Miért változott meg a Smallville hangulata a 8. évadtól? – A háttérben zajló kreatív fordulat

Február végén indult újra a Smallville újranézős és kibeszélős podcast, a TalkVille immáron a 8. évadával, ami egyben azt is jelenti, hogy a két főszereplő, Michael Rosenbaum és Tom Welling a 8. szezont nézik újra, és árulnak el kulisszatitkokat. Az viszont feltűnt számomra már anno 2008-ban is, hogy a sorozat képi világa megváltozott. Akkoriban azt hittem, hogy csak a gyenge minőségű online elérhető verzió miatt, de emögött alkotói döntések is álltak. Hogy pontosan miért és hogyan változott meg a Superman ifjúkorát bemutató sorozat, azt a következőkben kielemzem.

Smallville
„Miért változott meg a Smallville hangulata a 8. évadtól? – A háttérben zajló kreatív fordulat” Tovább olvasása

Inside of You podcast: Allison Mack először szólal meg a NXIVM-botrány után

Michael Rosenbaum podcastje, az Inside of You, sokszor hoz őszinte, sebezhető beszélgetéseket, de kevés epizód váltott ki akkora várakozást, feszültséget és egyben kíváncsiságot, mint amikor vendégként megjelent benne Allison Mack. A Smallville egykori sztárjára ma már nem mint Chloe Sullivanre emlékezünk elsősorban, hanem a NXIVM-szektához köthető botrányai miatt. Michael Rosenbaum, aki kollégája és barátja volt, talán az egyetlen ember, akinek a műsorában valóban volt esély arra, hogy Mack őszintén beszéljen arról, hogyan jutott idáig.

Ez az epizód nem könnyű, nem vidám, és nem is a megszokott nosztalgia-bomba, amit az Inside of You időnként hoz. Sokkal inkább egyfajta vallomás, amelyben egy egykori sorozatsztár megpróbál szembenézni azzal, hogyan vált saját életének mellékszereplőjévé, egy olyan történetben, amely a szó legrosszabb értelmében vált ismertté.

A beszélgetés súlya érezhető a kezdetektől

Rosenbaum mindig őszintén kíváncsi. Nem bulvárszinten akar ásni, nem dramatizál, és nem is ítélkezik. A Mack-epizódban pedig talán minden eddiginél fontosabb, hogy ezt a visszafogott, empatikus energiát hozza. Rögtön az elején látszik, hogy ő maga is zavarban van, nem ellenséges, csak valóban nem tudja, hogyan kell beszélni valakivel, aki nemrég még börtönben ült.

Allison Mack pedig maga is zavarban van. Az epizód különlegessége, hogy itt nincs szerep, nincs Hollywood-i mosoly, nincs „pr-épített” narratíva. Sokkal inkább egy ember ül a mikrofon mögött, aki láthatóan még mindig próbálja megérteni, hogyan történhetett meg vele mindaz, ami megtörtént.

Mit mond Allison Mack és mit nem?

A beszélgetés legfontosabb része, hogy Mack nem próbálja kimagyarázni magát. Elmondja, hogy évekig tagadásban élt, hogy Keith Raniere manipulációja lassan, lépésről lépésre szőtte köré a hálót, és hogy ő maga is sok mindent csak utólag lát be.

Beszél arról:

  • hogyan csúszott bele észrevétlenül egy olyan rendszerbe, ahol a lojalitást összekeverték a bűnrészességgel,
  • hogyan vált „vezetővé”, miközben maga is áldozatnak hitte magát,
  • és hogyan próbálja most évek távlatából megérteni, miért nem szólalt meg korábban.

Fontos azonban azt is látni: Mack továbbra sem részletezi a legsötétebb elemeket, és nem vállal mindenért egyértelmű felelősséget. Nem kerülgeti a témát, de érezhetően óvatos. Valószínűleg jogi és személyes okokból is.

Az epizód ettől még működik, mert nem mentegetésnek hat, inkább zavarodott önvizsgálatnak. És bár sok néző ennél keményebb kritikát, direktebb bocsánatkérést vagy részletesebb önvallomást várt volna, Rosenbaum megközelítése miatt a beszélgetés emberi marad.

Michael Rosenbaum ereje: a baráttal beszél, nem a bűnössel

Az epizód technikai és dramaturgiai szempontból is érdekes, mert Rosenbaum nagyon nehéz egyensúlyt tart: hogyan beszélgetsz valakivel, aki felelősséget visel életek megnyomorításáért, miközben közben a barátod volt?

A Inside of You mindig is az intimitásról szólt, de itt ez az intimitás már-már kellemetlenül valódivá válik. Az egész beszélgetést átfüti a feszültség, a kimondatlan kérdések és az, hogy két ember próbálja megérteni: ha ennyire ismertek volták egymást, hogy történhetett meg mindez a háttérben?

Az epizód legfontosabb gondolata

Talán ez a beszélgetés legnagyobb ereje: nem ad feloldozást. Nem tesz úgy, mintha minden megmagyarázható lenne. Nem tesz úgy, mintha egy podcastban el lehetne varrni valakinek az életét.

