The Last of Us – Kezdett a 2.évad

Abban talán mind egyetérthetünk, hogy korunk egyik legnagyobb videójátékai a The Last of Us első és második részei. Forradalmasította a történetmesélést, amit azóta számtalan másik játék is átvett. Én csak az első résszel játszottam, viszont mindkét rész végigjátszását végignéztem, ami nem is baj, mert a Part II bizony rendesen megdolgozta az érzelmeimet, és néhol túlságosan is gyomorforgató volt.

Pont emiatt vártam ezt az évadot, mert bizony az első évad szinte tökéletesen adaptálta a játékot, amilyen módra már rég vágytunk. Aki nem játszott a játékkal, az egyrészt könnyen belefuthat spoilerbe a folytatást illetően, másrészt fogalmam sincs, hogy hogyan fogja feldolgozni a majdani látottakat. Terveztem írni a játékról, de végül nem volt hozzá lelkierőm, újra felidézni magamban a látottakat. Na majd most!

Nem kaptunk összefoglalót az előző évad eseményeiről, de talán nem is baj, mert sok mindenre visszautalnak. A történet viszont úgy indul, ahogy szerintem indulnia kellett. Rögtön megtudtuk, hogy egy Abby nevű lány és a csapata le akarja vadászni azt az embert, aki lemészárolta a csapatukat, és megszöktetett egy lányt. Abby tehát elhatározza, hogy Joelnek meg kell halnia… méghozzá lassan, fájdalmasan.

Nagyon tetszett, hogy csak ennyit kaptunk, és az első nézősök nem tudják meg, hogy mi a valódi motivációja a karaktereknek, mert így csak azt látni, hogy igen, kaptunk új rosszfiúkat, és rosszlányokat (nem olyanokat!), akik meg akarják keseríteni a főhőseink életét. Ha a keresztnél állva kimondta volna Abby, hogy mi történt, máris árnyalták volna a karakterét. De így mégis tudjuk, hogy közeleg a veszély. Bevallom, én a játékban jobban együtt tudtam érezni Abbyvel, mint Ellievel, meglátjuk, hogy a sorozatban ez máshogy lesz-e.

Utána ugrottunk 5 évet az időben, megismerjük Joelék felépített közösségét, ami jól működik. A férfi terápiára jár, ami remek írói döntés, hiszen ez a játékban nem volt, de mégis hús-vér emberré teszi a karaktert. Joel több mindennel küzd, de legfőképpen azzal, hogy mit kellett megtennie Ellie biztonsága érdekében.

Azt is látjuk, hogy ők ketten nem jönnek ki egymással, és van valami konfliktus, amit nem oldanak meg. Ez bevallom zavart, de ha jól emlékszem a játékban is így volt. Ellie már 19 éves, és lázadozik a pótapja ellen. Ez lehet, hogy természetes, de sajnos engem nagyon zavart. Bella Ramseyvel továbbra sem vagyok kibékülve, de elismerem, hogy hozza amit kell Ellieként. Bár tegyük hozzá, hogy 5 év alatt egy cseppet sem komolyodott, míg a játékban sokkal érettebbé vált. Hogy ez mennyire tudatosan készítői döntés, és mennyire a színésznő hibája, azt nem tudom.

Ellenben aki pozitív csalódás volt, az Dina. A játékban nekem ő egy totál semleges karakter volt, inkább nem szerettem a jeleneteit, mint igen, itt viszont sokkal szívesebben nézném őt főszereplőként. És nem azért, mert Isabela Merced jobban néz ki, hanem mert sokkal szélesebb skálát mutat be abból, hogy milyen fiatal-felnőttnek lenni. De azt is elismerem, hogy nem szeretem Bella Ramseyt nézni. Mert ha már ennyire tökéletes az adaptáció, találhattak volna közelibb választást Elliere.

Az évad pontosan úgy kezdődött, ahogy egy premiernek kell a bizonyos nagykönyvben megírtak szerint. A legnagyobb érdeme, hogy jók voltak az arányok. Volt karakterépítés, dráma, egy kis akció, zombik, és mindenből pont a megfelelő arányban. Sima 8/10 az epizód, és a java még hátra van. Kíváncsi vagyok, hogy mikor fog érkezni az a bizonyos epizód, és hányas pontszámat adok majd rá. Egyelőre ennyi, a mindössze 7 részes évad végén majd bővebben belemegyek a részletekbe. És az már biztos, hogy a Part II-t nem egy évadban dolgozzák fel. Még az is lehet, hogy nem is kettőben?

