Világéletemben odavoltam a könyvekért…

Akár kezdhetném így is ezt a posztot, hiszen ahogy a könyvben egy pók, úgy az én életemben is egy könyv megváltoztatta az olvasással való kapcsolatomat. 10 éves körül lehettem, amikor egy nagy bevásárlóközpont könyves részén keresgéltem, és a kezembe akadt egy olyan fiataloknak szóló könyv, ami cím alapján félelmetesnek tűnt. Természetesen elkezdtem olvasni, amíg a szüleim vásároltak. Vásárlásonként 1-2 fejezetig jutottam csak, így egy teljes hetet kellett várnom a folytatásra, míg nem a könyvtárban is sikerült rábukkannom.

Ez volt Darren Shan – Rémségek Cirkusza (avagy Cirque du Freak), ami pontosan 25 évvel ezelőtt ezen a napon jelent meg először Nagy-Britanniában. Ennek örömére a szigetországban újra nyomdába került új borítóval. A következőkben nemcsak a regénysorozat emléke előtt tisztelgek, és nosztalgiázok, de egyben megpróbálom megfejteni, hogy miért vált a fiatalok, és a felnőttek számára is az egyik legkedveltebb ifjúsági horror sorozattá az elmúlt két és fél évtized során. A cikk végén pedig pár, a fejemben kérdésként felmerülő gondolatra is válaszolt első kézből maga az író, Darren Shan. És még az is kiderül, hogy eredetileg ki lett volna a harmadik könyv főgonosza!

Darren Shan Vámpírkönyvek sorozata (eredeti címén The Saga of Darren Shan) az ifjúsági horrorirodalom egyik ikonikus darabjává vált. Aki nem is olvasta végig őket, még az is hallhatott róluk. A történetek a 14 éves Darren Shan vámpírrá válásáról és különféle, félelmetes és hajmeresztő kalandjairól szólnak.

De miért emeli ki a többi regény közül? Darren Shan könyveiben a vámpírok világa nem csupán borzongató, de emberi és gyakran fájdalmas. Nem elég, hogy Darrennek túl kell élnie ebben a világban, de mivel még csak tinédzser, önmagát is meg kell találnia, amivel a hasonló korú olvasók könnyen azonosulhatnak. A különböző morális kihívások, amelyekkel szembenéz, a könyveket a horror és a dráma határán mozgatják.

A Harry Potter könyvek mellett szerettem volna mást is olvasni, és egy nagyjából 220 oldalas regény ideálisnak tűnt. A nyelvezete könnyű volt (innét is gratulálok a fordításhoz F. Nagy Piroskának), a szereplőkkel tudtam azonosulni, és olyan világba vezetett be, ami ámulatba ejtett. Emellett pedig a borító is figyelemfelkeltő, és szép volt. A mostani újraolvasás során jöttem rá, hogy ezek kifejezetten a magyar kiadáshoz készültek.

Az elmúlt 1 évben pedig újra elővettem a sorozatot, mert szerettem volna újraélni, és kíváncsi voltam, hogy most is annyira üdítően hat-e, mint akkor, vagy kinőttem már ebből az ifjúsági irodalomból. Hát nagyobbat nem is tévedhettem volna. Nemcsak hogy most is tetszett, de most még értettem is a könyvek mélyebb rétegeit. Voltak olyan, kissé spirituális vonatkozásai is, amiket ha akartam se tudtam volna megérteni gyerekként. És ez (olvasva Darren többi könyvét is bátran kijelenthetem, hogy) visszatérő elem, ami külön pluszt ad számomra.

Nem vagyok egy gyorsan olvasó típus, de a Rémségek Cirkuszát 2 nap alatt olvastam el! Egyszerűen úgy beszippantott, hogy nem tudtam letenni, és az aznapi alvásidőm bánta. Én viszont nem bántam, hogy így döntöttem. Tetszett a lendülete, a stílus, mintha hozzám beszélne, és hogy a vámpír témát egy teljesen új, izgalmas, máshol nem látott oldalról közelítette meg. Félelmetesnek nem mondanám, bár az tény, hogy voltak nyomasztó részek.

Nem is volt kérdés, hogy folytattam a Vámpír Inasával, amire nem annyira emlékeztem, hogy egyáltalán miről is fog szólni. Még olvasás közben is csak apró emlékek ugrottak be, de ez csak a javára vált a könyvnek. A vége pedig, hogy Sam lelkét úgy menti meg, hogy egyben az önmaga félvámpír sorsát is megpecsételi, gyönyörű összehozása volt mindannak, amiről a regény szólt. Itt még Mr. Crepsley és Darren között nem éreztem azt a szoros viszonyt, mint a későbbiekben, holott a cím alapján az ő kettejük kapcsolatának építésére számítottam volna.

