Címke: 2.évad

The Last of Us – Kezdett a 2.évad

Abban talán mind egyetérthetünk, hogy korunk egyik legnagyobb videójátékai a The Last of Us első és második részei. Forradalmasította a történetmesélést, amit azóta számtalan másik játék is átvett. Én csak az első résszel játszottam, viszont mindkét rész végigjátszását végignéztem, ami nem is baj, mert a Part II bizony rendesen megdolgozta az érzelmeimet, és néhol túlságosan is gyomorforgató volt.

Pont emiatt vártam ezt az évadot, mert bizony az első évad szinte tökéletesen adaptálta a játékot, amilyen módra már rég vágytunk. Aki nem játszott a játékkal, az egyrészt könnyen belefuthat spoilerbe a folytatást illetően, másrészt fogalmam sincs, hogy hogyan fogja feldolgozni a majdani látottakat. Terveztem írni a játékról, de végül nem volt hozzá lelkierőm, újra felidézni magamban a látottakat. Na majd most!

Nem kaptunk összefoglalót az előző évad eseményeiről, de talán nem is baj, mert sok mindenre visszautalnak. A történet viszont úgy indul, ahogy szerintem indulnia kellett. Rögtön megtudtuk, hogy egy Abby nevű lány és a csapata le akarja vadászni azt az embert, aki lemészárolta a csapatukat, és megszöktetett egy lányt. Abby tehát elhatározza, hogy Joelnek meg kell halnia… méghozzá lassan, fájdalmasan.

Nagyon tetszett, hogy csak ennyit kaptunk, és az első nézősök nem tudják meg, hogy mi a valódi motivációja a karaktereknek, mert így csak azt látni, hogy igen, kaptunk új rosszfiúkat, és rosszlányokat (nem olyanokat!), akik meg akarják keseríteni a főhőseink életét. Ha a keresztnél állva kimondta volna Abby, hogy mi történt, máris árnyalták volna a karakterét. De így mégis tudjuk, hogy közeleg a veszély. Bevallom, én a játékban jobban együtt tudtam érezni Abbyvel, mint Ellievel, meglátjuk, hogy a sorozatban ez máshogy lesz-e.

Utána ugrottunk 5 évet az időben, megismerjük Joelék felépített közösségét, ami jól működik. A férfi terápiára jár, ami remek írói döntés, hiszen ez a játékban nem volt, de mégis hús-vér emberré teszi a karaktert. Joel több mindennel küzd, de legfőképpen azzal, hogy mit kellett megtennie Ellie biztonsága érdekében.

Azt is látjuk, hogy ők ketten nem jönnek ki egymással, és van valami konfliktus, amit nem oldanak meg. Ez bevallom zavart, de ha jól emlékszem a játékban is így volt. Ellie már 19 éves, és lázadozik a pótapja ellen. Ez lehet, hogy természetes, de sajnos engem nagyon zavart. Bella Ramseyvel továbbra sem vagyok kibékülve, de elismerem, hogy hozza amit kell Ellieként. Bár tegyük hozzá, hogy 5 év alatt egy cseppet sem komolyodott, míg a játékban sokkal érettebbé vált. Hogy ez mennyire tudatosan készítői döntés, és mennyire a színésznő hibája, azt nem tudom.

Ellenben aki pozitív csalódás volt, az Dina. A játékban nekem ő egy totál semleges karakter volt, inkább nem szerettem a jeleneteit, mint igen, itt viszont sokkal szívesebben nézném őt főszereplőként. És nem azért, mert Isabela Merced jobban néz ki, hanem mert sokkal szélesebb skálát mutat be abból, hogy milyen fiatal-felnőttnek lenni. De azt is elismerem, hogy nem szeretem Bella Ramseyt nézni. Mert ha már ennyire tökéletes az adaptáció, találhattak volna közelibb választást Elliere.

