Tune Up 100.adás, avagy a világ legjobb filmje döntő

Körülbelül másfél éve kezdtem rendszeresen hallgatni a Tune Up névre hallgató podcastet, akik hasonlóan a Filmbarátok Podcasthez, a filmek szerelmesei, és adásról adásra kitárgyalják az aktuális filmeket, van, hogy sorozatokat is, és mindent, ami a filmekhez kapcsolódik (lásd filmzene). Ráadásul Ákos, az egyik tag, az én barátom, ő szerettette meg velem a filmeket, szóval őmiatta is hallgatom a csapatot, akik egyébként nagy karakterek mindannyian. Belevágtak egy embertelenül nagy projektbe, miszerint megpróbálták megtalálni a világ legjobb filmjét. Eléggé hosszadalmas volt a procedúra, jobbnál jobb vendég-műsorvezetőkkel, akik egyben zsűritagok is voltak, és a végére eljutottunk velük együtt a top 4 filmhez. És itt jön képbe a 100.adás, amit ennek eldöntésére rendeztek meg.

Az Ankert nevű helyen került megrendezésre az esemény, amit én már jól ismerek a sok Arsenalos kupadöntő nézés miatt. Délután 2 órára volt meghirdetve az esemény, de én már odaértem fél 1-re, és amikor bekukkantottam a rendezvény helyszínére, a hátsó részbe, láttam a betojt fejeket, ahogy izgalmukat palástolni próbálva rendezgették a termet. Tényleg nagy dolog egy ilyen podcast életében az, hogy személyesen találkozhatnak nagyjából 100 rajongójukkal személyesen. Fogalmam sincs, hogy én miként kezelném az ilyet, úgyhogy minden tiszteletem a srácoké. Maga a rendezvény számomra családias hangulatban telt, de én ezt szeretem. Lóri (és nem a The Walking Deades Lori) arcára is fény derült (aki ott volt látta, aki nem volt ott, az lehet, hogy soha nem fogja már). Csúszás volt, mert ránk szakadt az ég, pont abban a pillanatban, amikor Áki kimondta, hogy a Forest Gump NEM az egyik kedvenc filmje. Tökéletes időzítés az égiektől. Engem kicsit kidobott a döntő hangulatából, hogy a két al-döntő között megbeszélésre került a Jurassic World: Bukott birodalom, de ez is sajátjukká tette a műsort. Hogy mi lett a világ legjobb filmje, és mi volt a döntőn, azt egyrészt ezen a linken tudjátok meghallgatni, másrészt a továbbiakban el fogom spoilerezni, mert én is írok róla pár sort. Szóval csak az olvassa tovább, aki tisztában van az eredménnyel, vagy nem zavarja a végeredmény.

(A képen a Tune Up Podcast tagjai balról jobbra: Gáspár, András, Lóri, és a monitoron a NASA által kapcsolva Ákos)

A döntőbe került legjobb 4 film a 12 dühös ember (1957), Az amerikai szépség, A Harcosok Klubja, és a Gyűrűk Ura: A király visszatér. A helyben történt sorsolás eredménye az lett, hogy az al-döntő párosításában a 12 dühös ember az Amerikai szépséggel vívott ölre menő harcot, a Harcosok Klubja pedig a Gyűrűk Ura: A király visszatérrel került szembe. Utóbbi párosítás eléggé egyhangú volt, és bár nekem is fájt a szívem, mert a Gyűrűk Ura a kedvenc fantasy trilógiám, de a Harcosok Klubja ellen nem volt esélye, és ezt én is tudtam. Ellenszavazat nélkül jutott tovább Brad Pitt és csapata. A másik ágon keményebb volt a küzdelem, amiből sokáig úgy tűnt, hogy az Amerikai Szépség jut ki győztesen, de sok dühös ember szépséget győz. A szuperdöntőben tehát a 12 dühös ember kontra Harcosok Klubja nézett farkasszemet egymással. Itt sajnos el kellett jönnöm, de visszahallgattam, tegyétek meg ti is! A lényeg, hogy a 61 éve alatt mit sem öregedő 12 dühös ember lett a végső győztes.

Szóval a 12 dühös ember. Nem a feldolgozás, hanem az eredeti, a fekete-fehér, 1957-es változatról van szó. Pont a döntő előtti napon néztem meg, és bakker, a másfél óra elrepült. Ahogy a srácok is mondták, ez egy forgatókönyvírói bravúr volt. Tökéletesen mozgatták az összes karaktert, mindenkinek megvolt a jellegzetessége, még ha nemben és bőrszínben egyenlők is voltak. Csak a véleményüket tudták egymásnak ütköztetni, és pont ez a jó, hogy nem mentek át személyeskedésbe. Úgy látom magam előtt az esetet, és minden részletét, hogy csak a szereplők beszéltek róla. Én mindig is a nagy és látványos akciók híve voltak, ezzel meg lehet venni, de amit itt bemutattak, azt nem tudtam nem imádni. A karakterek annyira természetesek voltak, hogy a film után jutott eszembe, hogy itt színészeket láttam. A morális kérdések, a felvetett problémák, valamint azok kibontása pedig a mai napig aktuálisak és megállják a helyüket. A mondanivaló úgyszintén. Úgyhogy azt mondom, hogy megérdemelten nyerte el a srácoktól a Világ Legjobb Filmje címet.

A rendezvény szerintem jól sikerült, a srácok nem hazudtolták meg önmagukat, csak azt sajnálom, hogy nem tudtam a végén váltani velük pár szót. Ha már a Filmbarátok 100-on nem tudtam ott lenni, akkor úgy voltam vele, hogy erre muszáj elmennem, és büszke is vagyok rá, hogy ennek a podcastnek a történelmi eseményén személyesen részt vehettem. Találkozunk a 200.adásnál a Világ Legjobb Sorozata döntőjén! 😀