(Korábbi írások: 2×01, 2.évadzáró, 3.évadzáró, 4×01) Pótlom az egyik elmaradásom, ugyanis a Miracle Workers, vagyis Csodatevők utolsó évada még 2023-ban ment le, de nem tett neki jót az a kavarodás, ami a megjelenése körül volt. Először kiadták az évadkezdő részt még valamikor januárban, utána pedig indok nélkül leszedték mindenhonnét, hogy aztán nyáron folytassák. Ekkor pedig már nem volt kedvem nézni. De mindenképpen szerettem volna a maradék epizódokat is letudni.
Az 1.évad koncepciója fogott és tartott meg, miszerint a Mennyek csupán egy nagy cég, akik ugyanúgy dolgoznak, ahogy az átlagemberek a hétköznapokban, és Isten beleun az emberiségbe, és meg akarja semmisíteni őket, de két jelentéktelen alkalmazott csodát tesz és megmenti a világot. A folytatásban viszont már csak címügyileg maradtak meg a csodatevésnél, sok közük nem volt a csodákhoz. A befejező évadban ezúttal a Mad Max világába dobták a szereplőinket, akik most is hozták a megszokott színvonalat. Hogy ez jó, vagy rossz, azt mindenki döntse el maga.
Alapvetően nem érdekelt volna, mert nem láttam egy Mad Max filmet sem, de Daniel Radcliffet és Steve Buscemit élvezet nézni a szerepeikben, úgyhogy miattuk érdemes volt minden szezont végignézni. (Kivéve a 2.évadot, arra nagyon haragszom még mindig, pedig azóta megértettem a koncepciót.) Ők ketten erőlködés nélkül, a kisujjukból kirázva hozták a jó színészi játékot.
Daniel Radcliffet tényleg ki kell emelni, mert amit ez a színész bemutatott ebben a sorozatban, az bebizonyította, hogy iszonyú tehetséges, és tényleg megvan benne az a művészi érzék, ami nagy színésszé tegye. A két legnagyobb alakítása a 3.évados táncos jelenet, valamint ebben az évadban az Olympus epizód, azon belül is, amikor élő-kesztyűbábként viselkedett. De összességében, ha végignézzük a 4 évadot, akkor ő hozta a legnagyobb változatosságot, ami a karaktereit illeti, és mindegyikben remekelt. Ugyebár volt a mennyek ügyintézője, egy pojáca herceg, egy álszent pap, és most az apokalipszis egyik túlélője.
A sorozat felfedezettje számomra egyértelműen Geraldine Viswanathan volt, aki minden évadban kihozta a karakteréből a maximumot, és a mimikája igazán vígjátékba valóvá tette. Remélem látjuk őt még nagyobb szerepekben is. (Elvileg a készülő Thunderbolts filmben is benne lesz.) Az pedig, hogy mennyire pofátlanul jól utánozta Ace Venturat, azon még mindig nem tudok napirendre térni. (Szerintem forgatási szünetekben eljátszott jeleneteket a filmből, és ez ihlette az írókat az epizód megírására.)
Érdekes volt számomra, hogy végül minden szezonban Radcliffe és Geraldine karaktere összejött. Nem tudom, hogy ez mennyire volt tudatos, de kíváncsi lennék a miértjére. Sőt, ha úgy vesszük, akkor a 4 évad alatt végigjártuk velük a teljes kapcsolati utat. Először megismerkedtek, aztán a 2. és 3.évadban összejöttek, itt pedig mint házaspár voltak jelen, hogy a végén családdá váljanak.
Szerencsére maga a világ csak körítésként volt jelen. A hangsúly itt inkább az epizódonkénti különféle őrültségek megvalósításán volt. Volt itt megint minden, de az egyik kedvencem a MátriXXX epizód volt, ahol kiparodizálták annak minden aspektusát, és felhúzták az egészet egy házassági terápiára Sid (Daniel Radcliffe) és Freya (Geraldine Viswanathan) között. A kő-fétis pedig elsőre nem tűnt túl kreatív ötletnek, de amit kihoztak belőle, és ameddig húzták a jelenetet, az már tényleg iszonyú vicces lett.
Igen, ki kell emelnem, ha valami igazán vicces volt, mert bár feelgood volt a sorozat, de a humor a végére eléggé kikopott belőle, ezért pedig kár, mert kevés az igazán jó vígjáték manapság. Sokkal inkább éreztem úgy, hogy ez egy Csupasz Pisztoly-szerű gag-parádé volt. De azért mindenki szállított egy-két jó pillanatot.
TI-90 (Karan Soni) karaktere nem volt érdekes. Ha jól emlékszem egyik évadban sem volt jelentős a szerepe, most viszont egyáltalán nem volt erőltetett a jelenléte, mint az Oregon Trailben. Viszont amit itt kihoztak a gyilkos robot témából, az parádés volt. A kedvencem a Top Modelles rész. Mennyire ötletes volt már, hogy kiforgatták a modell szót. Ja és tojás ennyire még soha nem volt szexi.
Hiába nem volt kiemelkedő, és nem lesz újranézős, a maga szintén végül is szerettem. Szükség van az ilyen sorozatokra, mert a sok krimi mellett jó kikapcsolódás. Ráadásul remekül válogatták össze az öt főszereplőt, akik mind-mind teljesen mást képviselnek, mégis együtt remekül működtek.
Ami még remekül működött, az a szinkron. Eleinte fura volt Scherer Péter Steve Busceminek, de végül megszoktam, és eléggé jól illett a fura karaktereihez, amiket kapott az évek során. De hallatszott, hogy élvezte minden szinkronhang a munkát. A fordításba sem tudok belekötni, nem lógott ki semmi, a fülnek is természetesen hatott.
Kreatív ötletekből most sem volt hiány. Csak valahogy mégis hiányérzete marad az embernek a végére, pedig szépen lezárták és a ‘The End’ epizódcímmel gyönyörűen pontot tettek az egész sorozat végére.
Összességében ez lett a második kedvenc évadom, mert jól aknázták ki a világban rejtő humorforrásokat. Sajnos pont a fő szál volt az, amit nem élveztem annyira, így a sorozatzáróban lévő nagy harcot se élveztem annyira, viszont mindenkit jól mozgattak, úgyhogy nem tudok haragudni az írókra. Ők hozták a kötelezőt.
A végére pedig Steve Buscemi búcsúzóul ledöntötte a negyedik falat, és ő is elköszönt a nézőktől. Szerintem ha folytatódott volna a sorozat, ő akkor sem lett volna benne, pedig nélküle biztosan nem élveztem volna ennyire.