Tim Dillon humorista a lehető legjobb módszert választotta, hogy reklámozza az új estjét, az „I’m Your Mother”-t, amit a Netflixen lehet majd megnézni. A nemrég felmentett Kevin Spaceyvel, és az általa megformált ikonikus Frank Underwooddal beszélget a videóban. Be kell valjam, én is csak emiatt kattintottam a videóra, de el nem tudom mondani, hogy mennyire jó érzés volt újra ezt az utálnivaló Frank Underwoodot nézni. Spacey erre a szerepre született. Vagy talán nem is kell annyira megjátszania magát, amikor Frank bőrébe bújik?
A tovább mögé berakom az X-es Twitteres linket is backupnak.
Sokszor emlegetem, hogy mennyire hiányoznak manapság a vérbeli, klasszikus akciósorozatok. Pont ezért örültem, hogy az Éjjeli ügynök megérkezett, hiszen azokkal a tulajdonságokkal rendelkezett a sorozat, amik hiányoztak. Számoltam vissza a napokat a The Night Agent 2.évadáig. A kezdés elég lassúcska volt, és a végére ugyan sikerült felpörögni, de bizony érezhető volt erőteljesen, hogy ez már nem könyv alapján készült, ezért ha ezer sebből nem is vérzett, de jobban döcögött a kelleténél, és hiányzott belőle az a valami, ami miatt az 1.évad annyira jó volt.
A tovább mögött spoileresen írok a 2.évadról, mert bizony egy-két dolog elég szélsőséges érzelmet váltott ki belőlem, amit muszáj kiadnom magamból.
Bevallom, bajban vagyok a Netflix legújabb sorozatával, a Nulladik Nap első részével kapcsolatban, mert egyszerűen úgy érzem, hogy semmi véleményem nincs a részről. De ha valóban így lenne, nem született volna ez a poszt. Mondjuk már annak is eléggé figyelmeztető jelnek kellett volna lennie, hogy a premier előtt nem találtam semmilyen előzetes kritikát. Márpedig az nem jó jel. És a végeredmény (egyelőre) ilyen is lett.
Robert De Niro elég jó húzónév, de mellette olyan színészek és színésznők is felkeltették az érdeklődésem, mint Jesse Plemons, vagy Lizzy Caplan. Ez viszont nekem alapvetően nem lenne elég. Az viszont, hogy a történet egy Amerikán végigsöprő nagy erejű kibertámadás és annak utóhatásairól szól, már sokkal jobban berántott.
Nem teszem a tovább mögé a pilotról való értékelésem, mert igazán sok spoilert nem lehet ellőni. Robert De Niro egy volt elnököt, nevezetesen George Mullent játssza, egy mindenki által kedvelt elnököt, aki képes volt egységet alkotni a két politikai oldal között. Emellett kiválóan ért az emberekkel való kommunikációhoz, mert szónoklati képességei elég erősek. Ehhez pedig tökéletes választás volt a színész, aki egyszer villantotta a karaktere ezen képességét, és az erős jelenet is volt.
Ezen kívül inkább csak alapozás volt. Lizzy Caplan a lányát alakítja, akivel a politikai nézetei miatt nem jönnek ki olyan jól, Jesse Plemons pedig egyfajta összekötő a volt elnök és a jelenlegi között. Van egy orosz szál is, de úgy érzem, hogy ez szándékos elterelés lesz. A végén belengettek egy csavart, hogy mentálisan lehet, hogy nem teljesen tiszta Mullen elnök, de ezt már láttam a Rabbit Hole-ban is, illetve a Homeland is ezzel próbált játszadozni, csak jobban.
Ez a kezdés nem adott túl sokat. Úgy éreztem, hogy egy film első fél óráját láttam, pedig 50 perces volt maga az epizód. Sokkal jobban működött volna egy 2 és fél órás filmként, mint egy 6 részes sorozatként, mert egyelőre nem tűnik úgy, hogy lenne annyi a sztoriban, hogy kitöltse a teljes játékidőt. A cold open pedig kifejezetten pocsék volt, és hatásvadász. Ha a végére érek, akkor talán kiderül.
