Jöhet a 24 mozifilm!

De tényleg jöhet? A 20th Century Kiefer Sutherland klasszikussá vált politikai-akcióthriller sorozatának, a 24-nek a folytatásán dolgozik, ezúttal mozifilm formában. Ez jól hangzik, de ahhoz sok minden feltételnek kell teljesülnie. A tervezett film nem az első lenne, hiszen 2008-ban már kiadtak egy játékfilmet 24: A szabadulás (24: Redemption) címen, ahol Jack Bauer Afrikában akciózott. 2014-ben úgy tűnt, hogy a történet véget ért, amikor a 24 – Élj egy új napért! (24: Live Another Day) fináléjában feladta magát Jack az oroszoknak, de most, 10 évvel később a 24 film fejlesztésének híre arra utalhat, hogy Kiefer Sutherland talán visszatérhet az ikonikus karakterhez.

Még nagyon korai szakaszban jár a fejlesztés, de az már biztos, hogy mozifilmet szeretnének, nem pedig streaming exkluzív tartalmat. Az Imagine Entertainment társalapítója, Brian Grazer elmondta, hogy a 24 feltámasztása egy „nagyon különleges módon fog történni”, a Disney és a Fox együttműködésével. Hogy ez pontosan mit jelent, és hogy miként adaptálják a 24 valós idejű koncepcióját egy mozifilm hosszúságú filmhez, azt még nem tudni. Az is lehet, hogy más úttörő megoldáshoz folyamodnak. Mindezektől függetlenül viszont egy dolog az, ami mindenkit érdekel: ki lesz a főszereplő? És csak egy ember jöhet szóba.

Ha kukázzák a valós idejű formátumot (kivéve ha 24 óra hosszúságú játékidőt kapunk), akkor a 24 film csak akkor működhet, ha Kiefer Sutherland visszatér Jack Bauer szerepébe. Anno, amikor a 24 elkezdődött 2001-ben, azzal reklámozták a sorozatot, hogy valós idejű lesz, és minden epizód egy órát ölel fel Jack Bauer napjából. Azonban Kiefer Sutherland által alakított ügynök túlnőtt a formátumon, és egybeforrt a 24 nevével. Ezért ha a 24-et fel akarják támasztani a következő években, akkor vissza kell hozni Jack Bauert.

Brian Grazer abban reménykedik, hogy a 24 film ráülhet a mostanában népszerű nosztalgiavonatra. A Squawk Box-os interjújában kiemelte, hogy elég nagy kockázatot jelent a stúdióknak és a streaming szolgáltatóknak az, ha a 24 Kiefer Sutherland, avagy Jack Bauer nélkül térne vissza, és a mostani gazdasági helyzetben kiemelt helyen szerepel a kockázatkerülés.

A 24 egyszer már megpróbálta Jack Bauert helyettesíteni a 12 epizódból álló 24 – Újratöltve (24: Legacy) című minisorzatban, ahol Corey Hawkins alakította Eric Carter tengerészgyalogost. Corey ugyan meggyőző volt, és kicsit üdítőként hatott, de vélhetően túl gyorsan jött, mivel a 24 még csak három évvel korábban ért véget Kiefer Sutherlanddel. 16 év alatt 10 évad, nem csoda hát, hogy belefáradt a franchise és a rajongók is az állandó önismétlésbe. De a tény, hogy a 24: Legacy óta 7, a Live Another Day óta pedig már 10 év telt el, és Jack Bauert is utoljára ennyi ideje láttuk, lassan megérhet a dolog a visszatéréshez. A 24 franchise újra működhet, akár a főszereplő lecserélésével is, de ehhez mindenképpen Kiefer Sutherland is kell, hogy átadja az irányítást. Ha pedig ez megtörténne, egy új generáció számára jelenthetne új lehetőséget a sorozat.

