Alapvetően ódzkodok a nem amerikai sorozatoktól, de lehet, hogy ezek felé kéne nyitnom, mert nem igazán találom mostanában a nekem szólókat. Viszont a SorozatJunkien olvastam egy jó ajánlást a The 7 Lives of Lea-hoz, és úgy gondoltam, hogy annak ellenére, hogy francia gyártású sorozatról van szó, adok neki egy esélyt, ugyanis nemcsak hogy időutazás, de testcsere is van benne.
Már az első rész eleje meg tudott fogni, amikor Lea az alábbival mutatkozott be:
My name is Léa. I’m 17. I’ll never get my high school diploma. And I hate vodka. It all began at this party. The sun burning your skin, the bass pounding in your heart. It was like an Instagram story, but it was real life. Pretending I was living my best life. But actually, I had never felt so alone. How did everyone else manage to be sure of themselves all the time? To not worry about anything? Were they all pretending, or was it just me? My friend Romane says we’re all stardust and that the universe is ours. Yeah, right. I had stars stuck to my face while she was hitting on the DJ. I didn’t understand that either. Love. I just wanted to find a way to feel alive.
Ennél a pontnál tudtam, hogy igenis érdekelni fog a sorozat, és meglepő módon egy szerelmi történetet láthattunk, amit egy krimibe csomagoltak. Szóval tökéletesen ötvözték a műfajokat.
Gyorsan hozzáteszem, hogy természetesen ez is könyv adaptáció, szóval az alap adott volt, de jól hozták ki belőle a maximumot. Magyarul sajnos nem jelent meg, úgyhogy nincs lehetőségem elolvasni, és arról sem találtam a neten semmit, hogy mennyire volt könyvhű.
A lényeg, hogy Lea talál egy csontvázat, és másnap a 90-es években ébred, az általa talált halott srác, Ismael testében, 1 héttel a halála előtt. Ebből persze nagyon vicces és főleg kínos szituációk születtek, de lassan rájön, hogy talán okkal került a testébe. Úgyhogy meg akarja akadályozni a halálát. Hogy ez mivel jár, abba nem gondol bele.
Nagyon jó volt az is, hogy minden nap más testében ébredt, és más perspektívából láttuk az eseményeket, és mindig abból, ahonnét tudott valami aprót változtatni a történteken. Azt mondjuk sajnálom, hogy egy rész kivételével ennek nem lett végleges hatása a jelenre, de így is elég volt az a sok esemény.
Ugyanis nemcsak testekben ugrált, hanem az időben is oda-vissza. Tehát amikor elaludt az, akinek a testében volt, másnap újra a saját bőrében ébredt a jelenben, így tudott nyomozni, vagy épp üzenni a jövőbe.
A sorozat viszont mégiscsak azért volt jó, mert a karakterek jók voltak. Ezen csúszhatott volna el igazán az egész, de szerencsére nem így alakult. Ezt a zenélős szálat annyira nem tudtam átérezni, de a fiatalok problémáit, vívódásait, örömét és bánatát igen. Szeretem a középsulis sorozatokat, na.
Mivel szinkronnal van a Netflixen, bátran ajánlom a zsáner kedvelőinek, ráadásul lezárt történet, egy bitang erős fináléval, és egy gyomorszájon történő ütéssel a legvégén. Én egy erős 7/10-re értékelem az egész évadot, mert volt benne egy gyengébb rész, a finálé pedig kiemelkedően jó volt, a többi pedig simán csak sodort magával. 7 rész az egész, simán nézhető, jó a ritmusa, nincs benne semmi felesleg. Örülök, hogy megnéztem. Többet kéne új sorozatokkal próbálkoznom.
