Mi újat lehet írni egy sorozatról, ami már a 8.évadában jár? A Rick és Morty beállt egy szintre, és abból évadonként egyszer kileng felfelé és lefelé. Szerencsére ez a szint egy konstans jó szint, ami miatt még mindig megéri leülni elé hetente 20 percre.
A szezonpremier számomra az átlagos szintet hozta. Láttam, hogy sokan kiemelkedően pozitívra értékelték, pedig nem volt igazából világmegváltó.
Morty és Summer sikeres kiszabadul egy Rick által létrehozott mátrixból, ahová büntetésből zárta őket, amiért elfelejtették visszaadni neki a töltőt. Ami a valóságban pár óra volt, az a két gyerek számára több évtized. Ez pedig érdekes kérdést vetett fel: vajon hogy viselkedik valaki, aki emlékszik a másik életére? Aki már leélt egy életet, és érettebb, mint a kortársai.
Igazából elvoltam ezzel a sztorival, mert kreatív volt, és engem is idegesít, ha valaki kölcsönkéri a töltőt, és nem adja vissza. De számomra már csak akkor működik ez a sorozat, ha komoly lelki traumákkal és azok feldolgozásával foglalkozik. Márpedig szokott. És amikor ilyen epizódot kapunk, akkor az még mindig nagyon működik.
Sajnos nem emlékszem, hogy maradt-e valami elvarratlan szál az előző évadból, szóval nem tudom, hogy lesz-e átívelés. De előbb-utóbb biztos lesz, ha másért nem, akkor azért, mert a 12.évadig be van rendelve az animáció. A Rick és Morty még mindig fun, simán be lehet csatlakozni most is, ráadásul a(z HBO) Maxon fent van minden évad szinkronnal, és a megjelenéskor is szinkronnal érkezik. Ha valaki az első évadok színvonalára számít, az csalódni fog. Kreatív baromságokból viszont még mindig nincs hiány.
A rajongók legnagyobb örömére hamarosan érkezik a legendás univerzum legújabb szériája, a „Star Wars: Alvilági históriák”. A Lucasfilm vadonatúj, animációs rövidfilmekből álló antológiasorozatát Dave Filoni alkotta és kizárólag a Disney+-on mutatják be – éppen a legnagyobb Star Wars-ünnepre, május 4-re időzítve.
A népszerű sorozat – amely 2022-ben a „Star Wars: Jedihistóriák”-kal kezdődött, majd 2024-ben a „Star Wars: Birodalmi históriák”-kal folytatódott – ezúttal a galaxis sötét oldalát, a bűnözők világát tárja fel két ikonikus szereplő szemszögéből. Az egykori orgyilkos és fejvadász, Asajj Ventress új esélyt kap az életre – ám a túlélésért menekülnie kell, oldalán egy váratlan szövetségessel. Eközben a rettegett törvényen kívüli, Cad Bane kénytelen szembenézni múltjával, amikor összetalálkozik egy régi ismerősével – aki immár marsallként szolgál, a törvény másik oldalán.
A sorozatot Dave Filoni készítette. Athena Yvette Portillóval és Carrie Beckkel együtt ő az executive producer is. Josh Rimes a társ-végrehajtó producer, Alex Spotswood a vezető producer, Matt Michnovetz pedig az író.
A Star Wars-rajongók számára különösen fontos május 4-e, amely mára a galaxison átívelő rajongói közösség ünnepévé vált. A „May the 4th be with you” szójátékból eredő napot világszerte vetítésekkel, tematikus eseményekkel és új tartalmak bemutatásával ünneplik – a Disney+ pedig minden évben különleges premierrel járul hozzá az élményhez.
Ezúttal a „Star Wars: Alvilági históriák” gazdagítja tovább a streamingszolgáltató kínálatát, mely egyben tökéletes választás az ünnepi maratonhoz is, hiszen a sorozat mind a hat epizódja egyszerre válik elérhetővé a Disney+ felületén.