Én személy szerint mindenképpen utóbbi opcióban látom a lehetőséget, és nem feltétlenül kell ehhez Jack Bauernek meghalnia, de mindenképpen nagyot szólna, ha ez megtörténne. Ehhez viszont előbb egy okosan, tudatosan kell felépíteni az utódját. A sorozat többször is megléphette volna már ezt először Freddie Prinze Jr. által alakított Cole Ortiz karakterével, akit a 8.évadban láthattunk, aztán a Live Another Dayben Kate Morgannel, akit Yvonne Strahovski játszott. Biztos vagyok benne, hogy ha az utóbbival készül egy spin-off a Legacy helyett, akkor sikeresebb lett volna, még a gyenge forgatókönyvek ellenére is.

Végszóként, ha a filmadaptáció nem akar eltérni az eredeti formátumtól, akkor lehetne 2.4 is a film címe, és akkor egy 2 óra 20 perces filmet kaphatnánk. De én ezt nem tartom kielégítőnek, hiszen a Redemption is kissé erőltetetté vált, mégha végső soron jól is oldották meg. Sokkal inkább érzem közelebbinek azt a megoldást, amit a Támadás a Fehér Ház Ellen (Olympus Has Fallen) alkalmazott, miszerint bizonyos időközönként kiírták, hogy mennyi az idő. Ez, és a pittyegő órával való ugrálás visszaadhatná a sorozat autentikusságát, és egyben nem kéne 10 körömmel kapaszkodni a valós időhöz. Mindenesetre nem mostanában fogjuk megtudni, hogy mi sül ki belőle, pedig a 2024-es év 24-es végződése jó apropót adott volna egy visszatérő, vagy épp lezáró filmhez Jack Bauer története kapcsán. Ez a lehetőség elúszott, de ha valami jobbal állnak elő, akkor megéri várni még egy kicsit.

Hová tűntek a jófiúk?

A közeledő The Boys új évada kapcsán Antony Starr nyilatkozott az általa játszott karakterről. A színész ezt mondta: „Nagyon furcsa, ami a karakterrel történik a neten, pedig nyilvánvalóan nem jó fiú. Sokan rákattantak, és valami különös okból bálványozzák az emberek. Láttam Twitteren pár ilyen sz*rságot, és én meg mondom Várj, mi van? Totálisan elfelejtettétek a lényeget.” És teljesen igaza van. Ezt pedig továbbgondoltam, mert érett már bennem is az, amin a színész kiakadt.

A poszt címe nem a magyar sorozatra utal, hanem a protagonistákra. A 90-es években csupa erős igazságérzettel rendelkező főszereplővel és happy enddel végződő sorozat, és film készült. Manapság pedig az antihősök, a rosszfiúk, és a kétes erkölcsű karakterek vannak a középpontban. Egyetértek, hogy ezek realisztikusabbak, hiszen az élet sem pusztán fekete és fehér, de a tendencia szerintem rejt magában veszélyeket.

Nekem nagyon erős az igazságérzetem, ez pedig valószínűleg annak köszönhető, hogy olyan dolgokon nőttem fel, ahol ez állt a középpontban, a kedvenc szereplőimnek is ez volt a legfontosabb tulajdonsága. Lásd: Smallville, ahol Clark karaktere maga az igazságosság volt. Vagy Knight Rider, ahol egy komplett csapatot építettek az igazságszolgáltatásra. 24, ahol Jack mindig próbált tenni a jó ügyért, még ha sokszor át is kellett lépnie a határokat. Power Rangers, ahol küzdöttek az emberekért. Harry Potter, aki színtiszta jó volt, és harcolt a színtiszta gonosszal. Luke Skywalker, Frodó, Pókember. Ezek mind-mind jó karakterek, akik harcoltak a jó ügyért.

Ehhez képest divat lett az antihős. Persze, megértem, mert belefáradtunk, hogy mindig a jó győz, és kristálytiszta lelkiismerete van a főszereplőnek, de most már eljutottunk oda, hogy egyenesen rajonganak, és vágynak az emberek a rosszfiúkra (és lányokra), sőt, szurkolnak nekik.

