Van valami különösen kielégítő abban, amikor egy színész, akit egy korszakos sorozatban ismertünk és szerettünk meg, új műfajban mutatja meg magát, és abban is megállja a helyét. Jensen Ackles a Supernatural után most a Countdown-ban bizonyítja be: nemcsak visszatért, de készen áll elvinni a hátán egy teljesen új történetet, és minket is vele rántani.

Ha a Prime Video új akciósorozata 15 évvel ezelőtt készült volna el, akkor biztos siker lett volna. A Visszaszámlálás tökéletesen működött volna a 2010-es évek környékén, most viszont sajnos inkább egy megmosolyogtató klisé ponyvának érződik. A pilot jó volt? Nem. Szórakoztató? Mondjuk. De hiányzott már a palettából egy ilyen sorozat? De még mennyire!

A Countdown egy tipikus régimódi sorozatnak érződik, és nem csak a 16:9-es képarány miatt, ami egyre ritkább manapság. A történet bot egyszerűsége, a csapat klisés összerakása, és a jelenetek gyors kapkodása, mind a régi stílusú sorozatkészítésre emlékeztet. De én nem tudok haragudni erre a pilotra, minden hibája ellenére, mert pont ilyenre vágytam. Bár be kell látnom, hogy most már nálam más a megütendő mérce, és ugyan éreztem, hogy ez nem jó, mégis inkább igyekszek pozitívan hozzáállni a kezdéshez.

Először is, elképzelésem sincs, hogy hogyan sikerült ezt a szereplőgárdát összeszedni. Jensen Ackles és Eric Dane garancia a minőségre, és pont ezért vonom fel a szemöldököm, hogy miután elolvasták a forgatókönyvet, azt mondták erre, hogy „igen, én ezt el akarom játszani”. Jensent még csak-csak megértem, mert az ő karaktere Mark Meachum játékos, van lehetősége színészkedni, de Eric Dane faarccal tolta végig az epizódot. Ennek ellenére mindenképpen örülök, hogy itt vannak, mert nélkülük be sem próbáltam volna.

Ha valaki mély, elmélkedős sorozatot keres, akkor ne ezt nézze. Ha ki akarja kapcsolni az agyát, és egy pörgős, akciósorozatot keres, gyors, felületes karakterizációval, mert inkább a nyomozáson, és a látványon van a hangsúly, meg azon, hogy mennyire menő minden, akkor arra jó. Nekem speciel az ilyen fajta sorozat már nagyon hiányzott. Igen, egy meglepetés akciót hiba szirénázó autókkal lerohanni, de látványos volt.

Na meg a zene! Már az elején vigyorogtam, amikor a Call of Duty: Advanced Warfare előzetes zenéjét elkezdték nyomni egy random üldözés közben, de amikor az autós szegmens alatt megszólalt a Metallica, akkor mondtam, hogy na ez az! Hiányoznak a licenszelt zenék.

Ha valaki 24-szerű történetet vár, annak csalódnia kell, mert egyáltalán nem hajaz arra, se formában, se hangulatban, sehogy. A cím, hogy Visszaszámlálás nem tudom, hogy honnét jött, mert most még speciel nincsenek az idő szorításában, de mivel vélhetően egy bomba robbanását kell majd megakadályozni, erre fog utalni.

Az egész sorozat olyan, mintha én készítettem volna, minden pozitívumával és negatívumával. Pozitívum, mert jó a casting, így állítottam volna össze a karaktereket is a csapatban, használnak licenszelt zenéket is, pörög a történet, van egy összeesküvés, tégla, egy átívelő szál, ami egy terrortámadás-megakadályozásának küldetése. Negatívum, hogy olyan gyors az egész, hogy alig fogtam fel a nyomozást, a karakterizáció felületes, és elsietett, semmi mélysége nincs. Nem váltja meg a világot, nem mutat újat, de szórakoztat.

Kezdésre megadom a 6/10-et, de elhiszem, hogy sokaknak nem fog tetszeni, és nem fog fájni a szívem, ha elkaszálják, amire minden esély megvan. Terveim szerint végignézem az évadot, de könnyen lehet, hogy beleunok, ha a folytatás nem abba az irányba halad, ami a zsánerem.