(2020, 2023 könyv termése.) Én már tavaly is azt gondoltam, hogy amennyit olvastam, az felülmúlhatatlan. Gyerekként nagyon szerettem olvasni, de koránt sem tudok annyit, mint egyesek. Lassabban olvasok, viszont úgy peregnek előttem a sorok, mintha egy filmet, vagy sorozatot néznék.
Olvasmánylista 2024
Aztán mikor nagyobb lettem, a vizuális média sokkal jobban rabul ejtett, és a könyvekben sem találtam meg azt a valamit, amit kerestem. Se zsánerem nem volt, se kedvenc íróm. (Na jó, talán Darren Shan mindig is az volt és lesz is.) Pár éve aztán feleségem könyvmolysága szép lassan átragadt rám is, emellett pedig kiábrándultam a sorozatokból, filmekből. Mindenki biztosra megy, a költségeket nézik, és egy adott sikerrecept alapján készülnek az alkotások. Ami a könyvekről nem mondható el. Vagy épp pont, hogy egyre jobban hasonlítanak a filmekhez, mert sok egykori forgatókönyvíró ragad billentyűzetet.
A bevezető után íme a konklúzió: 2024-ben 21 olvasásom volt, ami 5438 oldalt jelent! Ennyit szerintem fénykoromban sem olvastam. Tegyük hozzá, hogy ebből 1 képregény, 1 könyv 60%-át pedig 2023-ban már elolvastam, de akkor is durva. Beszúrok egy statisztikát a moly.hu-ról, hogy miként változtak az olvasási szokásaim és mennyiségeim.
2024-es statisztika
A tovább mögött kicsit összefoglalom a 2024-es könyves évemet.
Nemere István, a magyar irodalom egyik legtermékenyebb és legvitatottabb alakja, 2024. november 15-én, 80. születésnapja után néhány nappal hunyt el. Erről felesége a Facebookon adott hírt.
Kép forrása: Szentgyörgyi Judit (Facebook)
„Kedves barátok ismerősök! Nemere István életének 80-dik esztendejében egy sikeres és roppant termékeny életút után letette testét. Amit életében alkotott olyan grandiózus és páratlan, hogy azt sokan fel sem fogták eddig. Emléke örökké velünk marad a könyvei által. Írt, ameddig élt és élt, ameddig írt. El nem múló szeretettel: Szentgyörgyi Judit”
A rekord termékeny író élete során több mint 700 könyvet publikált, különböző műfajokban, beleértve a sci-fit, a krimit, a történelmi regényeket és az ifjúsági irodalmat. November 8-án ünnepelte 80. születésnapját és 800. könyvének megjelenését. Idén jelent meg az életéről szóló dokumentumfilm, aminek „Nemere István: Addig írok, amíg élek” címet viselte. És hát így is lett.
1944. november 8-án született Pécsett. Irodalmi karrierje az 1970-es években indult, és hamarosan a magyar sci-fi egyik meghatározó alakjává vált. Olyan műveivel vált ismertté, mint a Láthatatlan kolostor, az Időhajó és az A kupolaváros titka. Regényeiben gyakran foglalkozott társadalmi és tudományos kérdésekkel, nem egyszer kritikus szemlélettel.
Nemere nemcsak az irodalomban, hanem a közéletben is aktív szereplő volt. Munkásságát gyakran övezte vita, nem utolsósorban a gyors írói tempója és az ebből fakadó minőségi kérdések miatt. Ennek ellenére sokan elismerték, hogy széles közönséget tudott megszólítani, és generációk számára hozta közelebb az irodalmat.
Többször is találkoztam vele személyesen, és több könyve is megvan névre szólóan dedikálva. Örülök, hogy tudtunk beszélgetni a könyveiről, a gondolatait megismerve. Személy szerint sokat jelent, hogy „barátsággal” címszóval írta ezeket alá nekem. A kedvencem tőle a Neutron-akció volt. Számos sorozat, és film sztoriját írta meg évekkel korábban, így „látnoki íróként” is tekinthetünk rá.
Halála nagy veszteség a magyar irodalmi élet számára. Hagyatéka azonban tovább él az általa teremtett világokban és a könyvek ezreiben, amelyek olvasók millióinak nyújtottak szórakozást és gondolatébresztést.