Sajnos 5,5/10-nél jobbat nem tudok rá adni, bár De Niro játéka miatt Trakton 6-ost adtam rá, de visszagondolva elég üres volt az epizód. Tipikus Netflix tucattermék, ami kár, mert sikerült egy erős szereposztást összerakni. Egyben kellett volna ledarálnom a 6 részt, de arra most nem volt alkalmam. Talán a mini sorozat végére sem jutok.
Az 1. évad eléggé bejött, úgyhogy számoltam vissza a napokat a 2. évadig, ami már nem Matthew Quirk könyve alapján készült, csak továbbviszi a karaktereket. Pont emiatt volt bennem félelem, hogy milyen lesz a minőség, és az évadkezdés nem is oszlotta el teljesen az aggodalmamat, viszont továbbra is valamiért komfortos számomra a sorozat, mert megvan a 24-szerű hangulata.
Előbb-utóbb (legkésőbb a sorozatzáró után) biztos fogok írni a You című sorozatról. Az alapkoncenpciója nagyon tetszett, hiszen kicsit Dexteres beütése van, és az 1. évad után a 2. és 3. évaddal is meg tudtak lepni, hogy aztán a 4. évad kifogjon rajtam, és ne tudjam végignézni. Legalábbis egyelőre. Az 5. évad idén érkezik, amivel véget ér Joe Goldberg története. Hogy miként, az még kérdéses, de elég baljóslatú az alábbi poszter és a tovább mögötti előzetes.
Megérkezett a The Night Agent, vagyis az Éjjeli Ügynök 2. évadának hivatalos előzetese, és sikerült felhypeolni! Az 1.évadot nagyon szerettem. Nagyon rég volt már olyan, hogy egy akciósorozat ilyet ki tudott belőlem váltani. Kicsit aggódtam, mert az 1.évad a könyv alapján készült (bár állítólag csak elemeket vettek át belőle), és nem tudtam, hogy hogyan lehetne továbbvinni a történetet, de úgy tűnik, hogy tovább emelik a téteket, és ez így talán még jobbanak tűnik, mint az első szezon. Január 23-án már nézhetjük is!
The Night Agent S2 – Peter Sutherland (Gabriel Basso)
Ugyan a sorozat három éve ment le Netflixen, csak a kezdésről írtam, viszont nem volt évadkritika, és ez a poszt ezt hivatott pótolni, hiszen az életem egyik meghatározó játékából készült sorozatáról beszélünk, ami valami hihetetlen szerencsés együttállásnak köszönhetően az egyik legkülönlegesebb sorozat lett, mind vizuálisan, mind pedig történetvezetésileg.
Arcane Vi
Történetmesélés szempontból háromszor három részre lett bontva a sorozat. A bevezetés, ami a főszereplők gyerekkorára koncentrál, és megalapozza a motivációkat, a középső harmad egy új felállást ad, amiben találkoznak a szálak, és elindulunk a végkifejlet irányába, a záró három epizód pedig a történet betetőzése, legalábbis ennek a sztoriszálnak, mert ugye elég nagy cliffhangerrel ért véget az évad. (Ugyanitt: remélem nem pusztult el a tanács, mert Jayce és Mel karakterei nagyon jók voltak. Viszont egy esetleges vég nagyon sokaknak adhat plusz motivációt.)
Arcane Ekko
Emellett egy epizód 40 perc, ami nagyon kellemes, és ebből kifolyólag a történet is lényegretörő. Minden egyes jelenet hozzáad valamit a karakterekhez, építi őket, és előre viszi a sztorit. Az egész világ pedig csodás. Színes, szagos, élettel teli. Nagyon komfortosan éreztem benne magam. Még Zaunban is, ami ugye az alsóbb világ, amit áthat a szegénység, reménytelenség, és bűn.
De pont ez volt a sok dolog közül az egyik erőssége az Arcanenak. Minden karakter szürke. Se nem fekete, se nem fehér. Na jó, talán Silco az, aki a negatív oldalt képviseli erősen, de inkább csak szélsőséges. Egyébként nekem nem volt tiszta, hogy ő és Vander milyen kapcsolatban álltak egymással. De Jinx-szel való kapcsolata, és hogy egyedül az ő irányába tudott meglágyulni, az nagyon szépen lett bemutatva.