Talán a Dexter volt az első ilyen, ami széles körben utat tört magának. Aztán a Breaking Bad tarolt le mindent. Most pedig sorra jönnek. A Netflixen ott a You, ahol nem szabadna annak szurkolni, hogy Joe mindig megússza. A szuperhősöket is már befeketítették, és való igaz, hogy egyrészt jól laktunk belőlük, másrészt reálisabb forgatókönyv az, hogy valaki a saját javaira fordítja az erejét.

De ez mind-mind rossz példát mutat a fiataloknak. Persze, ha valaki van annyira intelligens, hogy ellenpéldának fogja fel, akkor úgy is sikerrel járhat az ügy. Én viszont tartok attól, hogy ennek a generációnak nem lesz olyan, aki utat mutasson. Nincs már Bruce Willisünk, se David Hasselhoffunk. Cserébe viszont van sok romlott főszereplő.

Kíváncsi lennék, hogy az olvasók mit gondolnak erről. Nyilván picit szándékosan sarkítottam ki a dolgot, hogy gondolatindító legyen. Másnak is hiányoznak a hősök, esetleg korántsem annyira sötét a jövő, mint ahogy azt felvázoltam?

Ez volt 2023, tervek 2024-re

A 2023-as évemet két részre tudom osztani. Május előtti és utáni részre. Ekkor született meg a kislányom, és egyben változtak meg a tartalomfogyasztási szokásaim. Nem, még nincs Sam a tűzoltó, és társai, hanem újra kellett gondolnom, hogy mi az a sorozat, ami tényleg megéri a rá fordított időt, és mi az, amit csak azért néznék, mert trend, vagy mert kell. Már ha van ilyen.

Az év második felében tehát drasztikusan visszaesett a sorozatok és filmek mennyisége, cserébe végre megvalósítottam a 12 hónap 12 könyv vágyamat, sőt, túl is léptem. Erről lesz külön poszt, hiszen annyi mindent olvastam.

Azért volt, amiket láttam. A The Last of Us sorozattal indult az év, és bár nem hozta azt a hangulatot, és érzést, amit a játék adott, el kell ismernem, hogy minőségi alkotás lett. A Star Wars világába is visszaköszöntem az Ahsoka sorozat révén. Valamint volt a teljesség igénye nélkül Rick és Morty, Loki, Rabbit Hole, Night Agent, Így jártam apátokkal, és sok minden más.

Emlékezzünk meg azokra a sorozatokra is, amik véget értek 2023-ban (kétség kívül ismét egy korszak ért véget): Loki, Barry, Archer, Milliárdok nyomában, Pokémon, Flash – A villám, Jack Ryan, Ted Lasso, Utódlás, Doom Patrol, Mayans M.C., Szexoktatás, Winchesterék, NCIS: Los Angeles, Így jártam apátokkal, Fear The Walking Dead

Szerencsére azért 2024 kecsegtet néhány olyan sorozattal, amiket várok: Arcane 2.évad, The Boys 4.évad, A Gyűrűk Ura: A hatalom gyűrűi 2.évad

Ezen kívül az alábbi szuperhősös sorozatok/filmek érkeznek: Echo, Kraven, Agatha, Joker 2, Venom 3, Kite-Man, X-Men ‘97, Deadpool 3, The Penguin, The Boys S4, Invincible S2, Madame Web, Megamind show, Eyes of Wakanda, Suicide Squad ISEKAI, Watchmen (animated), Creature Commandos, Friendly Neighborhood Spider-Man

2024-ben rengeteg film folytatása is érkezik (a teljesség igénye nélkül): Joker 2, Deadpool 3, Venom 3, Gladiátor 2, Bad Boys 4, Agymanók 2, Kung Fu Panda 4, Beverly Hillsi zsaru 4

És egy lista arról, hogy mely folytatások készüléséről szereztünk tudomást: Shrek 5, Szemtől Szemben 2, Zootropia 2, Toy Story 5, Bad Boys 4, Kimenekítés 3, Jégvarázs 3 és 4, Dexter előzménysorozat, Halálos Iramban 10 – 2.rész, Enola Holmes 3, The Boys: Mexikó, Szemfényvesztők 3, Wednesday spin-off, Agymenők spin-off, új Gyűrűk Ura világában játszódó film

Köszönet az összeállításért a DiscussingFilm-nek.