A július 30-án megjelenő új Eddie Flynn regény, avagy a Fifti-fifti apropóján készült egy exkluzív interjú a Steve Cavanagh könyvek fordítójával, Abrudán Katalinnal. Megtudhatjuk belőle, hogy ki ő, mióta dolgozik a szakmában, hogy lett a The Defense címből 48 óra, milyen ember Steve, és még pár érdekes információ és tanács.
Abrudán Katalin (fordító) és Steve Cavanagh (Eddie Flynn sorozat írója)
A 2023-as könyves összefoglaló posztomban már lelkendeztem az író Tizenhárom című regénye kapcsán, ami a negyedik volt az Eddie Flynn szériában, de valamiért Magyarországon ez jelent meg elsőként. 2023-ban végre folytatódott a kiadás, és megjelent az első három rész is, én pedig idén belevágtam az elolvasásukba.
Mondhatni szokás szerint megijesztett a 450 oldalas terjedelem, és féltávon tartottam is egy egy hónapos pihenőt, de ez nem a regény hibája, hanem az enyém. A történet szenzációsan pörgött, nagyon olvasmányosan ír az író, és letehetetlen. Nem egyszer az alvásom bánta, mert nem lehetett abbahagyni.
Egyből az események közepébe csapunk, mivel Eddie Flynn ügyvéd tarkójához egy pisztolyt nyomnak, és kényszerítik, hogy nyerjen meg egy olyan ügyet, ahol ő nyilvánvalóan a rossz oldalon áll, de ha egyszer a lánya és a saját élete a tét, akkor mindent meg kell tennie, hogy kimentsen egy orosz maffiózót a törvény karmai közül.
Ha valaki csak ezt a rövid összefoglalását olvassa el a történetnek, vakarhatja a fejét, hogy mégis hogy lehet ilyen hosszú a könyv, és mi lehet izgalmas egy főként tárgyalóteremben játszódó krimiben? Hát gyakorlatilag minden. Az írónak egyedülálló képessége van feszültséget teremteni a legegyszerűbb szituációk kapcsán is, mint például bemenni egy ajtón. Nem túlzok, a könyv egyik kedvenc része nekem az volt, amikor be kellett mennie a bíróságra. A feszültség szinte szétszakította az oldalakat.
A Tizenhárom során megismertem már Eddiet, de most sokat árnyalt a karakterén a múltja bemutatásával, és így már értem, hogy mit takar a szélhámossága. Ezt a képességét pedig a lehető legjobb helyzetekben tudja kamatoztatni, és még érdekesebbé tette az amúgy is jó sztorit.
Ami tizenévesként számomra a 24 volt, az most felnőtt fejjel az Eddie Flynn sorozat lesz. Ugyan két könyvet olvastam el eddig, de biztos vagyok benne, hogy mindet el fogom. Függőjévé tett.5-10 oldalanként olyan mini-cliffhangereket kaptunk, amit tanítani kéne. A teljes könyvnek jó volt az üteme, de amit a második felében művel, arra nincsenek szavak. Száguld a történet, és mindezt úgy, hogy logikailag végig rendben van, és minden cselekmény értelemszerűen következik a másikból.
Azt is fontos kiemelni, hogy annak ellenére, hogy a könyv címe 48 óra, ennek nincs nagy jelentősége. Igen, ennyi ideje van Eddienek megnyerni az ügyet, és a történet lineáris, de sok visszaemlékezés van, és párszor mondja, hogy épp mennyi ideje van hátra, de hogy ténylegesen 48 órát ölel fel az esemény, azt őszintén szólva nem tudom megmondani.
Külön öröm, hogy a fordítás is nagyon jó lett, amit Abrudán Katalinnak köszönhetünk. Szaladtam a sorokon és az oldalakon. Egyedül azért nem tudok 5/5 csillagot adni rá, mert ez a maffiás szál nagyon távol áll tőlem, és nem szeretem. De ettől függetlenül a moly.hu-n látható magas százalék, és a rengeteg pozitív visszajelzés nem véletlen. Annak is ajánlom, akit amúgy nem érdekelnek a tárgyalótermi thrillerek, mert ez sokkal több annál. Így kell manapság könyvet írni. Ez lesz mostantól számomra az etalon.