Arcane – Caitlyn (Cupcake) és Vi
A sztori tulajdonképpen Vi és Jinx (avagy Powder) életét helyezi a középpontba, de több, a játékból ismert karakter is főbb szerepeket kapott. De ha még egy főszereplőt ki akarok emelni, akkor az talán Jayce, aki a hexkristályokat birtokolja. Annyi hibát hadd rójjak fel, hogy a hivatalos oldalon olvasható karaktertörténetekhez nem teljesen idomul a bemutatott történet, de ha ilyen jó minőségben tudnak mesélni, akkor el tudom nézni.
Én azért hajlamos vagyok arra, hogy belekössek bizonyos karakterek motivációjába, identitásába, de itt annyira szépen simították bele a történetbe és a világba, hogy egyáltalán nem érdekelt, mert csak élveztem ezt a fantasztikus mesét. Bár a mese nem a legjobb kifejezés, mert fiataloknak egyáltalán nem ajánlanám.
Azt embertelen bravúrnak tartom, hogy mindegyik szál tudott érdekelni, és ez bizony az írásnak köszönhető. A Jinx-Vi-Caitlyn trió többfajta érzelmet felvonultató szála néhol belassult, máshol elvitte a hátán az egész sorozatot. De Jayce vívódása is nagyszerű volt, mert láthattuk, hogy a hatalom mire képes. Viktor kálváriájával is együtt tudtam érezni. Néhol megkapta a reményt, hogy aztán utána elveszítse. Két esemény ütött hatalmasat. Amikor Jayce lövése félrement, és amikor Viktorra rányitott az asszisztensnője, és megpróbálta megmenteni.
Az a szép ebben, hogy én, aki tudom, hogy mivé válnak ezek a karakterek, érdeklődve tudtam figyelni, hogy merre csavarják a történetüket. És emellett én, aki játszott a játékkal, rengeteg kikacsintást kaptam, ami a játékot nem ismerő nézőnek fel sem tűnik. A 8.részben Jayce és Vi közös harca a fegyvereikkel pedig geekgasm-ot okozott. Gyönyörű volt mozgóképen is látni azt, amit a játékból ismertem. Ezt is köszönöm.
Az évad második felét gyengébbnek éreztem, de Jinx fáklyás jelenete, a Guns for hire zenével ennyi év után is fantasztikus. Sajnos tényleg voltak hullámvölgyek, amikor muszáj volt karaktereket építeni, és fillernek érződő szakaszokat teremteni, hogy utána jobban üssön a kifejlet. De még ezekre is legrosszabb esetben 7/10-et adtam.
Az Imagine Dragons által választott főcímdalt a mai napig nem tudtam elfogadni, mint a sorozat főcímzenéje. Vannak olyan információk, hogy a Linkin Park – Heavy Is The Crown átdolgozott változata lesz az új intro, és azt már inkább el tudnám képzelni. Kíváncsian várom.
A szinkron szerintem nagyon jó lett, bár nem mindenki kapta meg a játékban lévő hangját, ami nem feltétlenül baj. Például Caitlynnek kifejezetten jót tett, hogy Csuha Bori szólaltatta meg, mert a játékban Agócs Judit szinkronizálja, ami itt nagyon nem működött volna. Ellenben Jinx és Tamási Nikolett párosa annyira tökéletes, hogy a játékban is emiatt a személyiség miatt játszottam vele egy ideig. Azt kicsit sajnálom, hogy Silco hangja nem lett ismertebb hang, mert túl fiatalosan hatott.
Az Arcane napjaink egyik csúcs sorozata. Minden jelenet egy festmény, egy műalkotás, és az animáció is kifejező, minden rezdülés tökéletes. Amúgy is imádom a League of Legends hőseinek splashartjait, de mindezt mozgóképen látni földöntúli élmény volt.
Érzelmi szinten is topon van, akkor is, amikor megölelik egymást a karakterek, vagy amikor csak egymás szemébe néznek. Ha a 2.évad csak tartani tudja ezt a színvonalat, akkor kapunk egy tökéletes 18 részes sorozatot, márpedig ez manapság ritkaság számba megy. Az évad 8,5/10, de a legjobbak közt tartom számon. Csak azért nem nagyobb a pontszám, mert néha ritmust veszített az én ízlésemnek. De ez ne vegye el senki kedvét, sőt, próbáljátok be!