Pontos számok nélkül ismét beszámolok a blog látogatottságáról. Idén ismét sikerült növelni a kattintásokat megtekintések és egyéni látogatók számában is, pedig semmi plusz reklámot nem adtam. A legolvasotabb poszt (érthetetlen okból) a Modern család sorozatzárója lett, ami egy 2020-as poszt. Azt a bizonyos 2020-as évet most sem tudta überelni, de ott a lezárás miatt mindenki a gépek előtt volt, úgyhogy annak tulajdonítom a tavasztól télig tartó csúcsidőszakot.

És hogyan tovább 2024-ben? Ez jó kérdés. A 8.évét fogja megkezdeni a blog. Változások biztos lesznek. Idén próbálkoztam a streaming hírekkel, de gyakorlatilag nem volt rájuk kereslet, nagyon minimális kattintást generáltak. Lehet, hogy megtartom, de az biztos, hogy átalakításra szorul a rovat.

Régóta kacérkodok már a gondolattal, hogy előfizetek a wordpressre, és kipróbálom az általa nyújtott plusz szolgáltatásokat. Lehet, hogy ez a változás is jövőre következik be. De ha nem érzem olyan aktívnak magam, akkor nem fogom megtenni ezt a lépést.

A sorozat- és filmfogyasztási szokásaim ugyebár csökkentek, de pangani sem akarom hagyni a blogot. Jelen pillanatban 13 draft van, amik közül van, ami teljesen kész bejegyzés, csak uborkaszezonra tartogatom, és van, ami csak egy cím, esetleg 1-2 mondat. A legtöbb viszont félkész elmélkedős, vagy „A későn érkező” bejegyzés. Szóval tartalom jövőre is lesz, viszont lehet, hogy meg fognak nőni a könyvajánlók, könyvkritikák.

Köszönöm magamnak, hogy még mindig kitartok ebben a hobbinak indult dologban, és természetesen köszönöm azoknak, akik elolvassák a gondolataimat.

Boldog 2024-es évet kívánok mindenkinek!

Vadon Jani kiszáll a Balázsék rádióműsorból

Hidegzuhanyként érkezett reggel a bejelentés a Rádió 1 Balázsék című műsorában, hogy majd’ 15 év után Vadon Jani kilép a nagy hármasból, akik túlzás nélkül leuralták a reggeli sávot a rádiózásban az elmúlt évtizedben. Hiába Sebestyén Balázst tartottam egyfajta példaképnek, szakmai és családi szempontból, a következő bejegyzés sokkal inkább érzelmi lesz, és egyfajta búcsú Janitól, aki azt hiszem bátran mondhatom, hogy a kedvencem volt a trióból, hiszen mégis ő állt hozzám, és szerintem a hallgatók többségéhez a legközelebb.

2009 szeptembere óta, majdnem a kezdetektől hallgattam Balázsékat, akik akkor még Daniubius Pirítós néven futottak. Végigkövettem a pályafutásukat, ott voltam szinte az összes szombathelyi, és pár győri kitelepülésükön is. Készült több fotó is mindhármukkal. Sebestyén Balázs szerintem jó műsorvezető, jó a személyiség-szerep, amit felvett. Rákóczi Feri később találta meg igazán azt a karaktert, akit a hallgatók kedvelni tudnak.

És hát Vadon János. Jani. Hármuk közül titkon mélyen vele szimpatizáltam a legjobban. Szerettem volna mindig is Balázsi magaslatokba kerülni, de valójában mindig is olyan voltam, mint ő. Legalábbis szerettem volna. A spontán humora, a legjobb pillanatban odaszúrt beszólásai olyan intelligenciára utaltak, ami keveseknek adatik meg. A szituációs poénok mestere. Ő volt az, aki igazán egyensúlyt teremtett a triójukban. A rock percek, amíg voltak a Morning Showban, mindig felébresztettek, amikor gimibe kellett készülődnöm.