The Last of Us – Áprilisban érkezik az új évad

A Consumer Electronics Show keretében megrendezett Sony sajtótájékoztatón Neil Druckmann, a sorozat társalkotója, írója és executive producere bejelentette, hogy az HBO Emmy-díjas drámasorozatának hét részes második évada áprilisban debütál a Max kínálatában és az HBO csatornáin.

Az első évad eseményeit követő öt év béke után Joelt és Ellie-t utoléri a kollektív múlt, emiatt konfliktusba kerülnek egymással és azzal a világgal is, amely még veszélyesebb és kiszámíthatatlanabb, mint az, amelyet hátrahagytak.

A sorozat első évada megtekinthető a Max kínátában, az új évad pedig ápristól lesz elérhető az HBO csatornáin és a Max streaming platformon.

A tovább mögött végre mozgóképen, magyar felirattal is láthatjuk Abbyt.

„The Last of Us – Áprilisban érkezik az új évad” Tovább olvasása

Ilyen volt az Arcane 1.évada

Ugyan a sorozat három éve ment le Netflixen, csak a kezdésről írtam, viszont nem volt évadkritika, és ez a poszt ezt hivatott pótolni, hiszen az életem egyik meghatározó játékából készült sorozatáról beszélünk, ami valami hihetetlen szerencsés együttállásnak köszönhetően az egyik legkülönlegesebb sorozat lett, mind vizuálisan, mind pedig történetvezetésileg.

Történetmesélés szempontból háromszor három részre lett bontva a sorozat. A bevezetés, ami a főszereplők gyerekkorára koncentrál, és megalapozza a motivációkat, a középső harmad egy új felállást ad, amiben találkoznak a szálak, és elindulunk a végkifejlet irányába, a záró három epizód pedig a történet betetőzése, legalábbis ennek a sztoriszálnak, mert ugye elég nagy cliffhangerrel ért véget az évad. (Ugyanitt: remélem nem pusztult el a tanács, mert Jayce és Mel karakterei nagyon jók voltak. Viszont egy esetleges vég nagyon sokaknak adhat plusz motivációt.)

Emellett egy epizód 40 perc, ami nagyon kellemes, és ebből kifolyólag a történet is lényegretörő. Minden egyes jelenet hozzáad valamit a karakterekhez, építi őket, és előre viszi a sztorit. Az egész világ pedig csodás. Színes, szagos, élettel teli. Nagyon komfortosan éreztem benne magam. Még Zaunban is, ami ugye az alsóbb világ, amit áthat a szegénység, reménytelenség, és bűn.

De pont ez volt a sok dolog közül az egyik erőssége az Arcanenak. Minden karakter szürke. Se nem fekete, se nem fehér. Na jó, talán Silco az, aki a negatív oldalt képviseli erősen, de inkább csak szélsőséges. Egyébként nekem nem volt tiszta, hogy ő és Vander milyen kapcsolatban álltak egymással. De Jinx-szel való kapcsolata, és hogy egyedül az ő irányába tudott meglágyulni, az nagyon szépen lett bemutatva.

A sztori tulajdonképpen Vi és Jinx (avagy Powder) életét helyezi a középpontba, de több, a játékból ismert karakter is főbb szerepeket kapott. De ha még egy főszereplőt ki akarok emelni, akkor az talán Jayce, aki a hexkristályokat birtokolja. Annyi hibát hadd rójjak fel, hogy a hivatalos oldalon olvasható karaktertörténetekhez nem teljesen idomul a bemutatott történet, de ha ilyen jó minőségben tudnak mesélni, akkor el tudom nézni.

Én azért hajlamos vagyok arra, hogy belekössek bizonyos karakterek motivációjába, identitásába, de itt annyira szépen simították bele a történetbe és a világba, hogy egyáltalán nem érdekelt, mert csak élveztem ezt a fantasztikus mesét. Bár a mese nem a legjobb kifejezés, mert fiataloknak egyáltalán nem ajánlanám.

