Furcsa kapcsolat van köztem és a magyar filmipar között. Van a fejemben egy kép, hogy minőségben sokkal gagyibb, mint a nagy amerikai produkciók, és valahogy nem tud kitörni semmi ebből a közép-kelet-európai hangulatból, holott számos külföldi nagy produkció itt forgat (pl. Strike Back), és azok bizony igencsak jók lettek, tele magyar stábtaggal. Szóval a tudás megvan, de a végeredmény valahogy mégsem sikerült kiemelkedőre. De szerencsére az utóbbi időben érkezett már egy-egy olyan film, ami megütötte a nemzetközi szintet, és szerintem ezt a vonalat kellene erősíteni, még ha valószínűleg sosem fogjuk tudni levedleni az ilyen Valami Amerika 3, Egy szoknya, egy nadrág és társai minőséget.
Az HBO Max első magyar saját gyártású sorozata, A Besúgó viszont olyan hihetetlenül minőségi sorozat lett, hogy egy pillanatra sem csapott meg a tipikus magyar sorozatok érzése. Sőt! Ez bizony a nemzetközi szintbe simán belesimul, ha nem még ki is emelkedik belőle.
A történet 1985 őszén játszódik. Ez az az időszak, amit én annyira nem kedvelek, ez főleg annak lehet köszönhető, hogy én a 90-es években születtem. Most nagy retroja is van a 80-as éveknek, egyre-másra jönnek az ebben a korban és hangulatban játszódó alkotások, és szép lassan be kell látnom, hogy értem, hogy miért sírják vissza az emberek azt az évtizedet, még ha az akkori világ, de főleg Magyarország nem is volt épp a legjobb hely. Az emberek tagadásban éltek, de legalább vidámak voltak, a felszín alatt azonban forrongott a nép, a már-már szinte fojtogató légkörben.
Nagyszerűen ragadta meg a készítő, Szentgyörgyi Bálint a korcsoportot, akire fókuszál a sorozat, nevezetesen a 20-as éveiben járó fiatalokat, és a kollégiumi légkört. Úgy lett iskolában játszódó sorozat, hogy nem azon van a hangsúly, de mégis tökéletesen beleillik a történetbe.
Visszakanyarodva a történetre. A főszereplő, Demeter Geri felkerül Budapestre egyetemre, és a kollégiumba beköltözik. Odaúton az állam egy embere sarokba szorítja, és kényszeríti, hogy legyen egy szerveződő fiatalok általi rendszerellenes forradalom szeme és füle. Az egyetlen gyengepont nálam pont itt van. Ez túlságosan a semmiből érkezett, és a sarokba szorítás is túl gyorsan megtörtént. Lényegében a pilot második felében már a rendszer téglájává válik Geri, és olyan profin csinálja, mintha erre tanították volna. Nem tudom hogyan máshogyan oldottam volna meg, hogy ne menjen a tempó rovására.
Mert ha már tempó. Hihetetlenül pörgött mindegyik rész. Szerencsére csak 40+ perces epizódhosszokról beszélhetünk, és az is bőven ki volt töltve izgalmakkal, szép karakterépítésekkel, és csavarokkal. És ez a sorozat legnagyobb erénye nálam, hogy kicsit a 2000-es évekbeli sorozatformulákat követi, amikor 40+ perc volt egy rész, elmesélt részenként egy történetet, de a nagy egészhez is mindig hozzáadott, plusz a végén jött egy agyeldobós cliffhanger. Manapság főleg az utóbbira mennek rá a sorozatok.
A másik bravúr, hogy habár sokak szerint a végére elfáradt az évad, szerintem végig tudta tartani konzisztensen a jó, izgalmas, és magas színvonalat. Igen, az utolsó részben az egyetemi tüntetés, és a grandiózus finálé kicsit olcsónak hatott, de ez legyen a legnagyobb bajunk. A 2.évadban (ha lesz? de legyen!) remélem még több pénzt kapnak.
Végül a színészekről. Szerintem Patkós Márton (akit régről személyesen is ismerek) magasan vitte a hátán a sorozatot. Semmi színházi manírosság nem volt a játékában, ösztönből vitte Száva Zsolt karakterét. Minden szavát el tudtam hinni, hogy azt ő mondja, és nem a forgatókönyvben volt leírva. Sajnos a Demeter Gerit játszó Váradi Gergelyről már nem mondható ez el. Voltak bizonyos jelenetek, ahol jó volt, és megközelítette Patkóst, de az esetek többségében inkább közepes volt. Nem tudom, hogy szándékosan volt ilyen, a szerepe miatt, vagy ő így játszik. Azt viszont sajnálom, hogy Geri az évad végére máris igazi rohadék lett. Lehetett volna szépen építeni az ő lelki vívódását, de ehelyett már most sanyargatja azokat, akik az útjába kerülnek.
A két fő női karakter közül érdekesség, hogy először Szőke Abigél lett volna Kata, de érkezett Szász Júlia, és elbitorolta a szerepet. És milyen jól tette! Számomra ő volt a másik húzó színész. Többször is úgy éreztem, hogy megvan Száva ellenpólusa. Szőke Abigél sem lett volna rossz, de ő pont jó volt a szende Juditnak.
Thuróczy Szabolcstól csak attól féltem, hogy túlhasznált színész lesz, és itt is az Aranyéletből ismert karakterét fogom látni, de szerencsére teljesen el tudtam vonatkoztatni. Uralta a szerepet és a képernyőt a jeleneteiben.
A Dugovics Mátét alakító Varga Ádámra térnék még ki röviden, hogy szerintem ő egy fokkal túljátszotta a szerepét. Mindent értek, hogy miért volt ilyen a karaktere, de eggyel finomabb alakítással is lehetett volna hozni a koli mindenes-dílerének szerepét.
Végül egy elméletet hadd osszak még meg. Tudom, furán fog hangzani, de bennem végig Prison Break érzés volt. A kollégium a börtön. Mint egy kis külön világ. Ott a cellatárs, a börtön atyaúristene, a jobb kezei, a börtönőrök, a külső erő, és a fura, de zseni főszereplő, akinek mindig van egy terve. Ha kell, akkor ahhoz, hogy kimásszon a slamasztikából, ha kell, akkor billegjen a két oldal között, ami sosem dőlt el teljesen egyik, vagy másik irányba. Ez is remekül volt építve. Szinte részenként változott bennem az érzés, hogy melyik oldalnak van igaza.
Még hosszan tudnám sorolni, hogy mi mindent váltott ki belőlem a Besúgó, de ezek után inkább csak arra buzdítom azokat, akik még nem látták, hogy adjanak neki egy esélyt. A történelmi hűség nem a legerősebb, de ha ezt a néző el tudja engedni, és csak élvezi az események folyását, akkor remek szórakozást és izgalmakat fog nyújtani a sorozat. Az 1.évad nálam 8/10-es volt. Remélem, hogy hamarosan berendelik a 2.évadot, és jövőre már láthatjuk is, mert évek óta nem élveztem ennyire sorozatot, még nemzetközi szinten sem. Szóval hajrá!
“A Besúgó – Vége az 1.évadnak” bejegyzéshez egy hozzászólás