Nagyon sajnálom, hogy pont ő lép ki. De közben megértem. Ha nem magyarázta volna el, akkor is megértettem volna. Ő nem az a személyiség, mint Balázs, vagy Feri. Éreztem, hogy szükségesként gondol a rádiózásra és a tv-zésre. Viszont biztos, hogy sokat lelkizett rajta. Elmúlt 50 éves, már nem lesz fiatalabb. És az ő álma nem ez volt. Hanem a „csöcsök, várak, krémesek”. És most van lehetősége ezeknek a hobbijainak hódolni. Valamint a családjával több időt tölteni.

A szívem szakad meg, de megértem Janit. Ennél jobban nem is dönthetett volna. Ő ilyen, és nem hazudtolta meg önmagát. Köszönöm a vidám reggeleket, hogy sokszor a nép, és egyben az én hangomon szólalt meg, és mondta el a véleményét. Köszönöm azt a rengeteg rock zenét, amit megismertem, és megszerettem általa. Üresebbek lesznek a reggelek nélküle. Talán nem is fogom már hallgatni annyit a Balázsékat. Köszönök mindent, és remélem találkozunk Kőszegen, és azt az életet fogja élni, amit szeretett volna.

További sok sikert, és jó egészséget kívánok neki!

*^{Morning Show kitelepülés Szombathelyen – 2011.10.10.}*

Harry Potter sorozat – Fan casting

Nemrég rátaláltam egy oldalra, a myCast-ra, ami tulajdonképpen egy olyan oldal, ahol hétköznapi emberek játszadozhatnak el a gondolattal, hogy kiket képzelnélek el bizonyos sorozatok, filmek szerepeire, vagy kiknek kéne csatlakozniuk bizonyos franchiseokhoz. Csak a fantázia szabhat határt a végtelen lehetőségeknek. Az a jó ebben az oldalban, hogy több választási lehetőség van, és meg lehet szavazni, hogy ki a legtökéletesebb a szerepre a közösség szerint.

A myCaston természetesen a Harry Potter sorozat is sorra került, ahol a legutolsó mellékszereplőig mindenkire találtak színészt. Többet is. A következőkben a legfőbb szereplőket vesszük sorra, néhány alternatívát is felsorolok, valamint azt, hogy én ezek közül kit látnék jónak a szerepre.

Nem örülök, hogy máris rebootolják a Harry Potter könyveket, de ha ezek közül a választások közül több is bejönne, akkor izgatottan tudnám várni, hogy mi sül ki belőle. Addig csak óvatos aggódással figyelem az eseményeket. Viszont egy, az interneten talált random ötlet alapján, az animációs sorozat is tökéletes megoldás lehetne az újrafeldolgozásnak. Meglátjuk mi lesz belőle.

Kezdetnek pár AI által generált kép:

→ Tovább olvasása

Ilyen volt a 2022-es év

Eredetileg nem terveztem írni egy ilyenfajta összefoglalót az évről, mert nem éreztem, hogy igazán kiemelkedő lett volna, illetve hirtelen nem jutott eszembe semmi, amit idén néztem. Aztán amikor visszakerestem, hogy milyen sorozatok érkeztek ebben az esztendőben, rá kellett jönnöm, hogy bizony van mit összegezni.

Kezdjük azzal, hogy amiket szerettem volna pótolni, azok közül semmit nem pótoltam. A Dextert a felemás fogadtatása és főleg az eredetitől merőben eltérő látványa miatt. A Hawkeyet magam sem tudom miért nem. A Nyerd meg az életed kapcsán pedig elmúlt belőlem a hype, és úgy érzem, hogy az első rész tetszene, de nem lenne lendületem végignézni.

Először nézzük az én idei évi toplistámat, aztán jöhetnek a lemaradók.

→ Tovább olvasása

Beszélnünk kell Kevinről!

Kétség kívül az egyik legnagyobb karácsonyi klasszikus a Reszkessetek, betörők! Számos része készült, én már nem is tudom számolni, hogy mennyinél tartunk. A legutóbbi feldolgozást pont idén adta ki a Disney+, de milyen meglepő, nem lett jó a fogadtatása.