Az évad pontosan úgy kezdődött, ahogy egy premiernek kell a bizonyos nagykönyvben megírtak szerint. A legnagyobb érdeme, hogy jók voltak az arányok. Volt karakterépítés, dráma, egy kis akció, zombik, és mindenből pont a megfelelő arányban. Sima 8/10 az epizód, és a java még hátra van. Kíváncsi vagyok, hogy mikor fog érkezni az a bizonyos epizód, és hányas pontszámat adok majd rá. Egyelőre ennyi, a mindössze 7 részes évad végén majd bővebben belemegyek a részletekbe. És az már biztos, hogy a Part II-t nem egy évadban dolgozzák fel. Még az is lehet, hogy nem is kettőben?

The Night Agent – Vége a 2.évadnak

Sokszor emlegetem, hogy mennyire hiányoznak manapság a vérbeli, klasszikus akciósorozatok. Pont ezért örültem, hogy az Éjjeli ügynök megérkezett, hiszen azokkal a tulajdonságokkal rendelkezett a sorozat, amik hiányoztak. Számoltam vissza a napokat a The Night Agent 2.évadáig. A kezdés elég lassúcska volt, és a végére ugyan sikerült felpörögni, de bizony érezhető volt erőteljesen, hogy ez már nem könyv alapján készült, ezért ha ezer sebből nem is vérzett, de jobban döcögött a kelleténél, és hiányzott belőle az a valami, ami miatt az 1.évad annyira jó volt.

A tovább mögött spoileresen írok a 2.évadról, mert bizony egy-két dolog elég szélsőséges érzelmet váltott ki belőlem, amit muszáj kiadnom magamból.

„The Night Agent – Vége a 2.évadnak” → Tovább olvasása

Trigger Point: Kezdett a 2.évad

Ugyan a brit bombaszakértős sorozat 2.évada egyben kijött, de lassan fogok vele haladni, ezért írok a kezdésről. Mondjuk a tv-ben heti vetítéssel még nem ért véget az évad, úgyhogy talán nem vagyok annyira megcsúszva.

Ahogy a The Capture esetében is a második évad sikerült erősebbre, úgy itt is abban reménykedek, hogy a második esély jobban sül el, pláne, hogy már nem kell a karaktereket felvezetni, és megkedveltetni a nézőkkel. És ez a kezdés is olyan ígéretes volt, mint ahogy az 1.évad, de ott utána erős lejtmenet következett. De valamiért most úgy érzem, hogy nem így lesz. Remélem bejön.

Lana visszatért Londonba a fél éves kényszerpihenője után, hogy egy szakmai előadáson vegyen részt, amit aztán félbe kell szakítani egy drónos terrortámadás miatt. A helyszínen kiderül, hogy természetesen a létesítmény kapujában egy bomba van csapdának állítva, úgyhogy rögtön egy hatástalanításos jelenetbe ugrunk. Ahogy eddig eljutottunk, az tempóra pont jól volt adagolva.

Aztán kapunk egy szerelmi háromszöget, és közben gyorsan építik a karaktereket. Ami számomra is furcsa volt, hogy az 1.évad főgonosza visszatért a jó oldalon, mert állítólag megjavult, de ezt se Lana, se én nem hittem el. És persze itt van Thom is, akinek azóta lett egy új társa Hannah, aki nem csak a munkában, de a magánéletben is partnere. Danny bizonytalankodása is levedlésre került, bár még mindig benne érzek egy kis hiteltelenséget. Egy ilyen komoly feladatot ellátó csapatnál nem szabad teketóriázni. A gyanús számomra az új főnök, de gondolom szándékosan az, hogy félrevezessenek, bár az előző szezonban is sajnos a legkézenfekvőbb megoldás volt a válasz.

A rész második fele egy aknamezőről való kijutással telt, és bevallom, Thom tesze-toszasága a szorult helyzetben elgondolkodtatott, hogy talán meghúzzák az előző évados csavart, és kiírják a két főszereplőt. De az előtte lévő robbanás, azzal a két halállal mindenképpen hatásos volt.

