A Dexter: Eredendő bűn (Dexter: Original Sin) első évada merész vállalkozás volt. Egy már ismert történetet kellett újra elmesélnie olyan módon, hogy az új nézőket berántsa, a régi nézőket pedig megtartsa, nosztalgikus élményt adjon, és egyben az újdonság erejével hasson. Amikor bejelentették, hogy kibővítik a Dexter univerzumot, ezt a spin-offot éreztem a legfeleslegesebbnek mind közül, és mégis egyelőre ez talált be a leginkább. Már az 1.résznél lelkes voltam, ám az, hogy viszonylag gyorsan le is tudtam a teljes évadot, azt jelzi, hogy valamit jót is mutatott.
A sorozat 1991-ben játszódik, ahol a fiatal Dexter orvostanhallgatóként próbálja elfojtani sötét késztetéseit. Nevelőapja, Harry felismeri fia hajlamait, és egy „kódexet” alkot számára, amely szerint csak olyanokat ölhet, akik megérdemlik. Dexter első gyilkossága Mary nővér, aki szándékosan mérgezi a betegeit – ezzel elindul a főhős útján, amely a Miami Metro Rendőrség helyszínelőjeként folytatódik.
A sorozat egyik erőssége a Morgan család dinamikájának bemutatása. Harry és Dexter kapcsolata mély és összetett, közben Debra azzal küzd, hogy kimarad a családi titkokból, ami lázadó viselkedéséhez vezet. A családi jelenetek érzelmi mélységet adnak a történetnek, és segítenek megérteni Dexter motivációit.
Patrick Gibsonról abszolút elhittem, hogy ő a fiatal Dexter. Ennek ellenére a médiában vegyes kritikákat kapott. Míg egyesek szerint jól hozza a fiatal sorozatgyilkos belső vívódásait, mások szerint túlzottan érzelmes, ami nem illik a karakterhez. Ebben van valami, mert már most több érzelmet mutatott, mint amennyi az emlékeimben élt a Michael C. Hall által megformált karakterről. Viszont a grimaszok, a kisugárzás, abszolút Dexteres volt. Évekig tudnám még nézni ebben a szerepben.
Christian Slater viszont meglepett. Nem volt könnyű dolga megformálni Harryt, de kiemelkedően alakította. Hitelesen ábrázolta a szerető, de kétségek között őrlődő apát. A visszaemlékezes szála Laura Moserrel is kellőképpen erős, és szívszorító lett. A mellékszereplők közül Alex Shimizu Masukája és James Martinez Batista-ja is tökéletes casting, de fájóan kevés játékidőt kaptak, hogy emlékezetesek maradjanak.
Debra ugyanolyan mocskosszájú és idegesítő, mint az eredeti sorozatban. A vele kapcsolatos szinte összes szál viszont hiányérzetet hagyott bennem. Ginoról nem tudtuk meg, hogy valóban rosszfiú, vagy csak egy rossz fiú, egyszerűen eltűnt. A Sofiaval való kapcsolata is lógva maradt. Kíváncsi vagyok, hogy ezekkel foglalkoznak-e a majd a folytatásban.
Az évad főellensége Aaron Spencer kapitány, ami az évadot nálam sajnos lefelé húzta. A kapitányról egy ponton kiderül, hogy gyermekeket rabol és gyilkol. Dexter végül elkapja, de a fináléban választania kell: megmenti Spencer fiát a fulladástól, vagy végez a kapitánnyal. Dexter az előbbit választja, de később mégis megöli Spencert, ezzel a vágyai is kielégülésre találtak, és jót is cselekedett.
Ez a szál azonban az évad mélypontja volt számomra. Bár az ötlet izgalmas, Spencer karaktere nem kapott elég mélységet, motivációi nem voltak kellően megalapozottak, ami csökkentette a feszültséget és a végén a katarzist. Az évad vége érzékelhetően veszített a kezdeti lendületéből és frissességéből, mintha az ígéretes felütést nem sikerült volna teljes mértékben méltó lezárással megkoronázni.
Azt viszont nem lehet elvenni a sorozattól, hogy vizuálisan nagyon jól visszaadja a 90-es évek Miami hangulatát, bár több színt jobban elviseltem volna. A HDR minőség, és a 21:9-es képarány határozottan előrelépés minőség terén, viszont megmosolyogtató volt utána belenézni az eredeti sorozatba, ami nagy visszalépés vizuális téren. De hát 20 évvel ezelőtt készült.
A zenei aláfestés és a narráció (Michael C. Hall hangján) viszont erősíti a nosztalgikus érzést, és összeköti ezt az előzményt az eredeti sorozattal. A szinkronban Kőszegi Ákos misztikus, és fenyegető, de ha megjelenne a képernyőn Michael C. Hall, róla teljesen leugrana, mert nem illenek össze. Az én választásom továbbra is Szabó-Sipos Barnabás. Bár Bozsó Péter is meglepően ráérzett a karakterre, de erről majd a New Blood kritikában.
A Dexter: Eredendő bűn első évada érdekes és élvezetes a karakter múltjának újraértelmezésére. Bár az évad vége némi csalódást keltett a kezdeti lendület elvesztésével, összességében sikeresen bővíti a Dexter-univerzumot, és mélyebb betekintést nyújt a főhős pszichéjébe, így pozitív emlékként marad meg bennem. Ráadásul jön a 2.évad is, ami a produkciós közlöny szerint már forog is, úgyhogy az elvarratlan szálak végére pont kerülhet, megtudhatjuk, hogy mi a céljuk Tana Martin karakterével, és talán megérkezhet Doakes is.
Én egy kellemes 7,5/10-et adok az évadra, ami főleg az évad elejének köszönhető. A régi rajongóknak különösen ajánlom a Dexter: Eredendő bűnt, de szerintem azok is élvezhetik, akik most ismerkednek a világgal.