Könyvajánló: Véres Balaton sorozat

Zajácz D. Zoltán születésnapját nem is lehetne jobban megünnepelni, minthogy kicsit írjak a könyveiről. A héten megjelenő Sötétség Malmöben című könyv kapcsán pedig ideje ajánlanom az író azt a sorozatát, amivel befutott.

A magyar regényektől valamiért mindig is igyekeztem távol tartani magam. Már nem tudom pontosan hogyan futottam bele, de Zajácz D. Zoltán – Véres Balaton című krimije mégis szembejött velem, és a sok pozitív visszajelzés miatt elkezdtem kacérkodni vele, hogy talán adnom kéne neki egy esélyt. Az egyetlen problémám a korral volt, ugyanis hiába Balaton, hiába a modern köntösbe csomagolt nyomozás, a 70-es évektől ódzkodok. Aztán egy nap úgy ébredtem, hogy ideje esélyt adnom neki.

Ugyan Balaton-trilógia az összefoglaló neve, hiszen eredetileg trilógiának indult, de aztán elkészült az előzménye is, így valójában 4 részből áll a sorozat. Ráadásul a cselekmény nem teljes egészében játszódik a „Magyar Tenger” körül, csak részben. De erre még később visszatérek.

A főszereplők Adorján Máté feltörekvő hadnagy, és Lendvay Laura orvostanhallgató, aki erősen érdeklődik az akkoriban Amerikában épphogy elterjedő profilozás iránt. Aztán mellékszereplők válnak főszereplőkké. Szóval mondhatjuk, hogy a főszereplő inkább a Balaton. Legalábbis mivel minden nyomozás onnét indul.

Elsősorban most az első részről, a Véres Balatonról számolnék be, mert az az első rész, és bizony piszkosul bejött. Remekül megírt krimi, ami külön plusz pont, hogy Magyarországon, a Balaton körül játszódik. Legalábbis a könyv nagy része. Én alapvetően borzongok a 70-es, és 80-as évek Magyarországától, de ez a könyv olyan erős hangulatot hozott, hogy én – aki még gondolat se voltam 1979-ben – is láttam magam előtt az autentikus világot, és jó érzés volt ebbe a világba belecsöppenni. Kicsit olyan, mintha a régi Bujtor-Kern nyomozós filmeket nézném, csak modernebb felfogásban. És ez nekem kifejezetten tetszett.

A karakterek remekül lettek megalkotva, gyorsan megkedveltem Laurát, és Máté is hozza a komor rendőrtisztet. Jó a kontraszt kettejük között, és a közös fejezeteik viszik a könyv szívét. Kicsit modernre lett véve az ő karakterük megalkotása, de engem speciel pont ez tartott meg. A regény első fele (nagyjából 50%-ig) elképesztő, és már azon gondolkodtam, hogy hogyan magyarázom meg magamnak, hogy erre 5 csillagot adok, de végül nem tudom megadni rá, mert két (illetve három) bajom lett a könyvvel, ami nem olyan szörnyű gond, csak nálam ez így rontott az összképen.

Először is a könyv csak a feléig játszódik a Balatonon, utána több egyéb helyszínen, és én nem erre számítottam a cím alapján, és időben is elkezdünk nagyobbakat ugrani előre. Másodszor a párizsi fejezetek ugyan fontosak voltak, de én nem szeretem, ha ennyire részletesen bemutatja valaki azt a várost. A harmadik, ami a leghangsúlyosabb, hogy a két (vagyis három) ügy nem függött össze. Emiatt nagyon csalódott vagyok.

Ha az első felében lévő csavarokból mondjuk a felét megtartotta volna a második felére, egy még jobb regényt kaptunk volna. De azért így sem panaszkodom, nagyon élveztem. Egyáltalán nem hatott gagyin a sok magyar név, sőt, hitelesnek éreztem. Bele is kezdtem azonnal a folytatásba. Bár lehet, hogy hiba volt ilyen gyorsan.

A folytatás már nem jött be annyira, de lehet, hogy csak túl gyorsan akartam darálni, ellenben 1-2 hónap szünet után elolvastam az előzményt is, ami ismét bejött, bár nem olyan szinten, mint az első rész. A trilógia befejező darabját pedig most olvasom, ugyanis elvették a kedvem azok az értékelések, hogy a két megkedvelt főszereplőnk Máté és Laura szinte egyáltalán nem szerepelnek benne, ami így leírva nagyon rosszul hangzik.

De ez ne vegye el senki kedvét a könyvektől, szerintem a Véres Balaton kuriózum a piacon, és ha valaki rá tud hangolódni, márpedig ebben jó a könyv, akkor könnyen rá lehet függni. Sok rövid, gyors fejezet van, szalad a történet, élvezetes volt olvasni. Hangulatteremtésből elsőrangú, de bizony van még miben fejlődnie az írónak. Remélhetőleg a most megjelent Sötétség Malmöben című könyvben már erről tesz tanúbizonyságot, mert a Gyilkos Balatonban már elkezdte kijavítani azokat, amiket én magamban hibaként róttam fel.

Remélem egyszer megfilmesítik, mert nagyon hiányoznak a magyar palettáról az ilyen Balaton környékén játszódó könnyed nyomozós filmek.