Éljük a hétköznapi monoton életünket. Bejárunk dolgozni, eszünk, alszunk, szórakozunk, tanulunk, kapunk fájdalmat és szeretetet, gürizünk, haladunk a céljaink felé, mérgelődünk, belefáradunk, aztán villámcsapásként jön a hír, hogy elment a legenda.

Egy hullámvasút az élet, és mindig arra gondolunk, hogy velünk, mint egyénnel mi történik. Mit akarok én? Legfőképpen mások akarunk lenni, mint a többi 7,5 milliárd ember. Nagyon nehéz ebben a túlzsúfolt világban ezt elérni. De neki sikerült elhitetnie velünk.

„Thank you Stan Lee for making people who feel different realize they are specials.” – Seth Rogen

Aki nem értené, annak lefordítom. Seth Rogen tweetjében az áll, hogy „Köszönjük Stan Lee, hogy a kívülálló embereket rádöbbentetted, hogy különlegesek.” Még hogy egy ember nem képes megváltoztatni a világot. Dehogynem! Ez a Manhattenben született úriember olyat alkotott, ami milliók, sőt milliárdok életét változtatta meg. Rajongóvá tette az embereket. Érzelmeket váltott ki. Inspirált. Erőt adott. És mindezt úgy érte el, hogy megvalósította az ötletét. Biztosan rögös út vezetett eddig, és sokan tartották bolondnak, amiért mindenféle eszement dolgokat talált ki. De végigcsinálta. És megérte.

(Forrás: http://www.kait8.com)

Én a húszas éveim második felében járok, de ha végiggondolom az eddig életem, rá kell, hogy jöjjek, hogy Stan Lee mindig is velem volt. Fox Kids-en Pókember, Vasember, X-Men, az újságosnál a képregény-füzetek, a mozikban, tv-ben, a jelmezek farsangkor, halloweenkor. Olyat alkotott, ami maradandó és örökké itt lesz közöttünk. Lehet, hogy Stan Lee fizikálisan távozott közülünk, de valójában sosem fog elhagyni bennünket. Éppen ezért nem érzek fájdalmat, szomorúságot, hanem inkább örülök annak, hogy egy nagyon hosszú életet élt, rengeteget adott a világnak, és cserébe még több szeretetet kapott vissza. Azt hiszem ő megmutatta, hogy hogyan kell ezt az élet nevű dolgot csinálni. Utat mutatott az önmagukat kereső fiataloknak, erőt adott az elnyomottaknak, értékeket adott át, és közben szórakoztatott.

Köszönöm, Stan Lee, hogy megalkottad a Pókembert! Megtaláltam benne önmagam, és inspiráltál. Emiatt kezdtem el képregényeket rajzolni, majd történeteket írni, végül írni. Pókemberként ugráltam gyerekként a kertben, és elképzeltem, hogy én hálóhintázok New York utcáin. Több emberré váltam. És nem csak én, nagyon sok ember még.

Köszönjük, Stan Lee! Te voltál az igazi szuperhős a világban!