És a történetnek még koránt sincs vége. 2024. júliusában érkezik az 5.rész, amit Fifti-Fifti címet kapta, 2024. októberében a 6.rész, ami Az ördög ügyvédje lesz, és várhatóan 2025. februárjában jön A bűntárs. El leszünk látva olvasnivalókkal.
Zajácz D. Zoltán születésnapját nem is lehetne jobban megünnepelni, minthogy kicsit írjak a könyveiről. A héten megjelenő Sötétség Malmöben című könyv kapcsán pedig ideje ajánlanom az író azt a sorozatát, amivel befutott.
A magyar regényektől valamiért mindig is igyekeztem távol tartani magam. Már nem tudom pontosan hogyan futottam bele, de Zajácz D. Zoltán – Véres Balaton című krimije mégis szembejött velem, és a sok pozitív visszajelzés miatt elkezdtem kacérkodni vele, hogy talán adnom kéne neki egy esélyt. Az egyetlen problémám a korral volt, ugyanis hiába Balaton, hiába a modern köntösbe csomagolt nyomozás, a 70-es évektől ódzkodok. Aztán egy nap úgy ébredtem, hogy ideje esélyt adnom neki.
Hűha, micsoda év volt ez könyvek terén! Végre az első olyan év volt a 2023-as, amikor sikerült teljesítenem a magam által felállított kihívást, miszerint 12 hónap alatt 12 könyvet szeretnék elolvasni. Sőt, túl is lőttem ezen, hiszen 14 sikerült. Mindegyikről nem fogok írni, de röviden összefoglalom, hogy milyen is volt ez a regényes esztendő.
De előtte gyorsan hadd mondjam el, hogy ez hogyan sikerült. Csupán annyit változtattam az életmódomon, hogy esténként elalvás előtt a felesleges telefon pörgetés helyett, 20-50 perceket az olvasásra szántam. Sok kicsi sokra megy, szinte minden nap haladtam valamelyik könyvvel, és végül napi rutinná vált.
Egy kis statisztika: 2023-ban 14 befejezett olvasásom volt (ebből 1 képregény). 4448 oldalt olvastam, ami 13 oldal/nap átlagot jelent. Ez nagyjából stimmel is, hiszen átlagban ennyi egy fejezet. A valóságban sokkal inkább volt olyan, hogy egy-két nap kimaradt, és máskor pedig 30-50 oldalt olvastam el.
Avagy André Calvi visszatért! Új kiadó, régi író. Frei Tamás immáron hatodik könyve jelent meg. Korábban az Ulpius háznál kezdte a kiadásokat, aztán jött az Alexandra, és most a Libri kiadó. Érdekes választás, mert mind tudjuk, hogy a kiadó által kik állnak, és mégis egy ilyen provokatív címmel, kényes témával hozakodott elő.
A könyvről természetesen lesz írás a blogon, de a terjedelmét tekintve (568 oldal) már valószínűleg csak 2024-ben fogok a végére érni.
A tovább mögött megnézhető az új könyvével kapcsolatban egy remek beszélgetés, amit a Friderikusz Podcastben folytatott le, valamint egy korábbi beszélgetésük is, még 2021-ből, és a Telex is készített vele egy fontos interjút, ami szintén meghallgatható.
Azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy Darren Shan az egyik, vagy ha nem a kedvenc íróm. Szinte egész életemen keresztül végigkísértek a könyvei, és mindig le tudtak kötni. Eleinte még az egyik nagyobb bevásárló központ könyves részlegén olvasgattam a regényeit, még a tizenéves korom elején. Aztán ahogy én is érettebb lettem, úgy írt ő is véresebb, félelmetesebb, nyomasztóbb történeteket. De mindig képes volt elvinni egy olyan világba, ami magával ragadott, és beszippantott. A vele való személyes találkozás pedig maradandó pozitív élmény volt.
Pont emiatt nagyon vártam az idén megjelenő Archibald Lox könyvet, amit előrendeltem, és limitált kiadással rendelkezem belőle. Egyrészt, mert tényleg szeretem Darren könyveit, másrészt a Zom-B sorozat bukásának megismétlődését akartam elkerültetni azzal, hogy pénzt fektettem az új könyvkiadó vállalkozásába, hogy újra életet lehel a hazai DS rajongókba.
