Alex Rider – Befejeződött a 3.évad, és a sorozat is

Bevallom nem számítottam rá, hogy az Alex Rider feltámasztása sorozatként csak 3 évadot fog megélni, lévén a regénysorozat 9 kötetből áll, plusz egy spin-off könyvből. Legalábbis Magyarországon, mert az író, Anthony Horowitz belátta, hogy a legnagyobb sikert és érdeklődést ezek a történetek szerzik, úgyhogy folytatta, de ezek már nem jelentek meg hazánkban. Talán majd egyszer. Az viszont vitathatatlan, hogy ebben az esetben a sorozat szerintem sokkal jobban sikerült, mint a könyv, pedig általában fordítva szokott lenni.

Az Alex Rider egy tini-kriminek indult. Miután a nagybátyja titokzatos módon eltűnik a tizenéves fiú nekiáll nyomozni, hogy mi történhetett, és szépen lassan kiderül, hogy nem csak a nagybátyja volt kém, hanem az egész családja, ezáltal ő maga is belesodródik ebbe a világba. A könyvekben az MI6 és a CIA felváltva alkalmazza, ugyanis senki nem gyanakodna egy 14 éves fiúra, ez pedig kapóra jön a hírszervezeteknek. A sorozat viszont csak az MI6-re koncentrál, és nagyjából csak azokat a regényeket is dolgozta fel: Veszélyes Iskola, A sas lecsap, Láthatatlan Kard.

Guy Burt volt az, aki megalkotta a tv sorozatot, de úgy tudom, hogy maga az író is szorosan együttműködött, talán azért, hogy a könyv minden butaságát, és egyszerűségét kijavítsa a sorozatban. Ez javarészt sikerült is, cserébe elvett olyan dolgokat, ami eszenciája volt a regényeknek. De hát valamit valamiért, és én inkább a sorozatra szavaznék, hogy melyik jobb.

A regények olvasásával lassacskán végzek, arról tervezek egy külön posztot, most viszont a tovább mögött spoileresen leírom a véleményem a 3.évadról, aminek már több, mint 1 éve véget ért, de csak most jutottam el addig, hogy én is megnézzem. Ez egyben az utolsó is lett, és a Láthatatlan Kard eseményeit dolgozta fel.

„Alex Rider – Befejeződött a 3.évad, és a sorozat is” Tovább olvasása

Countdown 1×01 kritika

Van valami különösen kielégítő abban, amikor egy színész, akit egy korszakos sorozatban ismertünk és szerettünk meg, új műfajban mutatja meg magát, és abban is megállja a helyét. Jensen Ackles a Supernatural után most a Countdown-ban bizonyítja be: nemcsak visszatért, de készen áll elvinni a hátán egy teljesen új történetet, és minket is vele rántani.

Ha a Prime Video új akciósorozata 15 évvel ezelőtt készült volna el, akkor biztos siker lett volna. A Visszaszámlálás tökéletesen működött volna a 2010-es évek környékén, most viszont sajnos inkább egy megmosolyogtató klisé ponyvának érződik. A pilot jó volt? Nem. Szórakoztató? Mondjuk. De hiányzott már a palettából egy ilyen sorozat? De még mennyire!

A Countdown egy tipikus régimódi sorozatnak érződik, és nem csak a 16:9-es képarány miatt, ami egyre ritkább manapság. A történet bot egyszerűsége, a csapat klisés összerakása, és a jelenetek gyors kapkodása, mind a régi stílusú sorozatkészítésre emlékeztet. De én nem tudok haragudni erre a pilotra, minden hibája ellenére, mert pont ilyenre vágytam. Bár be kell látnom, hogy most már nálam más a megütendő mérce, és ugyan éreztem, hogy ez nem jó, mégis inkább igyekszek pozitívan hozzáállni a kezdéshez.

Először is, elképzelésem sincs, hogy hogyan sikerült ezt a szereplőgárdát összeszedni. Jensen Ackles és Eric Dane garancia a minőségre, és pont ezért vonom fel a szemöldököm, hogy miután elolvasták a forgatókönyvet, azt mondták erre, hogy „igen, én ezt el akarom játszani”. Jensent még csak-csak megértem, mert az ő karaktere Mark Meachum játékos, van lehetősége színészkedni, de Eric Dane faarccal tolta végig az epizódot. Ennek ellenére mindenképpen örülök, hogy itt vannak, mert nélkülük be sem próbáltam volna.

Ha valaki mély, elmélkedős sorozatot keres, akkor ne ezt nézze. Ha ki akarja kapcsolni az agyát, és egy pörgős, akciósorozatot keres, gyors, felületes karakterizációval, mert inkább a nyomozáson, és a látványon van a hangsúly, meg azon, hogy mennyire menő minden, akkor arra jó. Nekem speciel az ilyen fajta sorozat már nagyon hiányzott. Igen, egy meglepetés akciót hiba szirénázó autókkal lerohanni, de látványos volt.

