Élménybeszámoló – Szántó Dániel: A siófoki ragadozó könyvbemutató

Szántó Dániel szombathelyi származású krimiíró könyveivel még csak most ismerkedek (hamarosan jön az értékelőm az Egy pap vallomásáról), úgyhogy kifejezetten jól jött, hogy nemrég Szombathelyre látogatott, hogy kicsit beszéljen önmagáról, valamint a nemrég megjelent A siófoki ragadozó című regényéről. Vele tartott vendégként Huller Ákos, akit a nézők az Árulók – Gyilkosság a kastélyban című RTL-es műsorból ismerhetnek, hogy összetéveszthetetlen orgánumával borzongassa a hallgatóságot a könyvből felolvasott részletekkel. A beszélgetést Horváth Zoltán moderálta, aki a szombathelyi AGORA Savaria Kulturális és Médiaközpont NKft. ügyvezetője, és egyben a program szervezője volt.

2016, és 2017 után ismét egy könyvbemutató kapcsán látogatott a vasi megyeszékhelyre Szántó Dániel, vagy ahogy sokan ismerik „Dana”. Az író Szombathelyen nőtt fel, ide járt iskolába, és a mai napig hazajár, ahol sok kedves emlékkel találkozik, főleg, ha a Csónakázó-tó környékén jár. Huller Ákos úgy jött a képbe, hogy az Árulók forgatásán egyből szimpatikus lett neki, amikor látta, hogy a melegben a langyos pezsgőt egy húzásra megitta, majd a hangját hallva rögtön tudta, hogy ez az a hang, amire neki szüksége van a könyvei felolvasásához.

Dani sok inspirációt szerzett a Budapesti Gazdasági Főiskolán eltöltött kollégista éveiből, amiből aztán tudott táplálkozni. Gyerekkorában sok fantasy regényt olvasott, és már akkor megszületett benne az elhatározás, hogy egyszer ki akarja majd próbálni magát íróként. Igazán viszont Jo Nesbø norvég író volt az, aki számára áttörést jelentett a krimi műfajában.

2015-ben jelent meg az első regénye, A revans. Eredetileg úgy érezte, hogy elég csak leülni, és írni, de gyorsan rá kellett jönnie, hogy a krimiírás nem így működik. Itt tervezni kell, és egyben látni az egészet, hogy hol lesznek fordulatok. Teleragasztotta a falát az ötleteivel, és egyfajta forgatókönyvként tekintett rá, ami segített neki, hogy szép lassan kikörvonalazódjon a sztori. Azonban a történet kitalálása a legkönnyebb része az írásnak, utána meg kell tölteni hihető karakterekkel, és élettel.

Arról is szó esett, hogy az olvasási szokások mennyire megváltoztak. A krimi, mint műfaj teljesen átalakult, sokszor más egyéb műfajokkal keveredik. Emellett pedig azonnali inger kell, főleg a fiatal olvasóknak. Míg régen egy krimiben a 100.oldalig nem történt semmi, manapság ez már kevés. Az olvasói igényeknek is meg kell felelni, ez az igazán a nagy nehézség a műfajban. A klasszikus olvasókat meg kéne tartani, miközben, ha a fiatalokat nem sikerül olvasásra csábítani, nem tudnak az írók írni, hiszen nem lesz ki megvegye a könyveket. A köztes utat kell megtalálni, ez az igazi kihívás.

Az elmúlt 10 évben hét regénye is megjelent, ami nagy termékenységre, és fantáziavilágra utal. Visszaolvasni azonban nem szereti a saját írásait, mert legszívesebben belejavítana, átírná őket. Azt viszont bevallotta Dani, hogy régen többet tervezett, manapság inkább már intuitív alapon ír. A siófoki ragadozó is utóbbi módon készült.

Az író beavatott bennünket, hogy miként került a helyszín középpontja Szombathely és Budapest után Siófokra. Szombathelyről felköltözött Budapestre, de aztán pár éve belefáradt a sok ember, és az állandó nyüzsgés okozta érzésbe. Új szakaszba kellett lépnie az életének, amit a felesége szülővárosában Siófokon talált meg. A balatoni települést egy nyugodtabb, csendesebb helynek tart, és összetartóbb közösség alakult ki.