A You sorozat ötödik évada egy korszak lezárása. Joe Goldberg karaktere hosszú utat tett meg az első évad megszállott könyvesboltostól a mostani, sokkal komplexebb és érettebb figuráig. A 5. szezon nem egyszerűen folytatása az eddigi sztorinak, hanem egy tudatos visszatekintés és összegzés is mindarra, amit eddig kaptunk tőle.
A készítők jól érzékelték, hogy nem lehet ugyanazt a kört újra és újra lefutni. Az új helyszín, a friss karakterek és az átgondoltabb történetvezetés mind azt a célt szolgálták, hogy a You kapjon egy méltó lezárást – miközben azért a régi védjegyeket sem felejtették el. Megmaradt a sötét humor, a társadalomkritika, és persze Joe belső monológjai.
Az első 3 évadot végignéztem, és mondhatni tetszett is. Az 1. évad persze kiemelkedett, hiszen könyvek, szerelmi szál, és gyilkosság. Avagy a manapság olyan divatos dark romance műfaj. Én viszont a Dexter sorozattal vontam párhuzamot. A 4. évad aztán elvesztett, mert a felső réteg élete számomra túl távoli, és megfoghatatlan. De azért az utolsó szezonra visszatértem abban a reményben, hogy megkapom a méltó lezárást, amit a Dextertől nem kaptam meg.
Az 5. évad ritmusa helyenként lassabb, de ennek is megvan az oka: a sorozat most már nem csak a feszültségre és a meglepetésekre épít, hanem az érzelmi és morális kérdésekre is. Aki eddig szerette a You-t, az nem fog csalódni – de az is biztos, hogy ez a szezon kicsit más érzéseket hagy maga után, mint az előzőek.
Ez a bejegyzés spoileres kritikát tartalmaz a You 5. évadáról. Ha még nem nézted végig Joe Goldberg utolsó fejezetét, érdemes előbb befejezni a sorozatot, és csak utána visszatérni ide!
Nem mondanám magamat nagy anime rajongónak, viszont megvannak a kedvenceim. Yu Yu Hakusho, InuYasha, Death Note, és természetesen én is néztem a Pokémont. Alapvetően tehát nem ugrom erre a műfajra, de a Netflix új anime sorozata, a Devil May Cry valamiért megfogott, és kíváncsi voltam, hogy mit kapunk. Idén valamikor pedig érkezik a Splinter Cell anime is, szintén a Netflixre.
Az animációt ugyanaz a Studio Mir készítette, akik nevéhez fűződik az X-Men ’97, The Legend of Korra, a Galaxis Őrzői animáció sorozat, vagy a Harley Quinn sorozat, de készülőben van az Assassin’s Creed és a PUBG animációs sorozat is általuk! Szóval jó minőségre lehetett számítani. Szerintem pedig sikerült is nekik megütni azt a szintet. A Netflix is ezen a véleményen lehet, mivel a 2.évad már zsákban is van.
A sorozat a Devil May Cry 2001-es videójáték alapján készült. A főszerepben Dante, a nagyszájú démonvadász van, akinek a stílusa mondhatni különleges, de ha valaki veterán anime néző, akkor egyáltalán nem találja majd furcsának a viselkedését. Karddal, pisztollyal, vagy épp puszta kézzel aprítja a szörnyeket, és mindezt véresen teszi, nem kevés káromkodással fűszerezve, úgyhogy ez a sorozat abszolút 18 éven felülieknek szól.