Számomra az első két epizód a kötelező karácsonyi film. Sokaknál a harmadik is, bár nem értem miért. Elveszett már belőle a Columbus-féle báj.

És pont emiatt írom ezt a bejegyzést. Idén is megnéztem a filmeket, és az első rész a mai napig a tökéletes karácsonyi film nekem. Megvan benne minden, ami kell. A hangulat, a báj, a nagy családi agybaj a köbön, melegség, kreativitás, és szórakozás.

A második rész viszont évről évre romlik a szememben. Ugyanazt a formulát követi, de mégis túl sok. A sztori, hogy ismét ugyanazzal a két betörővel kell összecsapnia Kevinnek, hihetetlen. Egy másik városban pont akkor és pont ott futnak össze? Ezt még elnézem, mert film.

Aztán a ház, ahol törbe csalja őket, a semmiből jött, maga Kevin se ismeri, de tökéletesen berendezi a betörők ellen. Oké, a betörők motivációja megváltozott, de a plot ugyanaz. És komolyan mondom elkezdtem sajnálni Harryt és Marvot. Sokkal brutálisabb módon szivatja meg őket Kevin, és még szadista módon élvezi is. Főleg az áramütéses jelenet volt, ami átforditott bennem valamit. És rögtön utána az, amikor Kevin kerozint készít elő Harry lángoló fejének eloltására. Gyerekként még nevettem ezeken, de felnőttként brutálisnak tűnik.

A mellékszereplőkről pár mondat még. Mr. Duncan jó ötlet volt, bár cukormázas. A legjobb szál a második részben egyértelműen a szálloda és az ott dolgozók. De ami megint zavart, az Kevin segítője, aki az előző részben a sólapátoló bácsi volt, aki igazából csak egy öregember, akit meggyötört az élet, és egy hiba miatt kell szenvednie, az ő karakterét azonban feloldják egy gyönyörű jelenettel a templomban. Itt viszont a galambos néni totális cringe, a galambok támadásán csak nevet ő is, és hiába a karakterizáló beszélgetés az operában, amire amúgy semmi szükség nem volt, nem nyeri el a film végén a feloldozást.

Mindezek miatt én elképzeltem a valódi folytatását a történetnek. Kevin traumatizálva a gyerekkori betörőkkel való konfliktusai miatt, maga is besurranó tolvaj lesz, és ezúttal ő tör be valahova. Tehát megfordítanám a nézőpontot.

Az első rész tehát továbbra is tökéletes karácsonyi film, de a másodikat csak a gyerekkori emlékeink és az érzéseink tehetik széppé. Persze van olyan is, aki szerint a második rész kijavítja az első hibáit, és az jobb, de én nem így érzem. Egy lépéssel hátrébb lépve már egy kínos folytatásnak érződik, ami valamiért még mindig működik, és ezért hálás vagyok Chris Columbusnak, mert ez az ő érdeme.

League of Legends Worlds zene rangsor

A napokban hivatalosan is megjelent az idei League of Legends világbajnoksághoz készült dal a Star Walkin’ (ami egyébként koncertfelvételről már elérhető volt pár hete). Lil Nas X az előadó, akihez olyan ismertebb slágerek köthetők, mint a Montero, Old Town Road, Thats What I Want. Szóval igencsak neves énekest szereztek meg, és nem is okozott csalódást. Nem kerül magasra a ranglistámon, de az utolsó pár helyezettet biztos veri. De majd az idő eldönti.

Egyébként a Riot Games zenei téren hihetetlen tempóban tör felfelé, és a minőségre sem lehet panasz. A tovább mögött sorrendbe állítottam, hogy nekem hogy tetszett az előző 8 vb dal.