Azt embertelen bravúrnak tartom, hogy mindegyik szál tudott érdekelni, és ez bizony az írásnak köszönhető. A Jinx-Vi-Caitlyn trió többfajta érzelmet felvonultató szála néhol belassult, máshol elvitte a hátán az egész sorozatot. De Jayce vívódása is nagyszerű volt, mert láthattuk, hogy a hatalom mire képes. Viktor kálváriájával is együtt tudtam érezni. Néhol megkapta a reményt, hogy aztán utána elveszítse. Két esemény ütött hatalmasat. Amikor Jayce lövése félrement, és amikor Viktorra rányitott az asszisztensnője, és megpróbálta megmenteni.

Az a szép ebben, hogy én, aki tudom, hogy mivé válnak ezek a karakterek, érdeklődve tudtam figyelni, hogy merre csavarják a történetüket. És emellett én, aki játszott a játékkal, rengeteg kikacsintást kaptam, ami a játékot nem ismerő nézőnek fel sem tűnik. A 8.részben Jayce és Vi közös harca a fegyvereikkel pedig geekgasm-ot okozott. Gyönyörű volt mozgóképen is látni azt, amit a játékból ismertem. Ezt is köszönöm.

Az évad második felét gyengébbnek éreztem, de Jinx fáklyás jelenete, a Guns for hire zenével ennyi év után is fantasztikus. Sajnos tényleg voltak hullámvölgyek, amikor muszáj volt karaktereket építeni, és fillernek érződő szakaszokat teremteni, hogy utána jobban üssön a kifejlet. De még ezekre is legrosszabb esetben 7/10-et adtam.

Az Imagine Dragons által választott főcímdalt a mai napig nem tudtam elfogadni, mint a sorozat főcímzenéje. Vannak olyan információk, hogy a Linkin Park – Heavy Is The Crown átdolgozott változata lesz az új intro, és azt már inkább el tudnám képzelni. Kíváncsian várom.

A szinkron szerintem nagyon jó lett, bár nem mindenki kapta meg a játékban lévő hangját, ami nem feltétlenül baj. Például Caitlynnek kifejezetten jót tett, hogy Csuha Bori szólaltatta meg, mert a játékban Agócs Judit szinkronizálja, ami itt nagyon nem működött volna. Ellenben Jinx és Tamási Nikolett párosa annyira tökéletes, hogy a játékban is emiatt a személyiség miatt játszottam vele egy ideig. Azt kicsit sajnálom, hogy Silco hangja nem lett ismertebb hang, mert túl fiatalosan hatott.

Az Arcane napjaink egyik csúcs sorozata. Minden jelenet egy festmény, egy műalkotás, és az animáció is kifejező, minden rezdülés tökéletes. Amúgy is imádom a League of Legends hőseinek splashartjait, de mindezt mozgóképen látni földöntúli élmény volt.

Érzelmi szinten is topon van, akkor is, amikor megölelik egymást a karakterek, vagy amikor csak egymás szemébe néznek. Ha a 2.évad csak tartani tudja ezt a színvonalat, akkor kapunk egy tökéletes 18 részes sorozatot, márpedig ez manapság ritkaság számba megy. Az évad 8,5/10, de a legjobbak közt tartom számon. Csak azért nem nagyobb a pontszám, mert néha ritmust veszített az én ízlésemnek. De ez ne vegye el senki kedvét, sőt, próbáljátok be!

(Az értékelőben lévő képek 4K felbontásban elérhetők.)

Végre adaptálják Darren Shan regényét

Darren Shan a márciusi hírlevélében számolt be arról, hogy nagyon úgy fest, hogy sorozat fog készülni a Démonvilág című regénysorozatából. Eleve nem értettem, hogy eddig miért nem csapott le egyik streaming szolgáltató, vagy brit csatorna a könyveire, amikor a regényadaptációk virágkorát éljük, ráadásul a történet egyedi, és garantáltan nem olvastál még ilyet!

Mindenesetre úgy tűnik, hogy zöld utat kaphat, bár az író figyelmeztet, hogy még nagyon korai fázisban van a fejlesztés, és nem szeretné elkiabálni a dolgot. Én viszont örömmel számolok be róla, hogy végre valami történik. Ha pedig bejelentik hivatalosan, hogy érkezik, akkor jöhet az újraolvasás, hogy friss tapasztalatokkal tudjam összehasonlítani a sorozatot a könyvekkel.

Darren ezt írta a blogjára:

„Végre adaptálják Darren Shan regényét” Tovább olvasása