És jön a Vérszipoly. Gyerekként is, és felnőttként is ez a kedvenc részem. Karácsony, első szerelem, tovább épített vámpír-mitológia, izgalmas új ellenség, épülő mester-tanítvány kapcsolat. Érezhetően Darren (mármint az író) sokkal részletesebben átgondolta, hogy hogyan is épül fel a vámpírok világa, és gyönyörűen előkészítette a terepet a következő 3 könyvnek. Az aktuális ellenség is új volt, meglepő és friss. Tudott csavarni egyet a vámpíros vonalon, ráadásul ezzel meg tudta vezetni az olvasókat is. Debbie instant kedvenc lett, és még felnőtt fejjel is át tudtam érezni az első tini szerelem érzését. Azt hiszem soha ennyire jól nem volt átadva az érzelem, mint ebben a könyvben.

Utána jött a Vámpírok Hegye trilógia. Igen, egybe veszem, mert végül is a három könyv egybe tartozik. A negyedik és ötödik rész is cliffhangerrel ér véget, azonnal folytatni kell. A negyedik könyv érezhetően egy alapozó volt, de sikerült megtölteni izgalommal, ráadásul csak a könyv feléig tart a Hegy felé való menetelés, utána már a vámpírok nem éppen hétköznapi világába nyerünk bepillantást.

A Halál Próbái nagyon feszes tempót diktált, gyerekként ez jobban tetszett, mint a Vámpír Herceg, felnőttként viszont pont fordítva volt. A próbák jók voltak, főleg a tüzes rész, ami hihetetlen részletességgel éreztette át, hogy mennyire is halálos egy-egy ilyen próbatétel. (Érdekesség: ha minden igaz, Darren sosem találta ki, hogy mi lett volna az ötödik próba.) A hatodik rész viszont számomra egyfajta Jedi Visszatér érzést adott. Tetszett a taktikázás, a játszmák, és hogy Darren (a szereplő) a saját ötletével fordít a dolgok állásán, és végre nem sodródik az árral. Mr. Crepsley ebben a három részben már az a sokszínű, kedvelhető apafigura, akire emlékeztem.

Ha valaki befejezi a sorozatot a hatodik résszel, úgy is kap egy kerek történetet. De ha folytatja, akkor mind a maradék hat könyvet el kell olvasni. Miért? A Sötétség Vadászai úgy kezdődik, ahogy azt hittem, hogy az előző rész fog véget érni. Mr. Tiny betoppan, hogy közölje, a Vérszipolyok Ura megérkezett, a vámpírok és a vérszipolyok közti háború pedig a küszöbön áll. Valamint bejött egy új főszereplő is, Vancha, akit sikerült egyszerre sokszínűvé, és kedvelhetővé tenni. Nem is emlékeztem, hogy ekkora szerepe volt a sorozatban.

Nagyon tetszett, és remek írói húzásnak tartom, hogy a három vadász, akik üldözik a gonoszt, mindegyik könyvben személyes akadályt kapnak, ami meggátolja őket a feladatuk teljesítésében, mert a szívükre hallgatnak, vagy épp pont az gátolja őket a küldetésük teljesítésében.

Az éjszaka szövetségeseit azért szeretném kiemelni, mert erre adtam még 5 csillagot. Egyszerűen imádtam az ötletet, hogy Darren újra iskolába megy! Tökéletesen ötvözte a young adult félig-meddig szuperhősös vonalat, a gyilkossági krimik „ki a tettes?” stílusával, valamint végig ott lebegett a kérdés, hogy ki áll a háttérben, és biztos csapda, de nem tűnik annak, és sokáig altat is a könyv. Emellett pedig minden karakter jól lett mozgatva, a motivációk erősek, meglepők, a csavarok sokkolók. Debbie visszahozása szívet melengető volt, és értelmet is kapott. A Kampós kilététől pedig leesett az állam!

Pont ezért fáj kicsit, hogy a Hajnal Gyilkosai nekem mellément. Úgy érzem, hogy a főszereplők 24 óra alatt futottak egy kört a városban, hogy aztán ugyanoda, ugyanabba a felállásba visszaérkezzenek, ahol az előző könyv végén voltak. De hogy miért nincs igazam, arra majd Darren válaszol kicsit lejjebb.

A Lelkek Tava teljesen más hangulatú volt a többihez képest. Sokan úgy gondolják, hogy nagyon kilóg a sorozatból, és én is osztom ezt a véleményt. Sokkal inkább tudnám elképzelni a Démonvilág sorozatba. De a végén ez is értelmet nyer. Az pedig, hogy ki volt Harkat, hát jól megvezetett az író. Végig azt hittem, hogy maga Darren lesz, pedig a megoldás végig ott volt a szemem előtt. (Vigyázat, ha olyan példányotok van, a könyvjelző konkrétan elspoilerezi, hogy kit találnak a tóban, pedig az csak az utolsó 20-30 oldalon történik meg!)

Az Árnyak Urával visszatértünk a kezdetekhez. Ugyan ez még nem a vég, de a nagy finálé első része. Debbie visszahozatalát itt már nem tartottam olyan jó ötletnek, de megértem, hogy miért döntött így az író. A mozis eseményekre azt hittem, hogy ennél jobb felállás nem lehet arra, hogy megtörténjen a végső összecsapás, de rám cáfolt. Ráadásul az új karakter, Darius körüli duplacsavar (először, hogy ki az apa, aztán, hogy ki az anya) nagyot ütött!