Frankie Muniz tett ki az X-ére (bakker, az akkor is Twitter) egy képet Bryan Cranstonnal és Jane Kaczmarekkel, a Már megint Malcolm (Malcolm in the Middle) folytatásának forgatásáról. Christopher Masterson és Justin Berfield is visszatérnek Francis és Reese szerepében, Erik Per Sullivan helyett azonban a „Fargo” és a „The Expanse” színésze, Caleb Ellsworth-Clark veszi át a Dewey szerepét, mivel a színész a sorozat végeztével abbahagyta a
Annyit lehet tudni, hogy a 4 epizódból álló folytatás a Disney+ra érkezik, és Malcolm a lányával egy családi kalamajkába keveredik, miközben Hal és Lois 40. házassági évfordulójukra készülnek.
Abban talán mind egyetérthetünk, hogy korunk egyik legnagyobb videójátékai a The Last of Us első és második részei. Forradalmasította a történetmesélést, amit azóta számtalan másik játék is átvett. Én csak az első résszel játszottam, viszont mindkét rész végigjátszását végignéztem, ami nem is baj, mert a Part II bizony rendesen megdolgozta az érzelmeimet, és néhol túlságosan is gyomorforgató volt.
Pont emiatt vártam ezt az évadot, mert bizony az első évad szinte tökéletesen adaptálta a játékot, amilyen módra már rég vágytunk. Aki nem játszott a játékkal, az egyrészt könnyen belefuthat spoilerbe a folytatást illetően, másrészt fogalmam sincs, hogy hogyan fogja feldolgozni a majdani látottakat. Terveztem írni a játékról, de végül nem volt hozzá lelkierőm, újra felidézni magamban a látottakat. Na majd most!
Nem kaptunk összefoglalót az előző évad eseményeiről, de talán nem is baj, mert sok mindenre visszautalnak. A történet viszont úgy indul, ahogy szerintem indulnia kellett. Rögtön megtudtuk, hogy egy Abby nevű lány és a csapata le akarja vadászni azt az embert, aki lemészárolta a csapatukat, és megszöktetett egy lányt. Abby tehát elhatározza, hogy Joelnek meg kell halnia… méghozzá lassan, fájdalmasan.
Nagyon tetszett, hogy csak ennyit kaptunk, és az első nézősök nem tudják meg, hogy mi a valódi motivációja a karaktereknek, mert így csak azt látni, hogy igen, kaptunk új rosszfiúkat, és rosszlányokat (nem olyanokat!), akik meg akarják keseríteni a főhőseink életét. Ha a keresztnél állva kimondta volna Abby, hogy mi történt, máris árnyalták volna a karakterét. De így mégis tudjuk, hogy közeleg a veszély. Bevallom, én a játékban jobban együtt tudtam érezni Abbyvel, mint Ellievel, meglátjuk, hogy a sorozatban ez máshogy lesz-e.
Utána ugrottunk 5 évet az időben, megismerjük Joelék felépített közösségét, ami jól működik. A férfi terápiára jár, ami remek írói döntés, hiszen ez a játékban nem volt, de mégis hús-vér emberré teszi a karaktert. Joel több mindennel küzd, de legfőképpen azzal, hogy mit kellett megtennie Ellie biztonsága érdekében.
Azt is látjuk, hogy ők ketten nem jönnek ki egymással, és van valami konfliktus, amit nem oldanak meg. Ez bevallom zavart, de ha jól emlékszem a játékban is így volt. Ellie már 19 éves, és lázadozik a pótapja ellen. Ez lehet, hogy természetes, de sajnos engem nagyon zavart. Bella Ramseyvel továbbra sem vagyok kibékülve, de elismerem, hogy hozza amit kell Ellieként. Bár tegyük hozzá, hogy 5 év alatt egy cseppet sem komolyodott, míg a játékban sokkal érettebbé vált. Hogy ez mennyire tudatosan készítői döntés, és mennyire a színésznő hibája, azt nem tudom.
