Dokik (Scrubs) 10×01 – 8/10
„Scrubs 10×01 – Visszatértek a Dokik” Tovább olvasása
Sokan megszólták a Netflixet, hogy amint jött a hír, már fel is került a Famous Last Words című dokumentumfilm, amit Eric Dane halála után lehetett csak kitenni. Többen annak adtak hangot, hogy a Netflix nyerészkedni akar. Ez lehet, hogy tényleg így van, azonban a színész maga döntött úgy, hogy ezt bevállalja még 2025 novemberében. Ráadásul ennek pont ez a lényege. Mert ez egy külföldről átvett formátum. Különböző hírességekkel felvesznek egy utolsó beszélgetést, amit csak ő és a műsorvezető, Brad Falchuk hallhat, és csak a halála után kerülhet nyilvánosságra a felvétel. (Más kérdés, hogy addig hogyan vágják meg.)
A beszélgetés vele, megváltoztatta azt, ahogy gondoltam Ericre. Egyszerre volt letaglózó, és reményteli, és nagyon sok dolgot tanultam tőle az életről, a végén pedig többször is zsebkendőért kellett nyúlnom, mert nem lehetett könnyek nélkül kibírni. Sokkal nagyobb érték volt ez az ember, mint aminek hittem. Szóval nem csak azoknak érdemes megnézni, akik ismerték, vagy szerették, hanem bárkinek. De vigyázat, nem könnyű megemészteni sem a hallottakat, sem azt, hogy a színész milyen állapotban volt már ekkor!
Egyelőre csak angol felirattal nézhető meg, de állítólag készül hozzá a magyar specifikáció is.
Nyugodj békében, Eric Dane!
Elég nagy negatív visszhangja volt a 2.évadnak, főleg az átlagnézőktől, amit őszintén szólva én nem értek. Minden megvolt abban a szezonban, ami kellett. Szerintem inkább az újdonság varázsa múlt el. Sokkal több mindenre emlékszem abból, mint mondjuk az 1.évadból, de valamiért bennem is úgy él, hogy az 1.évad azért jobb volt. Talán mert tudat alatt ott volt, hogy a The Night Agent 1.évada egy könyvadaptáció volt, míg a folytatást már a készítők ötlete alapján ment.
Nagyon spoilerekbe most nem fogok belemenni, inkább néhány dolgot emelnék ki, ami feltűnt a The Night Agent 3.évadának kezdése kapcsán. Idén mintha sokkal jobban ráfeküdtek volna a karakterek érzelmeire. Nyilván Peter és Rose kapcsolatának bonyodalmai érdekelték a nézőt, de tetszett, hogy az apróbb párbeszédeket is személyes érzelmekkel színesítették, vagy épp mélyítették el.
Isabel De Leon újságírónővel való apró flörtje előrevetíti, hogy Rose távollétében sem fogunk érzelmi szál nélkül maradni. Mondom ezt annak ellenére, hogy elég viharosan indult kettejük kapcsolata a stadionos üldözéssel. Persze az is meglehet, hogy megmaradnak érdekkapcsolat szintjén, vagy nem lesz köztük konkrét szerelmi szál.
De ha már Rose. Nem, ebben az évadban nem tér vissza. Egyfelől nem értem, mert elég szépen építették, hogy ő hogyan fog bekerülni az ügynökségbe, másrészt ő lehetett volna az a plusz érzelmi szál, ami Petert motiválja, vagy épp hátráltatja. Így viszont csak marad az önmarcangolás, és a munkába menekülés. Utóbbi kapcsán keveredik bele egy olyan ügybe, ami majd az évad fő csapásirányát adja.
Az előző évad ugyebár úgy ért véget, hogy Petert felmentik az ENSZ elleni betörés alól, ha leleplez egy mindent átszövő összeesküvést, aminek a szálai egészen a Fehér Ház legfelső részéig hatolnak. Peter mindent megtesz, hogy felhívja magára a Bróker figyelmét, aki befolyásolta a legutóbbi elnökválasztást, ebben pedig a főhősünk akaratlanul is asszisztált. Ezt a tettét akarja jóvá tenni azzal, hogy a legjobb ügynökké válik, és újra felvegye vele a kapcsolatot Jacob.
Az akciójelenetek most is látványosak voltak, nekem az a beállítás tetszett kifejezetten, amikor az autó hátsó üléséről láttuk az üldözést, és a manővert, amit úgy tűnt, hogy tényleg a színész vitt véghez. Ezen kívül egy valódi focimeccsen forgatták a stadionos részeket.