Szóval a kezdés jó volt, érdekes a videós szál is. Nekem továbbra is a hangulattal van bajom, amire nem tudok ráhangolódni. Túl steril, túlságosan zártnak érződik az egész. Plusz a karakterek se szimpatikusak, bármennyire próbálnak érzelmeket adni nekik. De mindenképpen folytatom, mert a kezdés jó volt, és talán kapunk egy érdekes főellenséget, egyedi motivációval. Talán…

Loki – Kezdett a 2.évad

A Bosszúállók: Végjáték után megfogadtam, hogy a Pókember filmek kivételével kiszállok a Marvel Univerzumból, a sorozatokat pedig pláne nem fogom nézni. A Loki viszont olyan pozitív visszhangokat kapott, hogy bepróbáltam, és magam is meglepődtem, hogy mennyire bejött. Így hát nem is volt kérdéses, hogy rögtön a premier napján már meg is néztem a 2.évad kezdetét, ami szerencsére nem hordozta az általam utált szezonpremierek gyermekbetegségeit.

Nevezetesen arra gondolok, hogy a finálé csupán egyetlen szálára koncentrál, és azt viszi tovább, a fősztorit kicsit maga mögé utasítva. Mondhatjuk, hogy itt is ez történt, hiszen főként arról szólt a premier, hogy hogyan tér vissza Loki a fő idősíkra. De ez is annyi új dolgot mutatott be, hogy nem bántam, hogy Sylvie most teljesen háttérbe szorult. A tovább mögött kissé spoileresen folytatom.

„Loki – Kezdett a 2.évad” → Tovább olvasása

Október 6-án jön a Loki második évada

Bevallom, nem nagyon terveztem az MCU sorozatokat nézni, viszont egy unalmas délután úgy döntöttem, hogy adok neki egy esélyt, mert kritikailag nagyon jó értékeléseket kapott. Nálam is betalált, úgyhogy igencsak várom az új epizódokat, amihez kaptunk egy sajtóközleményt, előzetest, és néhány promófotót.

Loki, a csínytevés istene visszatér, és rögtön a Téridő Variancia Alapítvány – egy időn és téren kívül létező, az idővonalat figyelő bürokratikus szervezet – megmentéséért folytatott harc kellős közepén találja magát. Mobius, B-15-ös vadász, valamint számos új és visszatérő karakter oldalán egyre veszélyesebb kalandokba keveredik a folyamatosan táguló multiverzumban. Újra találkoznak Sylvie-vel, Renslayer bíróval, Percikével és a Megmaradóval. Tom Hiddleston, Owen Wilson és Jonathan Majors mellett az évadban új szereplőként csatlakozik az Oscar-díjas Ke Huy Quan is.

A sorozat 2. évadához már elérhető egy új, angol nyelvű kedvcsináló is a tovább mögött. A „The Amazing Loki” című rövid videóban betekintést nyerhetünk a kulisszák mögé, és Tom Hiddleston, Sophia Di Martino, Ke Huy Quan, valamint Kevin R. Wright executive producer bemutatják, mit jelent ebben az évadban Lokinak lenni.

„Október 6-án jön a Loki második évada” → Tovább olvasása

How I Met Your Father – Vége a 2.évadnak

Nem hittem, hogy a sorozat vagy akár én eljutok eddig, de itt vagyunk a 2.évad végén, közösen. Az 1.évad nem volt túl erős, de a 2.évad első feléért oda voltam, hogy aztán a második fele megint kicsit visszább vegyen. Egyértelmű, hogy más, mint az anyasorozat, de eljutott arra a pontra a sorozat, hogy már szín tisztán át tudja adni azt, amit a készítők szerettek volna. Más kérdés, hogy a sitcom, amibe bele lett csomagolva, az nem olyan erős.

Most nincs annyi elemezni való, mint az első fele után, de röviden leírom a gondolataimat az évadról spoileresen.