Ellenben aki pozitív csalódás volt, az Dina. A játékban nekem ő egy totál semleges karakter volt, inkább nem szerettem a jeleneteit, mint igen, itt viszont sokkal szívesebben nézném őt főszereplőként. És nem azért, mert Isabela Merced jobban néz ki, hanem mert sokkal szélesebb skálát mutat be abból, hogy milyen fiatal-felnőttnek lenni. De azt is elismerem, hogy nem szeretem Bella Ramseyt nézni. Mert ha már ennyire tökéletes az adaptáció, találhattak volna közelibb választást Elliere.
Az évad pontosan úgy kezdődött, ahogy egy premiernek kell a bizonyos nagykönyvben megírtak szerint. A legnagyobb érdeme, hogy jók voltak az arányok. Volt karakterépítés, dráma, egy kis akció, zombik, és mindenből pont a megfelelő arányban. Sima 8/10 az epizód, és a java még hátra van. Kíváncsi vagyok, hogy mikor fog érkezni az a bizonyos epizód, és hányas pontszámat adok majd rá. Egyelőre ennyi, a mindössze 7 részes évad végén majd bővebben belemegyek a részletekbe. És az már biztos, hogy a Part II-t nem egy évadban dolgozzák fel. Még az is lehet, hogy nem is kettőben?
Az HBO saját gyártású Harry Potter-sorozatában a hatszoros Emmy-díjas, kétszeres Tony-díjas, Olivier-díjas, BAFTA- és Oscar-jelölt John Lithgow lesz látható Albus Dumbledore szerepében; Minerva McGalagonyt a Tony-, Golden Globe- és Olivier-díjas, Oscar- és Emmy-jelölt Janet McTeer alakítja; Perselus Pitont az Emmy- és BAFTA-jelölt Paapa Essiedu játssza; Rubeus Hagrid szerepében pedig a BIFA-jelölt Nick Frost lesz látható. Mindannyian a sorozat állandó szereplői közé tartoznak majd.
Az újonnan bejelentett vendég- és visszatérő szereplők közt lesz Luke Thallon mint Quirinus Mógus és az ötszörös BAFTA-díjas Paul Whitehouse mint Argus Frics.
„Örömmel jelentjük be, hogy John Lithgow, Janet McTeer, Paapa Essiedu, Nick Frost, Luke Thallon és Paul Whitehouse játssza majd Dumbledore-t, McGalagonyt, Pitont, Hagridot, Mógust és Fricset” ¬– nyilatkozta Francesca Gardiner showrunner és executive producer, illetve Mark Mylod, aki több epizód rendezője és executive producer a sorozaton. „El vagyunk ragadtatva, hogy ilyen különleges tehetségek csatlakoztak a csapathoz, és alig várjuk, hogy lássuk, ahogyan új életre keltik ezeket az imádott figurákat.„
A sorozat hűen adaptálja J. K. Rowling író és executive producer nagy népszerűségnek örvendő Harry Potter-könyvsorozatát, és izgalmas, tehetséges színészek segítségével ragadja majd magával a rajongók új generációját abba a fantasztikus részletekkel és szeretett figurákkal teli világba, amelyet a Harry Potter-rajongók már több mint 25 éve imádnak. A sorozat új közönség számára nyújt majd betekintést a Varázsvilág minden sarkába és hozza el Harry Potter hihetetlen kalandjait kizárólag a Maxra azokban az országokban, ahol világszerte elérhető, illetve olyan új piacokon, mint többek közt Törökország, az Egyesült Királyság, Németország és Olaszország. Az eredeti, klasszikussá vált filmek a franchise középpontjában maradnak, és világszerte továbbra is elérhetők lesznek.
A sorozat írója és executive producere Francesca Gardiner. Mark Mylod executive producer és több epizód rendezője. A sorozat gyártója az HBO a Brontë Film és TV-vel, illetve a Warner Bros. Televisionnel együttműködésben. A sorozat executive producere J. K. Rowling, Neil Blair és Ruth Kenley-Letts a Brontë Film és TV részéről, valamint David Heyman a Heyday Films részéről.