A hosszú körítést követően a lényeg, hogy sajnos nagyon nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket ez a könyv. Sőt, mondhatni majdnem minden fronton elvérzett. Nagyon szerettem volna, ha jól sikerül, de sajnos ez lett a legkevésbé kedvelt regényem tőle. Gyorsan újraolvastam az első három vámpír könyvet, miközben az Archibalddal küszködtem, hogy rájöjjek, hogy bennem van-e a hiba, és túl idős lettem-e ezekhez a könyvekhez, de nem. Azokat még mindig imádom. A Rémségek Cirkuszát konkrétan 3 nap alatt felfaltam. (Ha befejezem annak a 12 kötetnek az újraolvasását, arról is jelentkezek egy ennél sokkal pozitívabb élménybeszámolóval.) Ezek után még fájóbb volt a kontraszt, amit ez a könyv okozott. Ez a fájdalmasan őszinte személyes véleményem lesz a könyvvel való csalódottságommal kapcsolatban, de muszáj leírnom, hiába írnak róla csak jókat.
A kapcsolatom ezzel a könyvvel mesébe illő, és mindig ilyenre vágyakoztam. Facebookon jelentkeztem egy nyereményjátékra, ahol a nyertesek egy helyi könyvvásáron még a megnyitás előtt bemehettek, és válogathattak a leértékelt kínálatból. Nem is foglalkoztam vele, mert sosem nyerek az ilyesmin. De ezúttal engem sorsoltak ki. Adtam neki egy esélyt, elmentem, és csupán borító és leírás alapján választottam ezt a könyvet, mert egy talán nekem való érdekes kriminek tűnt. Aztán azon kaptam magam, hogy az ominózus 100.oldal után is tart a könyv, élvezem, és ez lett az idei év eddigi legnagyobb pozitív meglepetése!
A hosszas felvezető után egy kicsit magáról a történetről. Az első pár fejezet után jöttem rá, hogy ez egy futurisztikus jövőben játszódik, mivel olyan események is megtörténtek, amik nálunk nem, és a technológia még a realitás talaján maradva, de túlszárnyalja a jelenlegi lehetőségeket.
Az okoseszközök birodalmában, ahol mindenkiről mindent tudni, és ellenőrizhető, még mindig történnek bűncselekmények, ráadásul olyan, ami globális méreteket ölt. Egy bérgyilkos látszólag minden mintát nélkülözve gyilkol embereket a világ különböző pontjain. Egy közös van az áldozatokban. Haláluk után mindenkinek a testén megjelenik egy számsor, ami látszólag semmihez nem köthető.
A CIA felkéri az egyik legjobb elemzőjét, Quinn Mitchellt, egy középkorú, mindenben teljesen átlagos nőt, hogy próbálja meg megtalálni ezt az embert. Neki is megvannak a démonjai a múltból, ami beárnyékolja az életét, de ez ad motivációt a munkához. Látszik, hogy nem terepügynök, hanem egy esendő karakter, amit jól érzékeltet az író, és nem csinál belőle egy kemény akcióhős badass csajt.
Több oka is van, hogy ennyire pozitívan értékelem ezt a könyvet. Az első, hogy a történet egy pillanatra sem áll meg. Két fő szál van, az egyik Quinné, a másik a bérgyilkosé. És amikor az egyiken lassabb a történet, akkor a másik akciódúsabb, érdekesebb. És mivel felváltva vannak a fejezetek, így jól tartja a ritmust végig.
Ráadásul a fejezetek rövidek, a mai trendeknek megfelelően, így gyorsan lehet vele haladni, ha az embernek nincs sok ideje olvasni. Három részre van osztva a történet, ezáltal olyan érzést kelt az olvasóban, hogy bármikor szünetet tarthat két rész között. De miért tenné, amikor ilyen izgalmas! A nyelvezet is jó, olyan, mintha hozzám beszélne, nincsenek nyakatekert mondatok, felesleges körmondatok, könnyen szalad az ember szeme a sorokon.
És ez annak is köszönhető, hogy a tördelése pont olyan, amit szeretek. A lapszín, a betűtípus, méret, margók, borító. Leginkább Frei Tamás könyveihez tudnám hasonlítani, amik szintén jók, annak ellenére, hogy 4-500 oldalasak. Nem rémített meg a 480 oldalas mennyiség.