Szóval ígéretesen tért vissza a The Night Agent, és jól is tette, mert kellenek az ilyen könnyed összeesküvéses akciósorozatok, ahol megmentik a világot, vagy az elnököt. A 24 szintjét nem üti meg, de ahhoz tudnám a leginkább hasonlítani. A kezdésre 7/10-et adok, ami egy biztonságos pontszám, és majd visszanézve az évadra kontextusba tudom helyezni, hogy ez alapozás volt, vagy már a legtöbb puskaport itt ellőtték.
Remélem mihamarabb berendelik (a már írás alatt álló) 4.évadot, de így is biztos, hogy jövő ilyenkor még nem fog folytatódni, a már immáron Los Angelesben játszódó következő szezon.
Már az első rész eleje meg tudott fogni, amikor Lea az alábbival mutatkozott be:
My name is Léa. I’m 17. I’ll never get my high school diploma. And I hate vodka. It all began at this party. The sun burning your skin, the bass pounding in your heart. It was like an Instagram story, but it was real life. Pretending I was living my best life. But actually, I had never felt so alone. How did everyone else manage to be sure of themselves all the time? To not worry about anything? Were they all pretending, or was it just me? My friend Romane says we’re all stardust and that the universe is ours. Yeah, right. I had stars stuck to my face while she was hitting on the DJ. I didn’t understand that either. Love. I just wanted to find a way to feel alive.
Ennél a pontnál tudtam, hogy igenis érdekelni fog a sorozat, és meglepő módon egy szerelmi történetet láthattunk, amit egy krimibe csomagoltak. Szóval tökéletesen ötvözték a műfajokat.
Gyorsan hozzáteszem, hogy természetesen ez is könyv adaptáció, szóval az alap adott volt, de jól hozták ki belőle a maximumot. Magyarul sajnos nem jelent meg, úgyhogy nincs lehetőségem elolvasni, és arról sem találtam a neten semmit, hogy mennyire volt könyvhű.
A lényeg, hogy Lea talál egy csontvázat, és másnap a 90-es években ébred, az általa talált halott srác, Ismael testében, 1 héttel a halála előtt. Ebből persze nagyon vicces és főleg kínos szituációk születtek, de lassan rájön, hogy talán okkal került a testébe. Úgyhogy meg akarja akadályozni a halálát. Hogy ez mivel jár, abba nem gondol bele.
Nagyon jó volt az is, hogy minden nap más testében ébredt, és más perspektívából láttuk az eseményeket, és mindig abból, ahonnét tudott valami aprót változtatni a történteken. Azt mondjuk sajnálom, hogy egy rész kivételével ennek nem lett végleges hatása a jelenre, de így is elég volt az a sok esemény.
Ugyanis nemcsak testekben ugrált, hanem az időben is oda-vissza. Tehát amikor elaludt az, akinek a testében volt, másnap újra a saját bőrében ébredt a jelenben, így tudott nyomozni, vagy épp üzenni a jövőbe.
A sorozat viszont mégiscsak azért volt jó, mert a karakterek jók voltak. Ezen csúszhatott volna el igazán az egész, de szerencsére nem így alakult. Ezt a zenélős szálat annyira nem tudtam átérezni, de a fiatalok problémáit, vívódásait, örömét és bánatát igen. Szeretem a középsulis sorozatokat, na.
Mivel szinkronnal van a Netflixen, bátran ajánlom a zsáner kedvelőinek, ráadásul lezárt történet, egy bitang erős fináléval, és egy gyomorszájon történő ütéssel a legvégén. Én egy erős 7/10-re értékelem az egész évadot, mert volt benne egy gyengébb rész, a finálé pedig kiemelkedően jó volt, a többi pedig simán csak sodort magával. 7 rész az egész, simán nézhető, jó a ritmusa, nincs benne semmi felesleg. Örülök, hogy megnéztem. Többet kéne új sorozatokkal próbálkoznom.
„Kifutunk az időből.”
„Te vagy az egyetlen, akiben bízhatok.”
Ez a válogatás nem rangsor. Inkább egy időkapszula, amely megmutatja, miért hagytak ilyen mély nyomot bennünk a 2001-es dalok, és miért hallgatjuk őket újra és újra, negyedszázaddal később is.
Man vs Baby – 5/10