Cserébe viszont megmutatja, hogy a valóság néha sokkal nyersebb, zavarosabb és félelmetesebb, mint bármelyik sorozat, amelyben Allison Mack valaha játszott. Aki ítélkezni jön, talál hozzá muníciót. Aki megérteni jön, az is.

Megéri megnézni? Igen, de nem könnyű epizód. Ez nem egy könnyed Smallville nosztalgiázás. Nem is egy klasszikus „sztárvallomás”.

Ez egy nehéz, zavarba ejtő, mégis fontos beszélgetés arról, hogyan tud valaki elveszni a saját életében, és hogyan próbálhatja felépíteni a maradékot. Rosenbaum emberien, Mack pedig sebezhetően van jelen. És ezek miatt az epizód sokáig ott marad majd az emberben, még akkor is, ha nem ad mindenre választ.

A tovább mögött megnézhető a teljes Inside of You with Michael Rosenbaum podcast.

„Inside of You podcast: Allison Mack először szólal meg a NXIVM-botrány után” Tovább olvasása

Ajánló: TalkVille Podcast

A Smallville két főszereplője Tom Welling és Michael Rosenbaum egy podcast keretein belül újranézik a Smallville (remélhetőleg) összes részét, és azt kitárgyalják, rengeteg kulisszatitokkal, és meglepetés vendéggel. A TalkVille névre hallgató podcast már a 4.évad kibeszélésének végén jár, de én az első adást linkelem a tovább mögé, valamint a legutóbbi részt, ami a 4.évad 22.része, ami a szezonzáró volt. Egyrészt jó nosztalgia, másrészt öröm, hogy ennyire szívükön viselik a sorozat örökségét. Ó, bárcsak akkor csinálták volna ezt, amikor gyerek voltam, akkor valószínűleg a rajongási faktorom maximális lett volna.

„Ajánló: TalkVille Podcast” Tovább olvasása

Hová tűntek a jófiúk?

A közeledő The Boys új évada kapcsán Antony Starr nyilatkozott az általa játszott karakterről. A színész ezt mondta: „Nagyon furcsa, ami a karakterrel történik a neten, pedig nyilvánvalóan nem jó fiú. Sokan rákattantak, és valami különös okból bálványozzák az emberek. Láttam Twitteren pár ilyen sz*rságot, és én meg mondom Várj, mi van? Totálisan elfelejtettétek a lényeget.” És teljesen igaza van. Ezt pedig továbbgondoltam, mert érett már bennem is az, amin a színész kiakadt.

A poszt címe nem a magyar sorozatra utal, hanem a protagonistákra. A 90-es években csupa erős igazságérzettel rendelkező főszereplővel és happy enddel végződő sorozat, és film készült. Manapság pedig az antihősök, a rosszfiúk, és a kétes erkölcsű karakterek vannak a középpontban. Egyetértek, hogy ezek realisztikusabbak, hiszen az élet sem pusztán fekete és fehér, de a tendencia szerintem rejt magában veszélyeket.

Nekem nagyon erős az igazságérzetem, ez pedig valószínűleg annak köszönhető, hogy olyan dolgokon nőttem fel, ahol ez állt a középpontban, a kedvenc szereplőimnek is ez volt a legfontosabb tulajdonsága. Lásd: Smallville, ahol Clark karaktere maga az igazságosság volt. Vagy Knight Rider, ahol egy komplett csapatot építettek az igazságszolgáltatásra. 24, ahol Jack mindig próbált tenni a jó ügyért, még ha sokszor át is kellett lépnie a határokat. Power Rangers, ahol küzdöttek az emberekért. Harry Potter, aki színtiszta jó volt, és harcolt a színtiszta gonosszal. Luke Skywalker, Frodó, Pókember. Ezek mind-mind jó karakterek, akik harcoltak a jó ügyért.

Ehhez képest divat lett az antihős. Persze, megértem, mert belefáradtunk, hogy mindig a jó győz, és kristálytiszta lelkiismerete van a főszereplőnek, de most már eljutottunk oda, hogy egyenesen rajonganak, és vágynak az emberek a rosszfiúkra (és lányokra), sőt, szurkolnak nekik.

Talán a Dexter volt az első ilyen, ami széles körben utat tört magának. Aztán a Breaking Bad tarolt le mindent. Most pedig sorra jönnek. A Netflixen ott a You, ahol nem szabadna annak szurkolni, hogy Joe mindig megússza. A szuperhősöket is már befeketítették, és való igaz, hogy egyrészt jól laktunk belőlük, másrészt reálisabb forgatókönyv az, hogy valaki a saját javaira fordítja az erejét.

De ez mind-mind rossz példát mutat a fiataloknak. Persze, ha valaki van annyira intelligens, hogy ellenpéldának fogja fel, akkor úgy is sikerrel járhat az ügy. Én viszont tartok attól, hogy ennek a generációnak nem lesz olyan, aki utat mutasson. Nincs már Bruce Willisünk, se David Hasselhoffunk. Cserébe viszont van sok romlott főszereplő.

Kíváncsi lennék, hogy az olvasók mit gondolnak erről. Nyilván picit szándékosan sarkítottam ki a dolgot, hogy gondolatindító legyen. Másnak is hiányoznak a hősök, esetleg korántsem annyira sötét a jövő, mint ahogy azt felvázoltam?