(Az értékelőben lévő képek 4K felbontásban elérhetők.)
Novemberben érkezik az Arcane 2. és egyben utolsó évada. Szomorú vagyok, mert a játékban is kedvelem Jinxet, a sorozat pedig még egy lapáttal rátett. Plusz az egész egy audiovizuális mestermű. Ha minden igaz, akkor csak Vi és Jinx történetének lesz vége, más spin-offok érkezhetnek, hiszen óriási Runaterra világa. De azért örültem volna egy 3. lezáró évadnak.
Szégyen, de csak a premierről volt írás, de ahogy ígértem, újra fogom nézni az 1.évadot, és akkor én is lelkendezek majd egyet, félig játékos szemmel.
Addig is a tovább mögött megnézhető a 2.évad előzetese, amiben Powder nincs többé… eljött Jinx kora.
Már nem emlékszem, hogy milyen okból kezdtem el nézni ezt a sorozatot, mert a sztori nagyon távol áll tőlem. Valószínűleg Kaitlyn Dever miatt, akit többek közt én is szerettem volna látni a Last of Us sorozatban. Viszont ez a sorozat majdhogynem kötelezőnek kéne lennie mindenkinek, annyira fontos üzenete van a nemi erőszakkal kapcsolatban.
Egy lezárt történetről van szó, és a legfontosabb, hogy készült egy ‘A False Report’ című könyv megtörtént események alapján, majd a Netflix ezt adaptálta. Marie Adler áll a középpontban, aki azt állítja, hogy megerőszakolták. Megindul a nyomozás, de a kihallgatás során ellentmondásba kerül önmagával, és a rendőrség végül nem hisz neki, kikényszerítik belőle, hogy hazudott, ráadásul ezért még a lány lesz meghurcolva. Mondhatni egy fordított metoo a felállás.
A másik ágon évekkel később járunk. Karen Duvall nyomozó először egyedül, majd a hozzá csapódó Grace Rasmussen nyomozóval együtt próbál egy nemi erőszakokat elkövető sorozatgyilkos után kutatni. Legalábbis csak szerintük létezik ilyen, senki más nem látja az összefüggéseket az ország különböző pontjain elkövetett bűneseményekben.
Számomra nagyon furcsa volt, hogy egészen az utolsó részig nem ér össze a két szál, de akkor kap igazán értelmet minden, hogy miért. Addig pedig látjuk, hogy miként halad a nyomozás, ez teszi ki főleg a sorozat idejének nagy részét, a köztes időben pedig Marie kálváriáját figyelhetjük, hogy miként kell egyedül feldolgoznia önmagában az erőszakot, és az emberek megvetését, hogy figyelemhiányosnak lett megbélyegezve.
Az első rész beszippantott, elrepült az 58 perc, az utána következő részekkel viszont megszenvedtem, pedig azok már nem érték el az 50 percet sem. Ez nem a sorozat hibája, inkább az enyém. De tény, hogy jobb ritmust is adhattak volna a 8 epizódnak, ami gyorsan ledarálható még így is.
Spoilerezni nem akarok, mert tulajdonképpen nem is tudok, de inkább csak ajánlanám a sorozatot. A téma nem emészthető könnyen, de érdemes látni, hogy mit él át az, akivel ilyen történik. A casting tökéletes. Mariet fájt nézni, de pont ez volt a lényeg. Karen és Grace pedig annyira ellentétesek voltak, hogy pont ez a tűz és víz formáció adta meg a pikantériáját a párosuknak. Karen inkább az együttérző, gondoskodó, míg Grace a kemény, céltudatos, eredményorientált.
Végre egy olyan akciósorozat, amiről úgy érzem, hogy bele fog illeni a kedvenceim sorába. Habár itt is sok minden lehetett volna jobb, és közel sem hibátlan, én bevallom, hogy nagyon élveztem, és beváltotta a hozzá fűzött reményeket. 24 utódként emlegetik néhányan, és bevallom én is sokszor hasonlítottam ahhoz fejben, de csak mert az számomra az etalon. Most viszont inkább arról számolok be, hogy milyen is volt a Netflix minden idők negyedik legnézettebb angol nyelvű Netflix-újonca, a The Night Agent 1.évada.
