A Your Friendly Neighborhood Spider-Man, avagy magyarul, ahogy a képregényekben is használták „Barátságos és közkedvelt Pókember” elég nehezen készült el. Eredetileg a Marvel Filmes Univerzumából ismert Tom Holland-féle Pókember eredettörténetét mutatta volna be, de 2022-ben éles kanyart vett az irány, és egy, a mozifilmektől teljesen független animációs sorozat készült el. Az elvárások az egekben voltak, főleg az X-Men ’97 pozitív fogadtatását követően. De vajon sikerült megugrani?

Bizonyára sok olvasó tudja, hogy én hatalmas Pókember rajongó vagyok, és ez még azelőtt kezdődött el bennem, hogy világszinten az egyik (ha nem a leg)népszerűbb Marvel karakterré nőtte ki magát. Az utóbbi években azonban lemaradtam az animációs sorozatok terén, mert úgy éreztem, hogy már nem nekem szólnak. Mondjuk nem is csoda a lemaradásom, hiszen a Sam Raimi-féle első Pókember film óta ez már a hatodik(!) animációs sorozat, ami a karakterből készült. Nem csoda tehát, hogy annyira nem vártam, de azért természetesen bepróbáltam, már csak a különleges vizuális megvalósítás miatt is.

A történet alapfelvetése az, hogy mi lett volna, ha Peter élete máshogy alakul? Nem a Midtown gimibe jár, és Tony Stark helyett Norman Osborn veszi a szárnyai alá. Izgalmas a koncepció, de ennyi képregény, film, és animáció sorozat után kicsit újabb felesleges körnek érzem. Magam is meglepődtem rajta, de őszintén szólva szívesebben néztem volna egy sorozatot Miles Morales karakterével, akivel noha nem tudok azonosulni, ez amiatt is lehet, mert nem kap elég lehetőséget. Persze, mondhatjuk, hogy vele ott vannak a Pókverzumos filmek, amik szintén animáltak, de Pókemberből három verziójú film is készült.

Ennek ellenére bejött a pilot. Először is sikerült Pókember történetét visszavinni az utcai szintre. Aztán az animáció tényleg olyan, mintha egy képregény lapjai elevenedtek volna meg. Valamint szakítottak egy másik fontos hagyománnyal is, mégpedig, hogy Ben bácsi halála nem áll összefüggésben a pókcsípéssel.

Peter első napja a gimiben még el sem kezdődött, amikor egy átjáró nyílt, és egy hatalmas Venom-szerű lény ugrott elé, vele pedig Dr. Strange is érkezett, aki nem az a doki, akit a filmekből ismerhetünk, és a szinkronhangja sem volt ugyanaz, ennek ellenére az első film zenéje csendült fel a megjelenésekor. Ez kissé összezavart.

Ha már magyar szinkronhangok. Peter és May hangjai maradtak ugyanazok, akik az MCU-ban voltak, ami számomra azért furcsa, mert ez a Peter nem az a Peter, akit ott megismertünk. Emiatt, bármennyire is szeretem Baráth Istvánt, és bármennyire is kisujjból hozza Pókember karakterét, én nem őt választottam volna Peter hangjának.

Úgy tűnik, hogy két fontosabb új karakter fog fontos szerepet játszani Peter Parker életében ebben a sorozatban, és egyelőre egyikük sem Harry Osborn, aki csak érintőlegesen lett bemutatva. Az egyikük Nico Minoru, aki úgy tűnik, hogy Ned-pótlék, de gondolom az ő személyiségét majd bővebben kibontják a későbbiekben. A másik viszont Loonie, akivel sikerült alaposan meglepni, mert a tipikus gimis focisztár alűrön sikerült egy alaposat csavarni, és egyben közel is tudták hozni hozzám a karaktert.

Végül pedig megjelent Norman Osborn. Anno felrobbant az internet, hogy miért lett fekete, de engem, aki elég kritikusan szoktam ezekhez a dolgokhoz hozzáállni, ezúttal egyáltalán nem zavart a változtatás. Karakteres, erőt sugárzó, misztikus. Pont olyan, amilyennek lennie kell.

Amit még mindenképpen érdemes kiemelni, az az animáció. Félig rajzolt, félig animált, és az egész egy képregényes formátumba van öntve. Egyértelmű, hogy az alap az rajzolt, viszont mozgásra animációval bírták, és nekem nagyon hasonlít az egész világ, és a mozgás a Spider-Man: The New Animated Series stílusára, ami viszont teljesen animált volt. De nem értek hozzá, úgyhogy csak a saját érzékszerveimre tudok támaszkodni.

Végül a zenére is hadd térjek ki, mivel a főcímdalt meghallva kikeredtek a szemeim, hogy ilyen rap-stílust választottak az amúgy klasszikus Pókember főcímdal mellé. Összességében viszont elégedett vagyok a zenével, mert jól illeszkedik az egész világba, ráadásul a vége főcím zene rettenetesen fülbemászó, és szívesen végighallgatom. Nagyon jól áll neki a zenekari téma.

Nekem bejött a kezdés, de azt is megértem, ha valakinek nem. 25 perces részek villámgyorsan elmennek, ráadásul rettenetesen pörög, Peter most is Peter, és Norman Osborn megjelenésével újra be lehet hozni a legizgalmasabb szálat, a Zöld Manót. Én a kezdésre 7,5/10-et adok. Nem szeretek fél pontokat adni, de most muszáj. 8-ast talán nem érdemel, de mindenképpen szerettem volna érzékeltetni, hogy ez jobban tetszett, mint egy szimpla „7-es jó” rész. Állítólag az írók türelmet kértek a nézőktől, hogy várjuk végig az évadot, hogy megértsük mit akarnak elmesélni. Én kíváncsian várom.

Rögtön ezután megnéztem a 2.részt is, ami már nem volt olyan jó, mint a bevezető, de ez inkább a történet miatt alakult így. Egy kevésbé izgalmas, de szükséges kört futottunk le, amiután el lehet kezdeni kibontogatni végre a tényleges eseményeket. Meglátjuk majd, hogy a végén az összkép milyen lesz.