→ Tovább olvasása

Az Office-jelenség

A mai nappal felkerült az HBO Max-ra is a The Office (magyarul A Hivatal) amerikai változata, és ezzel mindhárom nagy Magyarországon is elérhető, legnézettebb és legnépszerűbb streaming oldalon nézhető ez az amúgy zseniális sorozat. Jelen cikk írásakor még nem végeztem a sorozattal, szép komótosan haladok, de tény, hogy a 7.évad, ahol járok, még mindig hoz egy élvezhető szintet, a karakterek pedig lubickolnak.

Ami miatt ezt az elmélkedést írom, az a szinkron. Ebben az esetben nem is arra gondolok, hogy mi a francért lett „Hivatal” az Office magyar címe, mikor semmi köze nincs ahhoz ennek a papírcégnek. Ebből látszik, hogy a címadó egy másodpercet sem látott a sorozatból. Habár ki lehetne térni, hogy mennyire steril a keverés, és például Jim hangja miért lett Bartucz Attila.

De ez érdekesebb inkább az, hogy hiába van három magyar streaming platformon is fent a sorozat, egyiken sem kapott magyar feliratnál többet. 4 évadhoz készült el a szinkron, amit anno a Comedy Central és a Viasat is vetített. Viszont egyik oldalra sem került fel. Valóban nem lett épp a legjobb, de a választási lehetőséget meg lehetne adni a nézőnek, ha már egyre több hang mondja, hogy a mozikban is meg kell adni a választási lehetőséget, hogy egy filmet szinkronnal, vagy felirattal nézünk. Ebben az esetben viszont csak a magyar feliratos verzió a választható, még a már kész szinkronnal rendelkező évadok esetében is.

De ha tényleg a szinkron minősége a baj, akkor egyrészt újra lehet szinkronizálni (lásd Modern Család), vagy ott van a Városfejlesztési Osztály (Parks and Recreation), aminek pedig szerintem igencsak jó lett a magyar változata. Viszont ez is csak 3 évadot élt meg, szintén a Comedy Centralon, és nem is tervezik folytatni. Ám ez a három évad sem került fel az HBO Max-ra magyar hangsávval, csak felirattal.

A tévében azzal az indokkal nem folytatták, hogy nem érdekelte eléggé a nézőket egyik sorozat sem, de itt a bizonyíték az ellenkezőjére, hogy már HÁROM streaming felületen is elérhető az Office, tehát az emberek igenis néznék. A magyar szinkronnal pedig talán több ember választaná, és kedvelné meg a sorozatot.

A mai napig remélem, hogy egyszer folytatják a szinkront, de egyre kevesebb ez a remény, ráadásul a hangok is öregednek, és van, aki már 70 fölött jár. Lehet, hogy érdemesebb lenne egy új verziót készíteni, viszont szigorúan Steve Carell – Kassai Károly párossal. Ha pedig mégsem lenne így, akkor azt a pár évad szinkront hadd kapjuk vissza legalább az HBO Max-ra, ahova elég jól jönnek a régi klasszikus sorozatok szinkronnal. Egy jó pont lenne a magyar előfizetők felé, ha már az utóbbi időben kicsit romlott is a renoméjuk.

Sorozatkiégés

Nem véletlen a cím, ugyanis ezt a bejegyzést egy nemrég megjelent Sorozatjunkie poszt ihlette.

A cikk alatti kommenteket látva megnyugodtam, hogy nem csak én küzdök problémával a mai sorozatokkal kapcsolatban. Egyiket sem érzem igazán kiemelkedően jónak, viszont ha visszatekintek a 2000-es évekre, és talán még egy picit a 2010-es évek legelejére, akkor onnét sokkal több etalont tudnék említeni, amik örök kedvencekké tudtak válni számomra. És bevallom, ha nagyon nincs kedvem semmihez, inkább a klasszikusokat nézek. Hogy mik ezek, azokról lejjebb még írok.

Manapság viszont úgy érzem, hogy lejjebb kell vinnem az igényeimet, hogy azt mondjam, ez egy korrekt 7/10-es rész volt, holott ha a régi szériákhoz viszonyítanám, akkor olyan 5/10-re értékelném ugyanezt. Ebből a felhozatalból viszont már nézhető kategória, és ez valahol nagyon szomorú.

→ Tovább olvasása