Amikor 2018-ban véget ért a Netflixen a Daredevil sorozat, akkor egyrészt úgy éreztem, hogy megkaptam a tökéletes lezárását a sorozatnak, de közben több szál még nyitva maradt, így némi hiányérzetem is volt. Akkoriban csak annyit tudtunk, hogy a streaming platform elkaszálta a sorozatot, majd szép lassan kezdtek csordogálni a hírek, hogy a Marvel a Disneyvel karöltve megpróbálja egyesíteni az összes karakterét egy univerzumba (vagy multiverzumba). Úgyhogy mikor a Disney bejelentette, hogy megszerezték a karakter jogait, már csak az volt a kérdés, hogy mennyire fognak hozzányúlni a Pokol Konyhájának Ördögéhez.
A legfontosabb, hogy Charlie Cox maradt Matt Murdock, avagy a Fenegyerek. Nem tudom, hogy a korábbi szinkronos verziókban is elhangzott-e ez a fordítás, de mivel így hivatkoznak rá a sorozatban, ezért kifejezetten furcsa volt, hogy a magyar címben mégis meghagyták úgy, hogy Daredevil: Újjászületés. Ezen kívül Wilson Fisk szerepében is visszatért Vincent D’Onofrio, úgyhogy már csak egy kérdés maradt: milyen tónusban akarják folytatni a történetet? A She-Hulk-féle laza, vicceskedő, teljesen karakteridegen módon, vagy a sötétebb, realisztikusabb, földhöz ragadtabb stílusban.
Szerencsére utóbbit választották, bár ehhez kellett egy teljes újraírás, és a pilot újraforgatása. Charlie Cox ebből látszik, hogy mennyire a szívén viseli a sorozatot, hiszen ő is közben járt, hogy Daredevil abban a formájában térjen vissza, ahogy megszerettük. Bár egy kicsit disneysítették, de szerencsére az első rész mondanivalója olyan erősre sikeredett, hogy el tudtam nézni a hibákat. Mert bizony volt az is. A tovább mögött jönnek a spoilerek.