Na meg a zene! Már az elején vigyorogtam, amikor a Call of Duty: Advanced Warfare előzetes zenéjét elkezdték nyomni egy random üldözés közben, de amikor az autós szegmens alatt megszólalt a Metallica, akkor mondtam, hogy na ez az! Hiányoznak a licenszelt zenék.

Ha valaki 24-szerű történetet vár, annak csalódnia kell, mert egyáltalán nem hajaz arra, se formában, se hangulatban, sehogy. A cím, hogy Visszaszámlálás nem tudom, hogy honnét jött, mert most még speciel nincsenek az idő szorításában, de mivel vélhetően egy bomba robbanását kell majd megakadályozni, erre fog utalni.

Az egész sorozat olyan, mintha én készítettem volna, minden pozitívumával és negatívumával. Pozitívum, mert jó a casting, így állítottam volna össze a karaktereket is a csapatban, használnak licenszelt zenéket is, pörög a történet, van egy összeesküvés, tégla, egy átívelő szál, ami egy terrortámadás-megakadályozásának küldetése. Negatívum, hogy olyan gyors az egész, hogy alig fogtam fel a nyomozást, a karakterizáció felületes, és elsietett, semmi mélysége nincs. Nem váltja meg a világot, nem mutat újat, de szórakoztat.

Kezdésre megadom a 6/10-et, de elhiszem, hogy sokaknak nem fog tetszeni, és nem fog fájni a szívem, ha elkaszálják, amire minden esély megvan. Terveim szerint végignézem az évadot, de könnyen lehet, hogy beleunok, ha a folytatás nem abba az irányba halad, ami a zsánerem.

Ajánló: Countdown – Az 1.évad elé

Már régóta kinéztem magamnak Jensen Ackles új sorozatát, ami június 25-én érkezik a Prime Videora, és minél többet megtudok róla, annál jobban várom.

A Countdown egy 13 részes bűnügyi-akciósorozat, amelyben Jensen Ackles az összeesküvéses thrillerekben jártas Derek Haas (Chicago Fire, FBI International) által megálmodott Mark Meachum szerepében tűnik fel, aki egy napfényes gyilkossági helyszín után titkos felderítőbrigádot kap, melynek célja a robbanásszerűen kibontakozó városméretű összeesküvés feltárása.

Jensen neve már önmagában nekem garancia arra, hogy bepróbáljam, de emellett olyan erős nevek tűnnek fel, mint Eric Dane, Jessica Camacho, Violett Beane, Elliot Knight és Uli Latukefu, akik nemcsak fegyelmezett akciószereplők, de remek színészek is.

A sorozat értékelése a kritikusok részéről egyelőre közepes. A Rotten Tomatoes pontszám csak 50%, míg a Metacriticen 49/100-en áll. Én viszont ezek ellenére várom, és szerintem tetszeni fog. A 13 részes évad, a három részes premier után hetiben érkező epizódok, és a 16:9-es képarány mind a régi idők sorozataira emlékeztetnek. Az egyik kritika mondjuk pont ezt sérelmezi: „A sorozat inkább érződik egy régi vágású zsarusorozatnak, ami a televíziózás konzervatívabb időire emlékeztet.”, de én pont emiatt várom.

Ui: Ez a magyar felirat nagyon hülyén néz ki. Nem akarják azt az „SZ” betűt eltolni?

A tovább mögött pár promókép, és a kitartóknak egy eyecandy válogatás.

„Ajánló: Countdown – Az 1.évad elé” Tovább olvasása

Daredevil: Born Again – Vége az 1.évadnak

A Daredevil: Újjászületés (Daredevil: Born Again) nagy várakozásokkal indult: az eredeti Netflix-sorozat kultstátusza, Charlie Cox, és Vincent D’Onofrio visszatérése mind-mind azt ígérték, hogy a Marvel végre újra komolyan veszi a sötétebb, karakterközpontúbb történetmesélést. A végeredmény viszont nem váltotta be maradéktalanul a hozzáfűzött reményeket, de azért még így is kiemelkedik az MCU sorozatai közül. A tovább mögött spoileresen kifejtem, hogy miért.

„Daredevil: Born Again – Vége az 1.évadnak” Tovább olvasása

Forog a Reacher 4.évada

Lee Child író a napokban tett ki egy titokzatos képet egy metrókocsiról, majd utána nemsokkal a címszereplő Alan Ritchinson is megerősítette képpel a rajongói találgatásokat, hogy a „Gone Tomorrow”, magyarul „Elveszett holnap” című regényt dolgozzák fel. A végeredményt remélhetőleg jövőre már láthatjuk is.

