A napokban jött a hidegzuhany elsősorban az amerikai felhasználóknak, hogy a Netflix a sikeres karácsonyi időszakot követően drasztikus módon árat növel, emiatt sokan fejezték ki nem tetszésüket az összeg kapcsán. A Disney+ pedig 700 ezer felhasználót vesztett 2024 utolsó negyedévében. Ha csak ennyi történt volna, nem is ragadtam volna billentyűzetet. De nem véletlen a két dolog egybeesése. Az utóbbi időben nem ez az első alkalom, hogy gyakorlatilag az összes streaming platform árat emelt.

Pár éve sikerült az emberekkel megszerettetni a streaming formátumot (ez főleg a Covid alatti lezárásoknak is köszönhető volt), ezáltal egyre szélesebb körben lett sikeres, és választották ezt az emberek. Noha Magyarországon még így is gyerekcipőben jár a stílus, hiszen az emberek a felmérések szerint még mindig többet tévéznek, de el fog jönni a korszakváltás.

De valóban el fog jönni? Az elmúlt évben szinte minden jelentősebb streaming szolgáltató emelte az árait. A kezdeti vonzó ajánlatok, például a Prime Video 899 Ft-os havi díja, mára már a duplája. A platformok folyamatosan bővülnek, és egyre több szereplő lép a piacra, gyakran dráguló díjakkal. Az árnövekedés célja lehet a bevételek pótlása vagy egyszerűen a nyereség maximalizálása, de az eredmény ugyanaz: az előfizetők terhei nőnek.

A helyzet nemcsak a cégeket érinti, hanem az egyéni tartalomgyártókat is, akik szintén arra buzdítanak, hogy támogassuk őket előfizetéssel, adományokkal, vagy más formában, hogy így támogassuk a munkájukat. Ennek érdekében pedig gyakorlatilag már bármit hajlandók megtenni, és feláldozni. Sajos sok esetben az önérzetüket és a tartásukat is. Viszont kicsit úgy érzem, hogy a verseny a figyelemért és a pénzünkért azonban egyre intenzívebbé válik, ami hosszú távon fenntarthatatlan rendszert eredményezhet.

Az árak emelése ahelyett, hogy kiszorítaná a vetélytársakat, csak még éhesebbé teszi a többieket, és mindenki akar egy szeletet ebből, ez pedig hosszú távon véleményem szerint tarthatatlan lesz. A most következő eszmefuttatásnak nincs semmi alapja, egyszerűen elgondolkodtam a rendszeren.

Egyre Magasabbak Az Árak: Hol A Határ?

Mindenki a pénzedre ácsingózik, hogy fizess elő, donatelj, mindegy hogyan, de add oda a pénzed neki. Legyen az cég, vagy önálló tartalomgyártó. És az előfizetői rendszerek miatt gyakorlatilag nem birtoklunk semmit, csak bérlünk, ami havi kiadásokat eredményez. Régen, ha egyszer megvettél valamit, akkor az a tiéd volt, annyiszor nézted, vagy hallgattad meg, ahányszor akartad. Kíváncsi vagyok, hogy kiszámoltátok-e, hogy egy adott előfizetésed tartalomfogyasztásra lebontva megéri-e.

Azt tapasztaltam magamon, hogy elő vagyok fizetve több platformra, de mondjuk 1-2 havonta nézek rajta valamit, ami nem éri meg. Csak azért maradtam, mert mondjuk örök életre szóló kedvezményt adtak, amíg le nem mondom. Viszont a fizetésem nagyon nagy százaléka csak úgy elszállt a semmibe, mert már nem vagyok gondtalan fiatal, aki minden szabadidejét sorozatnézéssel tölti (ezért is van egyre kevesebb kritika).

Sokan emiatt kezdtek szelektálni, hiszen a több előfizetés összege hónapról hónapra észrevétlenül terheli meg a költségvetést. Az áremelésekre adott válaszként sokan mondanak le előfizetéseket, ami a piac konszolidációjához vezethet: kevesebb, de nagyobb szolgáltató maradhat talpon.

Egyre gyakoribb, hogy a tartalomfogyasztás helyett csak a választás lehetősége miatt fizetünk elő. Kérdés, hogy a streaming piac, amely egyszer a szórakoztatás forradalmát ígérte, hogyan talál egyensúlyt a növekvő költségek és az előfizetők elvárásai között.

Mit Kapsz a Pénzedért?

Magamon azt tapasztaltam, hogy a havi (tegyük fel) 2500 Ft-os előfizetés, ami átlagosnak mondható, az régi árakban mondjuk egy DVD film ára volt, vagy egy sorozat fél évadának. Legtöbbünk szerintem maximum ennyit nézünk. Vannak kivételek emberekben, és platformokban is, de aki nem időmilliomos, az nagyjából nullára tudja kihozni az előfizetés-tartalomfogyasztás arányt 12 hónap alatt.

Való igaz, hogy a minőség sokkal jobb (már ahol nem kell ezért is pluszban fizetni), és olyan, mintha Blu-Ray minőségben vennénk meg, ami eleve drágább, de remélem érthető amire ki akarok lyukadni.

Az Idő Korlátai és Az Állandó Tartalomfogyasztási Nyomás

Mindemellett ugyanez igaz az időnkre is. Nézd meg ezt a sorozatot, vagy filmet azonnal, mert különben mindent elspoilereznek a közösségi oldalak. És akkor ott vannak még a különféle egyéb tartalmak ezekhez, amiket meg kell nézni, mert különben a FOMO (Fear Of Missing Something) érzés legyűr. Akinek viszont van erre ideje, az több mindent kap egy adott témáról, mind valaha.

A játékok is egyre hosszabbak, gyakorlatilag végtelen mennyiségű mellékküldetés van, és összegyűjthető tárgy (plusz amiket természetesen pénzért megvehetsz). És akkor vannak még podcastek, tiktok videók, insta reelsek, stb. Egyre nehezebb lépést tartani.

A Jövő: Összeomlás Vagy Megújulás?

Jó lenne látni egy statisztikát arról, hogy hányan mondják le az előfizetésüket a drágulás bejelentését követően. Az viszont biztos, hogy nem fog megállni a folyamat. Ha az előfizetési modellek így folytatódnak, nem kizárt, hogy a rendszer saját maga omlik össze. Az egyre drágább platformok és a fragmentált tartalompiac miatt a felhasználók előbb-utóbb felismerhetik, hogy feleslegesen költenek havonta több ezer forintot. Az árverseny és a piac zsúfoltsága valószínűleg jelentős változásokat fog hozni: vagy az árak csökkennek, vagy a kisebb szolgáltatók eltűnnek, összeolvadnak a nagyobbakkal.

Ha valaki utánaszámol, akkor láthatja, hogy ha az összes elérhető streaming szolgáltatóra (beleértve a YouTubeot és a Spotifyt) előfizetünk, akkor az drágábbra jön ki, mint egy sima tv szolgáltatás előfizetés, ahol manapság már szintén van lehetőség a műsor visszanézésére, a reklámok átugrására.

A kérdés tehát adott: meddig vagyunk hajlandók fizetni a tartalomért, és hogyan alakítja át a streaming szektor a jövő szórakoztatási szokásait? A következő évek válaszokat hozhatnak.

Ezek után nem csoda, hogy úgy érezzük, hogy nincs pénzünk, és elszalad mellettünk élet. Az elmélkedést Klaus Schwab borongós hangulatú idézetével fejezem be, ami tökéletes ráillik a bérelt tartalmakra: „Nem lesz semmid és boldog leszel!”