Ajánló: Képkockák podcast

Korábban már ajánlottam a blogon a SzinkronSarok projektét, a God of War játékhoz készült magyar szinkront, ezúttal pedig a készítők a Képkockák podcastjében szerepeltek. Sipka Gábor, és Tóth László voltak a műsor vendégei, akikkel az idén március elején megjelent Detroit: Become Human játék magyar szinkronjának megjelenése kapcsán beszélgettünk. A beszélgetés során elmesélték, hogy honnan indult a SzinkronSarok, milyen volt az eddigi projekteken (Resident Evil 2, Resident Evil 4, God of War) dolgozni, mennyi idő egy-egy szinkron elkészítése, mi a legnehezebb a szinkron készítés kapcsán, valamint jövőbeli terveikről is meséltek.

Munkájukat továbbra is teljesen ingyen, közösségi finanszírozással végzik, így a támogató hazai gamer közösségen múlik, hogy egy-egy projektet tényleg véghez tudjanak vinni, hiszen színészek tucatjait foglalkoztatják egy-egy játék szinkronizálása során. Már négy projektet csináltak meg a közösség segítségével, hamarosan pedig két újabb projektbe kezdenek.

A Képkockák Podcast 2024. márciusában jelent meg először podcast formátumban, műsorvezetője Gábor Bálint. Főleg médiával, filmekkel, sorozatokkal, vagy játékokkal kapcsolatos témákban beszélgetünk meghívott vendégeinkkel. A SzinkronSarok előtt vendégeink közt volt többek közt Dezső András újságíró, író (Magyar Kóla)Marosi Gergő sportújságíróQuixotic magyar synthwave djKitanics Márk kriminálpszichológusEgressy G. Tamás, a Szinkron Alapszervezet elnöke és Köllő Killa, az Arany Blende alapítója is.

A tovább mögött megnézhető a SzinkronSarokkal készült beszélgetés. Ha pedig szerettek játszani, és tehetitek, támogassátok őket, bármennyire csekély összeggel is. Bevallom, én is jobban szeretek magyar szinkronnal játszani, pláne, ha emlékezetes, és minőségi.

„Ajánló: Képkockák podcast” Tovább olvasása

Daredevil: Born Again 1×01 kritika

Amikor 2018-ban véget ért a Netflixen a Daredevil sorozat, akkor egyrészt úgy éreztem, hogy megkaptam a tökéletes lezárását a sorozatnak, de közben több szál még nyitva maradt, így némi hiányérzetem is volt. Akkoriban csak annyit tudtunk, hogy a streaming platform elkaszálta a sorozatot, majd szép lassan kezdtek csordogálni a hírek, hogy a Marvel a Disneyvel karöltve megpróbálja egyesíteni az összes karakterét egy univerzumba (vagy multiverzumba). Úgyhogy mikor a Disney bejelentette, hogy megszerezték a karakter jogait, már csak az volt a kérdés, hogy mennyire fognak hozzányúlni a Pokol Konyhájának Ördögéhez.

A legfontosabb, hogy Charlie Cox maradt Matt Murdock, avagy a Fenegyerek. Nem tudom, hogy a korábbi szinkronos verziókban is elhangzott-e ez a fordítás, de mivel így hivatkoznak rá a sorozatban, ezért kifejezetten furcsa volt, hogy a magyar címben mégis meghagyták úgy, hogy Daredevil: Újjászületés. Ezen kívül Wilson Fisk szerepében is visszatért Vincent D’Onofrio, úgyhogy már csak egy kérdés maradt: milyen tónusban akarják folytatni a történetet? A She-Hulk-féle laza, vicceskedő, teljesen karakteridegen módon, vagy a sötétebb, realisztikusabb, földhöz ragadtabb stílusban.

Szerencsére utóbbit választották, bár ehhez kellett egy teljes újraírás, és a pilot újraforgatása. Charlie Cox ebből látszik, hogy mennyire a szívén viseli a sorozatot, hiszen ő is közben járt, hogy Daredevil abban a formájában térjen vissza, ahogy megszerettük. Bár egy kicsit disneysítették, de szerencsére az első rész mondanivalója olyan erősre sikeredett, hogy el tudtam nézni a hibákat. Mert bizony volt az is. A tovább mögött jönnek a spoilerek.