Dani számára nagyon fontos, hogy ha ír egy regényről, akkor azt az adott topikot szeresse. A fő témái eddig a sorozatgyilkosság, Szombathely, börtönből való szökés, vallás, rasszizmus, influenszer jelenség voltak. A Siófoki ragadozó pedig egy kisvárosi krimi lett. A nagy dolgok után ezúttal egy mélyebb, kisvárosi krimi történetében merülünk el, ahol a fiatalokra helyezedő nyomás súlyát boncolgatja.

A könyv különlegessége, hogy két idősíkon játszódik párhuzamosan, és egyik sem a jelen. Az egyiken egy fiatal fiú utolsó napjait követjük nyomon a haláláig, a másikon pedig a nyomozás egy hetét, a végén pedig az utolsó napot párhuzamosan mutatja be, ahogy a fiú és végül a nyomozók találkoznak a potenciális tettessel.

Végül pedig elárulta Szántó Dániel, hogy 7 kötet után ezúttal a sci-fi műfajba akar belekóstolni, mert az egész emberiség helyzete érdekli. A három test probléma és Az idő gyermekei amik mostanában lekötik. Hogy ebből mi sül ki, azt remélhetőleg hamarosan olvashatjuk.

Külön öröm, hogy annak ellenére, hogy szinte minden podcastet meghallgattam vele, mégis tudott új dolgokat mondani. Egy rendkívül szimpatikus, közvetlen embert sikerült megismernem, és nem utolsó sorban a könyvhöz is meghozta a kedvem.

Tune Up 100.adás, avagy a világ legjobb filmje döntő

Körülbelül másfél éve kezdtem rendszeresen hallgatni a Tune Up névre hallgató podcastet, akik hasonlóan a Filmbarátok Podcasthez, a filmek szerelmesei, és adásról adásra kitárgyalják az aktuális filmeket, van, hogy sorozatokat is, és mindent, ami a filmekhez kapcsolódik (lásd filmzene). Ráadásul Ákos, az egyik tag, az én barátom, ő szerettette meg velem a filmeket, szóval őmiatta is hallgatom a csapatot, akik egyébként nagy karakterek mindannyian. Belevágtak egy embertelenül nagy projektbe, miszerint megpróbálták megtalálni a világ legjobb filmjét. Eléggé hosszadalmas volt a procedúra, jobbnál jobb vendég-műsorvezetőkkel, akik egyben zsűritagok is voltak, és a végére eljutottunk velük együtt a top 4 filmhez. És itt jön képbe a 100.adás, amit ennek eldöntésére rendeztek meg.

29340548_745709772297986_5547570327212523520_n.jpg

Az Ankert nevű helyen került megrendezésre az esemény, amit én már jól ismerek a sok Arsenalos kupadöntő nézés miatt. Délután 2 órára volt meghirdetve az esemény, de én már odaértem fél 1-re, és amikor bekukkantottam a rendezvény helyszínére, a hátsó részbe, láttam a betojt fejeket, ahogy izgalmukat palástolni próbálva rendezgették a termet. Tényleg nagy dolog egy ilyen podcast életében az, hogy személyesen találkozhatnak nagyjából 100 rajongójukkal személyesen. Fogalmam sincs, hogy én miként kezelném az ilyet, úgyhogy minden tiszteletem a srácoké. Maga a rendezvény számomra családias hangulatban telt, de én ezt szeretem. Lóri (és nem a The Walking Deades Lori) arcára is fény derült (aki ott volt látta, aki nem volt ott, az lehet, hogy soha nem fogja már). Csúszás volt, mert ránk szakadt az ég, pont abban a pillanatban, amikor Áki kimondta, hogy a Forest Gump NEM az egyik kedvenc filmje. Tökéletes időzítés az égiektől. Engem kicsit kidobott a döntő hangulatából, hogy a két al-döntő között megbeszélésre került a Jurassic World: Bukott birodalom, de ez is sajátjukká tette a műsort. Hogy mi lett a világ legjobb filmje, és mi volt a döntőn, azt egyrészt ezen a linken tudjátok meghallgatni, másrészt a továbbiakban el fogom spoilerezni, mert én is írok róla pár sort. Szóval csak az olvassa tovább, aki tisztában van az eredménnyel, vagy nem zavarja a végeredmény.

maxresdefault
(A képen a Tune Up Podcast tagjai balról jobbra: Gáspár, András, Lóri, és a monitoron a NASA által kapcsolva Ákos)
„Tune Up 100.adás, avagy a világ legjobb filmje döntő” Tovább olvasása