Kaptunk egy újabb Pókember történetet a kezdetektől fogva, csak ebben az esetben csavartak egyet az alaptörténeten, és egy „mi lett volna ha…?” szállal fűszerezték meg. Ezzel alapvetően nem volt bajom, csak nem éreztem úgy, hogy ezt mindenképpen Peter Parkerrel kellett volna elmesélni. Bár számomra egyértelműen ő Pókember, de Miles Morales egyre több helyen felbukkan, és azt kell mondjam, hogy ez a sorozat jobban állt volna neki. Ezzel nem csak hozzám, de sok más Póki rajongóhoz is közel hozták volna a fiút.
Az viszont tény, hogy sokan, köztük én is, lehet, hogy bele sem kezdtünk volna a sorozatba. Ám manapság kevés az igazán jó animációs sorozat, úgyhogy lehet, hogy akkor is néztem volna, hiszen heti 20 percem akkor is lett volna. Emellett kellemes volt nézni a rajzolt formátumot, még ha ötvözték is némi animációs elemekkel.
Kicsit becsapva érzem magam. A Reacher 3.évada nagyon erősen kezdett, de aztán a kezdeti lendület gyorsan átcsapott a manapság olyan szokásos stílusba, vagyis, hogy nincs elég történet 8 részre, ezért húzzuk az időt, és csak az utolsó 5-10 percben visszük előre a sztorit. Azért az évad vége szépet mentett, de a Prime Video egyik legnépszerűbb sorozata most sem tudott kitörni nálam a megnézem, és átmegy rajtam mindenféle hatás nélkül kategóriából.
A tovább mögött spoileresen kipanaszkodom magam. De azért örömködök is, mert az egész sorozat két legnagyobb pontszámát ebben az évadban tudtam kiosztani, és azok az epizódok tényleg olyanok voltak, amit manapság bármely sorozattól elvárnék.
Amikor 2018-ban véget ért a Netflixen a Daredevil sorozat, akkor egyrészt úgy éreztem, hogy megkaptam a tökéletes lezárását a sorozatnak, de közben több szál még nyitva maradt, így némi hiányérzetem is volt. Akkoriban csak annyit tudtunk, hogy a streaming platform elkaszálta a sorozatot, majd szép lassan kezdtek csordogálni a hírek, hogy a Marvel a Disneyvel karöltve megpróbálja egyesíteni az összes karakterét egy univerzumba (vagy multiverzumba). Úgyhogy mikor a Disney bejelentette, hogy megszerezték a karakter jogait, már csak az volt a kérdés, hogy mennyire fognak hozzányúlni a Pokol Konyhájának Ördögéhez.
A legfontosabb, hogy Charlie Cox maradt Matt Murdock, avagy a Fenegyerek. Nem tudom, hogy a korábbi szinkronos verziókban is elhangzott-e ez a fordítás, de mivel így hivatkoznak rá a sorozatban, ezért kifejezetten furcsa volt, hogy a magyar címben mégis meghagyták úgy, hogy Daredevil: Újjászületés. Ezen kívül Wilson Fisk szerepében is visszatért Vincent D’Onofrio, úgyhogy már csak egy kérdés maradt: milyen tónusban akarják folytatni a történetet? A She-Hulk-féle laza, vicceskedő, teljesen karakteridegen módon, vagy a sötétebb, realisztikusabb, földhöz ragadtabb stílusban.
Szerencsére utóbbit választották, bár ehhez kellett egy teljes újraírás, és a pilot újraforgatása. Charlie Cox ebből látszik, hogy mennyire a szívén viseli a sorozatot, hiszen ő is közben járt, hogy Daredevil abban a formájában térjen vissza, ahogy megszerettük. Bár egy kicsit disneysítették, de szerencsére az első rész mondanivalója olyan erősre sikeredett, hogy el tudtam nézni a hibákat. Mert bizony volt az is. A tovább mögött jönnek a spoilerek.