„Daredevil: Born Again 1×01 kritika” Tovább olvasása

Reacher – Kezdett a 3.évad

A Reacher egy olyan 80-as évekbeli heti nyomozós sorozat, ami valamiért a 2020-as években fut a Prime Video streaming platformján és egy 8 részes évad egy esetet dolgoz fel. Ugyanis ez a fajta nyomozós sorozat klasszikusan abba a mintába illik bele, ami akkoriban a trend volt. Egy karakteres férfi főszereplő (akinek a neve persze Jack), hétköznapi módszerekkel, főleg az eszét, de sokszor az öklét is használja a bűnesetek felderítésére.

Az 1.évaddal elég jól elvoltam, a 2.évad kifogott rajtam egyelőre. De nem a minősége miatt, hanem csak pár hete kezdtem el, és még nem értem a végére. De ez a jó ebben a sorozatban, hogy minden évad egy különálló történet, úgyhogy bátran bele lehet vágni bármelyik szezonba is. Én is így tettem. A 3.évad ezúttal Lee Child – Kétélű fegyver című regényét dolgozza fel. Rögtön 3 résszel indított az évad, most már mondhatni szokás szerint, de én csak az évadkezdésről írok.

„Reacher – Kezdett a 3.évad” Tovább olvasása

Sorozatajánló: Barbapapa és családja

„Hüpp-hüpp-hüpp, barbatrükk!”

Ismerős ugye? Barbapapa először a 70-es években futott a legendás Sinkovits Imre narrálásával, és szerzett rengeteg rajongót. Azóta eltelt 50 év, és új formában, de a régi karakterek visszatértek a Nick Jr. műsorára. A sorozatból már láthattunk nagyjából 70 részt, ami azt jelenti, hogy egy 20 perces epizódban két történetet meséltek el, ami néha összefügött, de legtöbb esetben más-más kalandot éltek át a család színes tagjai.

A reboot ezúttal szerintem több szempontból is jól sült el. Egyrészt az animáció nagyot fejlődött, sokkal dinamikusabb és részletgazdagabb, a színek élénkebbek, a háttér gyönyörű, az egész világ sokkal élőbb, mint az eredeti. Nekem külön pozitívum, hogy míg manapság a legtöbb gyerekeknek szóló műsor teljesen 3D-animációs, addig a Barbapapa megmaradt rajzolt formátumban. Ezáltal lassabban készülnek a részek, de a minőség kárpótol.

A történet középpontjában a Barbacsalád mindennapjai állnak, akiket a modern korhoz igazítva aktualizáltak, szóval ha egy szülő leül a gyerekével megnézni egy részt, nem kell attól tartani, hogy unatkozni fog. Egyrészt annak ellenére, hogy nagyjából minden karakter ugyanúgy néz ki, mégis mindenki megtalálhatja a kedvencét.

Másfelől olyan témákat boncolgat, amik a modern kor aktuális problémáit helyezik a világukba, mint például a környezetvédelem, fenntarthatóság és társadalom mindezt érdekesen, néha viccesen, máskor szívet melengetően, de az biztos, hogy a részek között megvan az egyensúly.

Van olyan, ami a gyerekeknek szól, és a felnőtt néző talán egyszerűnek is tarthatja, de máskor viszont fontos háttérjelentéssel bíró dolgok is feltűnnek, ami egyértelműen a felnőtteknek szóló kikacsintás. Ilyen például amikor tabletet nyernek a gyerekek, ráfüggnek, és a képernyőidőt be kell osztaniuk, vagy kitalálnak egy fejre szerelhető készüléket, amiből állandóan kijön az újabb verzió, és „meg kell venni” újra és újra.

Egyes felnőtt nézők hiányolhatják a klasszikus lassabb, nyugodtabb mesélési stílust, amely a régi sorozat védjegye volt. Bár a célközönség fiatalabb korosztály, néhány epizód felnőtt szemmel kissé felszínesnek tűnhet.

Én nagyon ajánlom a Barbapapa és családja című rajzfilmsorozatot, ami nemhogy méltóbb folytatása a klasszikus mesének, de a modernizálás kifejezetten jót tett neki, és így új generációkat hódíthat meg. A közvetített üzenete is fontos, hiszen a családi összetartásra, és a problémamegoldásra épít.

3–7 éves gyerekeknek ajánlott, de azoknak a szülőknek is, akik nosztalgiázni szeretnének a gyerekeikkel együtt. Bár az idősebb nézők számára talán kevésbé nosztalgikus, a pozitív értékek és a szerethető karakterek továbbra is megmaradtak. És szerencsére a Nick Jr-on érkeznek az új, eddig még nem látott részek március 3-tól minden hétköznap.