Végül pedig azért is tetszett, mert tudott valami újat adni úgy, hogy a klasszikus módon volt felépítve a történet. De a klasszikuson belül is azt a verziót választotta az író, ahol mindkét főszereplő a történet mindhárom szakaszában aktívan cselekszik, halad előre, de pont olyan ütemben, hogy váltják egymást az izgalmas részek. Szerencsére nem azt választotta, hogy lassan építkezik az elejétől kezdve, hogy aztán a végén elérjük a katarzist. Bár én azt a történetmesélési módot is megszerettem, de a formula, amit itt olvastam, a kedvencem.
Emellett pedig a közeli jövőben játszódik, így a technológia már modernebb, a mesterséges intelligencia okosabb, fejlettebb, de mégis az egész kézzel foghatóbb, és hihető, mert nem vagyunk annyival előrébb a jövőben.
Ezen kívül ez a könyv elérte nálam, hogy olvasás közben egy fejezet végi cliffhangeren felkiáltottam, úgy megvezetett az író. Ilyenre nem is emlékszem, hogy mikor volt példa. Ráadásul azt a sokkoló pillanatot (a telefonhívás megszakítására gondolok) még tovább tudta csavarni, és tökéletesen belehelyezte, valamint aktualizálta ebbe a futurisztikus jövőbe.
Szóval a Hatáseffektus nálam telitalálat lett. Érdemes bepróbálni mindazoknak, akik szeretik a nyomozást, krimit, globális történeteket, és mernek nyitottak lenni egy új, futurisztikusabb világra. Látványos, érdekes, pörgős. A technothriller mivolta miatt nem biztos, hogy mindenkinél be fog találni, de a többi rész szerintem hozza azt, ami miatt szerethető ez a zsáner.
Állítólag a Disney szerződést kötött az íróval, és sorozat készül belőle, de erről semmilyen hivatalos információt nem találtam.
Napokon belül megkezdődik a kaland, és megérkeznek az első példányok azoknak, akik tavaly megrendelték az új Darren Shan regényt, az Archibald Lox – Az Elveszett Hercegnőt. A hivatalos megjelenés majd jövő héten hétfőn, vagyis május 15-én lesz. A Bookalholic kiadó pedig egy rendezvény keretein belül tart könyvbemutató, ahol maga Darren is meg fog jelenni, még ha nem is személyesen.
Aki esetleg nem tudná, hogy miről szól, annak itt a fülszöveg:
„Mikor egy ifjú lakatmester véletlenül belebotlik egy fura grimaszokat vágó lányba London közepén, váratlanul feltárul előtte egy párhuzamos univerzum, mely bizarr világok végeláthatatlan sorát egyesíti magában.
Archie úgy dönt, fejest ugrik az ismeretlenbe – a holtak leheletétől kísértett birodalmak, sötét titkokban fuldokló szférák és ördögi lényektől hemzsegő zónák közti utazás során pedig új szövetségesekre is szert tesz. Segítségükkel apránként felfedezheti valódi önmagát, de a kételyekkel és felismerésekkel teli úton még meg kell küzdenie hidegvérű gyilkosok, vérengző pokolkutyák vagy épp gonosz császárnők fenyegetésével is.
Ahogy képességei kibontakoznak, egyre inkább részévé válik barátai veszedelmes küldetésének. Mikor már azt hiszi, végleg végzett az abszurd multiverzummal, Archie újra szövetségese, Inez oldalán találja magát egy minden korábbinál sötétebb kalandban; a birodalmat a zsarnokság erői fojtogatják, és egyedül az ifjú lakatmesteren múlik, hogy a siker vagy a kudarc kulcsát forgatja-e el a megoldás zárjában. A legnagyobb kihívás csak ekkor következik…”
Amint pedig végeztem a könyvvel, természetesen lesz róla írás a blogon!
A tovább mögött a rendezvény programterve, és néhány kulisszák mögötti kép a könyv készültéről. De még előtte szeretném megköszönni a Bookaholic Kiadónak, hogy újra felpezsdítették a magyar Darren Shan rajongókat, és visszarakták a „horror nagymesterét” a hazai könyvpiacra.