„How I Met Your Father – Vége a 2.évadnak” → Tovább olvasása

A későn érkező: 24 – Ilyen volt az 2.évad

Napra pontosan 20 éve ért véget a 24 2.évada, vagyis 2003. május 20-án. Már-már úgy volt, hogy nem születik meg erről az évadról is az értékelésem, de a 3.évad nézése közben (arról is lesz összefoglaló) jöttem rá, hogy a 2.évad közelít talán a leginkább a tökéleteshez, ami a 24 történetét illeti. Nyilván voltak benne olyan szálak, epizódok, amik töltelékek voltak, és húzták az időt, de ha visszaemlékszem a sorozatra, itt volt a legtöbb igazán meghatározó jelenet, vagy rész. Ráadásul (ha minden igaz) az egyetlen számomra 10/10-es epizódot is ennek az évadnak köszönhetem.

Kezdjük ott, hogy úgy érzem, hogy ennek az évadnak a felépítése és ritmusa volt a legjobb. Jó, az 5.évadéval nem tud versenyezni, de az egy külön kategória, ráadásul ez földhöz ragadtabb volt. Talán egyszer arról is lesz írás. A lényeg, hogy bármennyire is unom a lassú kezdést, mégis ezeket szeretem a leginkább, amikor szép lassan pörögnek fel az események, és bontják ki a sztorit. Márpedig itt pontosan ez történt.

„A későn érkező: 24 – Ilyen volt az 2.évad” → Tovább olvasása

Várfoglalók – Jön a 2.évad

Jön a Várfoglalók 2.évada április 16-tól minden vasárnap 16:30-kor. Az első évad nagy siker lett, amihez kellett a szemtelenül nagy gerillamarketing, de tényleg egész jó lett a végeredmény. Ráadásul szerintem megtalálták a piaci rést, mert történelem, várak, ezeket elég sokan szeretik.

A kivitelezésbe én belekötnék, mert nem értem, hogy miért úgy lett felépítve az évad ahogy, hiszen se földrajzilag, se időrendben nem találtam benne logikát. Ezen kívül a 360 fokos kamera jó ötlet, csak nem nézett ki jól. Meg a zene sem illett hozzá, sokkal inkább volt akciófilmes. De a drónos felvételek nagyon királyak lettek, és nagy ötlet volt a 3D-ben újraalkotott várak is.

Összességében inkább volt élvezhető, nem csoda, hogy itt is a második évad, ami úgy tűnik, hogy csak 5 részből fog állni, viszont egy epizód egy várat fog bemutatni. Legalábbis a leírások alapján.

A tovább mögött az évad- és az első 5 epizód leírása, valamint az előzetes.

„Várfoglalók – Jön a 2.évad” → Tovább olvasása

How I Met Your Father – Féltávon a 2.évad

Végre most már tényleg jó a sorozat! Ezzel az első mondattal akarom meghozni azok kedvét, akik nem akarták elkezdeni az Így jártam apátokkalt, vagy az 1.évad után kaszálták. Nagyon sajnálom, hogy szünetre megy, mert ráéreztek az írók, és a készítők, hogy mitől működik ez a formátum. Az eredetihez nyilván nem ér fel, de a saját útján mélyebbről indulva már elért egy olyan szintet, hogy igenis élvezhető.

Az az érdekes, hogy úgy érzem, sokkal nem lett jobb a sorozat, csupán hozzászoktunk a karakterekhez, és nem kell foglalkozni a szereplők és a történet építésével, vagyis legalább már nincs alapozás. Innentől kezdve jöhettek a heti apró események a csapat életében, a szokások, játékok, rituálék, amik igazi egységgé tudják kovácsolni őket, a nézőt pedig berántja ez a furcsa ötlet.

Sokat nem haladtunk a történettel a premier óta, most inkább csak lubickolt a félévad második felében a sorozat abban, hogy elszállhatott az írók fantáziája. Kaptunk flashbackes Valentinos részt, ami sajnos csak egy epizódig volt hangsúlyos, pedig a visszaemlékezések sokkal jobb ritmust adnak az epizódoknak.

Sophie, miután nem jött összes Jessevel két rövidebb kapcsolati szálat kapott, aminek kapcsán összefutott (pontosabban belefutott) Barneyval, akinek a behozatala kissé feleslegesnek tűnt. Azt hiszem a régi szereplők felbukkanását egyfajta katalizátorként fogják használni, hogy előrébb mozdítsák a történéseket.

