáron meg kell akadályoznia. Odalép a nőhöz, ám próbálkozása kudarcba fullad: a nőt már semmi sem térítheti el szándékától Zsebéből fegyvert ránt elő, és egy pillanat múlva fejbe lövi magát. Titkos kapcsolatok, terrorista merényletek, emberrablás bonyolítja tovább a fordulatos cselekményt. Miért ölte meg magát a Pentagon személyzeti osztályán dolgozó nő? Hogyan köthető az ügyhöz a Vörös Hadsereg egykori tisztje és Oszama bin Laden? Vajon Reacher fényt deríthet-e a titkos üzelmekre?
Nem volt könnyű dolga Neil Druckmann készítőnek, hiszen a világ egyik legmegosztóbb, és véleményem szerint egyik legjobb videójátékát kellett adaptálnia, vagyis a The Last of Us Part II-t. Azt már lehetett tudni, hogy akkora méretű a történet, hogy ezt képtelenség lesz egyetlen évadban elmesélni. Legalábbis a manapság használatos 8 epizódos évadstruktúra szerint.
Hogy milyen lett ez a 7 rész, arról spoileresen írok a tovább mögött. Addig is annyit mondok, hogy az átírt szálak többnyire inkább nem működtek, mert nem a történetet, hanem a karakterek érzelmi reakcióit változtatták meg, amitől irreális, és komolyantalanná tették az amúgy drámai eseményeket. Az évad vége próbálta kárpótolni a rajongókat, de túl későn kezdték el a tűzoltást. Így számomra inkább lett csalódás a második évad, sem mint olyan emlékezetes, mint maga a játék.
