Az utolsó, vagyis 6.évad előtt szerettem volna írni egyet a Netflix legerősebb politikai drámájáról, a Kártyavárról, de ahogy látjátok nem sikerült. Igen, megint későn érkeztem, hiszen az évad már 1 éve véget ért, de a közepes kritikai visszhang miatt vonakodtam megnézni. Mielőtt leírnám, hogy igazuk volt-e a kritikusoknak, pár gondolatot engedjetek meg a sorozattal és a szereplőkkel kapcsolatban.

Ez volt az első olyan évad, amit teljes egészében szinkronnal néztem meg. Még mielőtt elkezdték volna szinkronizálni, én Epres Attilát és Spilák Klárát tippeltem a két főszereplő hangjának, ezért nagyon örültem, amikor a hivatalos verzióban is ők lettek a magyarhangok, bár az évek előre haladtával és Underwood öregedésével Epres Attila hangja néha leesett. Igaz, ez lehet annak is köszönhető, hogy a szinkronhang elmondása alapján nehéz visszaszokni a sorozathoz, és ez érezhető volt a 4.évadban is (amit nem szinkronnal láttam). Az előtte lévő 3 évadot egymás után szinkronizálták le, tehát benne tudott maradni a szerepben.

Magáról az évadról azt tudnám mondani, hogy ez lett talán a leggyengébb. Új showrunner érkezett, és szinte végig azt éreztem, hogy előkészítik maguknak a ziccereket, az áll leesős pillanatokat, amiért szerettük a sorozatot, majd sorra kihagyják azokat. Az első részekben mindig azt néztem, és azt éreztem, hogy na talán most jön valami, de kihátráltak, valószínűleg időhúzás céljából. A legjobban a választás napja utáni 9 hetes időugrás bosszantott fel, aminek az eseményeit csak Frank narratívájából tudtunk meg. Szó se róla, Spaceynek még mindig piszkosul jól áll az, ahogy kipillant jelentőségteljesen a nézőkre, nélküle nem is tudom, hogy milyen lett a sorozat, állítólag pocsék, úgyhogy azt már tényleg nem nézem meg. Amúgy Frank kevesebbet ármánykodott, inkább csak sodródott az árral, ami nem volt rá jellemző eddig. Nem tudott az ellenfelei előtt járni egy lépéssel sem. Conway karakterét elpazarolták és ledegradálták, amiért haragszom, mert egy potenciális utódja lehetett volna „kedvenc” elnökünknek. Ehelyett Claire kapott nagyobb szerepet. Az ő és Frank közötti hintázásra épült az évad fő érzelmi forrása, és ez sajnos nem volt elég. Robin Wright tehetséges, és jó színésznő, de nem tud a hátán elvinni egy ekkora volumenű sorozatot.

Ami a politikai szálat illeti, a végén történt pálfordulás érzésem szerint nem lett eléggé megalapozva, így számomra kissé légből kapott lett. De tény, hogy ez fordította rá az évadot arra az utolsó 3-4 részre, ami a sorozat legerősebb pillanataira emlékeztetett. Előtte jóformán értékelhetetlen időhúzást láthattunk, azonban a vége szerencsére kárpótolt, és így viszonylag jó szájízzel búcsúzom a sorozattól. Mert az utolsó évadra már nem térek vissza, Spacey kiszállása, valamint a borzalmas pontszámok és kritikák miatt. A House of Cards ennyi volt, az 5.évad kicsit már kesernyés volt, de így is beírta magát a sorozatok történelmébe, méghozzá okkal.