X-Men ’97 – Vége az 1.évadnak

Nehéz összefoglalnom, hogy mit érzek az X-Men ’97-tel kapcsolatban, de azt biztosan kijelenthetem, hogy minőségi tartalom volt. Ez már csak azért is örömteli, mert ezzel bebizonyították, hogy nem bennem van a hiba a szuperhősös témák kapcsán, hanem bizony tényleg nem üti meg a legtöbb a mércét. De ez bőven megugrotta. Szerencsére nemhogy nem csúfolta meg az eredeti sorozatot, de szinte ugyanúgy, sőt talán még jobb minőségben vitte tovább az örökséget. Vagyis a legjobb kezekbe került a sorozat.

A tovább mögött természetesen spoileresen írok a sorozatról, mert annyi cliffhanger, csavar és plot twist volt, hogy képtelenség lenne kikerülni őket. De az én esetemben nem zavart volna, ha egy-kettőt tudok előre, mert így is bőven elég dologra kellett figyelni.

Amiért nem tudok önfeledten örömködni az amiatt van, mert tényleg nem fogtam fel mindent, amit láttam. Ugyebár az X-Men eleve egy nagyobb csapat, és ahhoz, hogy mindenkire jusson idő, bizony sűrűvé kellett tenni az amúgy rövid epizódokat. Ráadásul én nem olvastam a képregényeket, valamint az eredeti sorozatból is csak pár részt láttam, azt is gyerekként a Fox Kidsen, majd a Jetixen.

Az eredeti sorozat úgy ért véget, hogy X Professzor, vagyis Charles Xavier meghalt. A csapat irányítását pedig természetesen Küklopsz, vagyis Scott Summers vette át. Legalábbis az első rész erejéig, hiszen megjelent Magneto, és közölte, hogy Xavier ráhagyta az X-eket. Ez végül is jól sült el, hiszen amennyire próbált Scott vezéregyéniség lenni, annyira nem sikerült neki. Nem is a hibáira gondolok most, hanem a karizmatikusságára. Ő egy csapat húzóembere tud lenni, de nem a vezére.

Ellentétben a női karakterekkel, akik közül Vadóc és Jean voltak a kiemelkedők. De összességében is elmondhatjuk, hogy így kell erős női karaktereket megírni, ahogy velük, valamint Ciklonnal és Napsugárral tették. Ha bármelyikükre gondolok, sebezhető, de nem törékeny, és semmiképpen sem gyenge jellemek ugranak be. És ehhez az sem kellett, hogy izmosak legyenek, ahogy Hollywoodban sok helyen értelmezik az erős nőket.

Kicsit sajnálom, hogy Xavier mégsem halt meg, hanem egy számomra értelmezhetetlen szálon láthattuk, hogy egy másik faj egyik egyedével akart összeházasodni. Így viszont természetesen visszatért, hogy megmentse az X-Ment egy globális fenyegetéstől.

És akkor jöjjenek a negatívumok. Sajnos nehezen tudok komolyan venni egy olyan ellenséget, akit úgy hívnak, hogy „Mr. Gonosz”, márpedig ő akart lenni az egyik antagonista. Ez tényleg olyan 90-es évekbeli rosszfiú érzést hozott, ami viszont nem működött nekem. Aztán Ciklon külön szála az erejének visszaszerzésével egyáltalán nem kötött le. Tudom, ez az én hibám, és tényleg katartikus volt, de semennyire nem tudott érdekelni. Ez az egész biorobotőrös szál pedig nekem totális katyvasz volt. Sokkal fenyegetőbb volt Magneto, amikor ő fordult az emberiség ellen.

De azért akadtak pozitívumok. Át tudtam érezni a kitaszítottságot, a másság miatti megbélyegzést, egyszóval szimpatizálni tudtam az X-Mennel, ami igencsak távol áll tőlem. A 6.rész, ahol a mutáns ország ellen történt brutális támadás volt, ami Mágus életébe került, nagyon jó volt! Szerintem az évad csúcsa volt. Az animáció gyönyörű volt. Így kell kinéznie egy rajzfilmes képregény-adaptációnak. Sokszor éreztem úgy, mintha egy képregényt forgatnék.

Az X-Men ’97 tehát erősen tért vissza, és korántsem ért még véget (szerencsére, mert totális mindfuck cliffhangerrel ért véget). Amiatt viszont aggódom, hogy showrunner váltás lesz, de remélem, hogy a színvonal marad, esetleg talán egyszerűbbek lehetnének a mondanivalók. De mindenképpen megéri megnézni annak, aki hozzám hasonlóan kicsit kiégett már a szuperhősök világából.

A szinkronnak is mindenképpen jár egy dicsérő bekezdés, elsősorban a hangválasztások miatt, mert sikerült olyan stábot összeállítani, ami akár egy crossover kapcsán még illene is az MCU-ba, és nem kéne senkinek új hangot keresni. Mondjuk furcsa, hogy Amerika Kapitány hangja nem Zámbori Soma lett, de valószínűleg ez amiatt volt, mert ez a Steve Rogers nem az volt, akit ismerünk.

Ui: Köszönöm a két Pókemberes cameot!