Az apukeresés tehát most kissé háttérbe szorult, bár annyival előrébb vagyunk a Valentinos résznek hála, hogy tudjuk, hogy nem a három férfi főszereplő közül lesz valaki a befutó, mivel mondta a Sophie fia, hogy nem is mesélt abban a részben az apjáról. De nem is bánom, mert most annyira elemében van az utóbbi pár részben a sorozat, hogy jobban élvezem ezt nézni, mint a randizgatásokat és a drámákat.

Magát az apukeresés fogalmát is kiforgatták, és most Sophie fogja keresni az apját, és nem a gyerekének az apjával teszi mindezt. Én szentül hittem, hogy Barney lesz az, de úgy tűnik, hogy nem. De még Barney apja lehet az ő apja is. Továbbra is gyanús számomra, hogy mennyire hasonlítanak, és míg eddig apa-lánya kapcsolatot feltételeztem, most már féltestvérre gyanakszom.

Jesse eleinte Meredith-szel turbékolt, és turnézott, de a lelketlen csajjal végül szakított. Azért remélem még visszatér Meredith, mert mindig összekuszálja a csapatdinamikát a jelenléte. Amikor Ellen hangsúlyosabb szerepet kap, akkor még mindig rohadt kínos. Igen, a vállalatos lépcsős részre gondolok. De ha csak a háttérbe húzódik, és néha beszól egy-egy viccesnek szánt aforizmát, akkor legalább már elviselhető.

Valentinaval és Charlieval látványosan nem tudnak mit kezdeni az írók. Előbbinek azért tudnak munkahelyi szálakat írni, és ott halad is előre. Csak nekem tűnik úgy, vagy ilyen a színésznő játéka, hogy sokszor majdnem elneveti magát, vagy legalábbis erőből kell visszatartania a mosolygását egy vicces jelenetben? A bárpultosunk viszont csak keresi a helyét és a szerepét a sorozatban és az életben.

Sid még mindig nagyon fura, hogy külön él az immáron feleségétől, és ezt a karakterrel is kimondatják, szóval az írók is tudják. Pont ezért a félévadzárós repülőgépes csaj szálának behozatala viszont nagyon izgalmasnak tűnik, hiszen komoly drámapotenciál rejlik az esetleges megcsalás szálban.

Fura, mert eddig a humor nem ment nekik, és a dráma igen, most viszont amikor drámára került a sor, nekem annyira nem működött, cserébe az utolsó pár epizódban többször felnevettem, amire itt talán még nem is volt példa. Érdemes tehát még egy esélyt adni az Így jártam apátokkalnak, és senkit ne riasszon el a pontszám, amiket szórnak rá. Magára talált a sorozat. Máson van a hangsúly, mások az arányok, de kitaposta a saját ösvényét, és remélhetőleg ezen fog továbbmenni. Különben is, mi szükség volt erre a szünetre?

The Capture – Vége a 2.évadnak

Hihetetlen, hogy ezt írom, de számomra az év egyik legnagyobb pozitív meglepetése, sőt top 3-as évada az a Capture 2.évad. Az a fejlődés, és minőség, amit láthattunk, az megér minden dicséretet. Kár, hogy kevesen ismerik, és kevesen nézik, főleg hazánkban, de elvileg a nézettsége volt olyan jó, hogy lesz folytatás.

Maradtak elvarratlan szálak, viszont akár véget is érhetne itt a sorozat, de amennyire király volt ez az évad, szívesen nézném tovább. Mert amit lehetett, kihoztak a videó manipulációs szálból.

Ezzel az írással próbálom egy kicsit reklámozni, mert minimális előismeret elég hozzá, tehát nem muszáj megnézni az 1.évadot, ráadásul az első pár percben kapunk is egy részletes összefoglalót, ami szükséges is, lévén, hogy 3 éve láthattuk az előző szezont. De a történet középpontjában továbbra is Rachel Carey áll, és a szervezet, akik a correction megnevezésű, valós idejű videómanipulációs technológiát használják.

„The Capture – Vége a 2.évadnak” → Tovább olvasása