Íme a könyv leírása, ami alapján Reacher visszatér a nagyvárosi színtérre a 3.évados kisváros után:

Jack ​Reacher, a világutazó volt katona a mai napig nem felejtette el a kiképzés során szinte a vérévé vált technikákat. Minden rezdülésre felfigyel, a szeme sarkából nézi a körülötte állókat, agya pedig rögzít minden olyan apró mozzanatot, amely elüt az átlagostól. Az utóbbi pár percben például egy nőt figyel, aki a felületes szemlélő számára csak egy a többi fáradt utazó közül, aki a New York-i metrón haladnak úti céljuk felé Reacher éles szeme azonban azokat a jeleket is észreveszi, amelyeket mások nem. Látja, hogy az asszony tartartása megváltozott, az arckifejezése zavart. És már azt is tudja, kinél látott ilyen viselkedést korábban: a robbantásra készülő öngyilkos merénylőknél…
Reacher tudja, hogy pillanatokon belül szörnyű katasztrófa színhelye lehet a zsúfolt metrókocsi, ezt pedig mindenáron meg kell akadályoznia. Odalép a nőhöz, ám próbálkozása kudarcba fullad: a nőt már semmi sem térítheti el szándékától Zsebéből fegyvert ránt elő, és egy pillanat múlva fejbe lövi magát.
Titkos kapcsolatok, terrorista merényletek, emberrablás bonyolítja tovább a fordulatos cselekményt. Miért ölte meg magát a Pentagon személyzeti osztályán dolgozó nő? Hogyan köthető az ügyhöz a Vörös Hadsereg egykori tisztje és Oszama bin Laden? Vajon Reacher fényt deríthet-e a titkos üzelmekre?

The Last of Us – Vége a 2.évadnak

Nem volt könnyű dolga Neil Druckmann készítőnek, hiszen a világ egyik legmegosztóbb, és véleményem szerint egyik legjobb videójátékát kellett adaptálnia, vagyis a The Last of Us Part II-t. Azt már lehetett tudni, hogy akkora méretű a történet, hogy ezt képtelenség lesz egyetlen évadban elmesélni. Legalábbis a manapság használatos 8 epizódos évadstruktúra szerint.

Hogy milyen lett ez a 7 rész, arról spoileresen írok a tovább mögött. Addig is annyit mondok, hogy az átírt szálak többnyire inkább nem működtek, mert nem a történetet, hanem a karakterek érzelmi reakcióit változtatták meg, amitől irreális, és komolyantalanná tették az amúgy drámai eseményeket. Az évad vége próbálta kárpótolni a rajongókat, de túl későn kezdték el a tűzoltást. Így számomra inkább lett csalódás a második évad, sem mint olyan emlékezetes, mint maga a játék.

„The Last of Us – Vége a 2.évadnak” Tovább olvasása

Ajánló: Oxygen Media CinemaHits Podcast – Odaát

Az Oxygen Music rádiócsatorna CinemaHits műsorának legutóbbi adásában az Odaát, vagyis a Supernatural zenéi közül válogatott a műsorvezető, és beszél a sorozatról. Sajnos a konkrét hangsávot nem tudom linkelni, de a tovább mögé berakom az oldal linkjét, és a soundtrack listát. Jó nosztalgiázást!

„Ajánló: Oxygen Media CinemaHits Podcast – Odaát” Tovább olvasása

Rick and Morty: Kezdett a 8.évad

Mi újat lehet írni egy sorozatról, ami már a 8.évadában jár? A Rick és Morty beállt egy szintre, és abból évadonként egyszer kileng felfelé és lefelé. Szerencsére ez a szint egy konstans jó szint, ami miatt még mindig megéri leülni elé hetente 20 percre.

A szezonpremier számomra az átlagos szintet hozta. Láttam, hogy sokan kiemelkedően pozitívra értékelték, pedig nem volt igazából világmegváltó.

Morty és Summer sikeres kiszabadul egy Rick által létrehozott mátrixból, ahová büntetésből zárta őket, amiért elfelejtették visszaadni neki a töltőt. Ami a valóságban pár óra volt, az a két gyerek számára több évtized. Ez pedig érdekes kérdést vetett fel: vajon hogy viselkedik valaki, aki emlékszik a másik életére? Aki már leélt egy életet, és érettebb, mint a kortársai.

Igazából elvoltam ezzel a sztorival, mert kreatív volt, és engem is idegesít, ha valaki kölcsönkéri a töltőt, és nem adja vissza. De számomra már csak akkor működik ez a sorozat, ha komoly lelki traumákkal és azok feldolgozásával foglalkozik. Márpedig szokott. És amikor ilyen epizódot kapunk, akkor az még mindig nagyon működik.

Sajnos nem emlékszem, hogy maradt-e valami elvarratlan szál az előző évadból, szóval nem tudom, hogy lesz-e átívelés. De előbb-utóbb biztos lesz, ha másért nem, akkor azért, mert a 12.évadig be van rendelve az animáció. A Rick és Morty még mindig fun, simán be lehet csatlakozni most is, ráadásul a(z HBO) Maxon fent van minden évad szinkronnal, és a megjelenéskor is szinkronnal érkezik. Ha valaki az első évadok színvonalára számít, az csalódni fog. Kreatív baromságokból viszont még mindig nincs hiány.