A Végzet Fiai. Emlékszem, gyerekként nyomasztott a vége, és zavart, hogy nem úgy zárult, ahogy szerettem volna. De ehhez érnem kellett. Sokkal több, és magasztosabb a mondanivalója a könyvnek (és az egész sorozatot átjárta ez a szemlélet), mint amit elsőre értene az ember. Azért tökéletes ez a vég, mert nem hittem volna, hogy lehetne jobb végső harc felállást teremteni annál, ami a 11. részben volt, de a stadionos csata felülmúlta. És ahogy továbbgörgette az eseményeket, hogy a végén aztán a leszámolásra tényleg Darren és Steve maradjon, az mesteri. Ami utána történt, az pedig feloldott mindent. Gyönyörű, ahogy körbeér a történet, és egyben keretbe foglalja mind a 12 könyvet. A tempója is pont jó. Mindenből annyit kapunk, amennyi még nem fullad unalomba, de pont elég, hogy átéljük, élvezzük, és izguljunk rajta. Ha van tökéletes befejezés, akkor ez az.

Mivel felmerült bennem pár kérdés, és úgy éreztem, hogy nem mindent értek igazán, megkérdeztem az írót, Darren Shant, hogy első kézből válaszoljon:

Amikor elkezdted írni az első regényedet, hány kötetet terveztél eredetileg? Volt olyan elem, amit később adtál hozzá, hogy kibővítsd az univerzumot?
DS: Amikor elkezdtem az első könyvet, nem voltam biztos benne, hogy továbbviszem-e a történetet. Egy önálló történetként fogalmazódott meg bennem, de a befejezése miatt tudtam, hogy lehetőség van arra, hogy folytassam, ha úgy döntök. Az első könyv végére viszont már tudtam, hogy szeretném látni, mi történik ezután, így megírtam a második könyv első vázlatát, még mielőtt az első kötet jogait eladtam volna. De abban a szakaszban fogalmam sem volt, meddig juthat el Darren története, vagy hova vezethet engem.

A harmadik könyvben már úgy tűnt, hogy elkezded kibővíteni a világot, és a hatodik könyv mintha megalapozta volna a következő hat kötetet. Ez mindig is a terved volt?
DS: A második könyv írása és a harmadik tervezése során kezdett a történet nagyobb méreteket ölteni. Eredetileg a harmadik könyv antagonistája egy gonosz vámpír lett volna, de nem voltam elégedett ezzel az ötlettel. A gonosz vámpírokat már túl sokszor feldolgozták az elmúlt évszázadokban! Így elkezdtem gondolkodni, hogy van-e más mód a történet gonoszának megközelítésére. Közben sokat gondolkodtam azon is, hogy milyen társadalmat alkothatnak a vámpírok. Az első két könyvben nem találkozunk más vámpírokkal, de tudtam, hogy Darren később kapcsolatba kerül majd többekkel is, így szociológiai szempontból kezdtem el kidolgozni őket, részletezve, hogy milyenek lehetnek. Miközben ezen dolgoztam, és úgy döntöttem, hogy a vámpírjaim nem gonosz gyilkosok, hanem évszázadok óta gondosan titkolják létezésüket az emberiség előtt, elgondolkodtam azon, ha ennyire titkolózóak, és nem ölnek, amikor táplálkoznak, miért van annyi negatív hír róluk. Ekkor jött az ötlet egy szakadár csoportról, amelyet „vérszipolyoknak” neveztem el, azzal az okfejtéssel, hogy ők igenis ölnek táplálkozás közben, és az emberek összekeverték őket a vámpírokkal. Ez vezette el a gondolataimat a Sebhelyesek Háborújához és ahhoz, hogyan illeszkedhet Steve és Darren ebbe a történetbe. Így mire a harmadik könyvet elkezdtem írni, már elég jól tudtam, merre halad majd a teljes történet.

Mi volt a célod a kilencedik könyvvel, a Hajnal Gyilkosaival? Úgy tűnt számomra, hogy a karakterek visszatértek az előző rész végi felállásához.
DS: A sorozat fő történeti íve Darren felnőtté válása. Ez egy olyan történet, amely egy fiúról szól, aki férfivá érik. A felnőtté válás részeként meg kellett mutatnom, hogy továbblép a mentorával való kapcsolatán, hogy saját lábára álljon, és önálló, érett felnőtté váljon. Sajnos ez megkövetelte, hogy éles vágással megszakítsam a kapcsolatát Mr. Crepsley-vel, úgyhogy…

Mi ihlette a Lelkek Tava nagyon eltérő hangulatát? A Démonvilág ötlete ekkor fogalmazódott meg benned? A Groteszk karaktere kifejezetten démoninak tűnt.
DS: Úgy éreztem, hogy a kilencedik könyv után mindenkinek szüksége van egy kis szünetre a fő történetszál után, hogy mindenki levegőhöz jusson, és gyászolhasson a nagy veszteség után. Azt is szerettem volna megmutatni az olvasóknak, hogy mi forog kockán a Sebhelyesek Háborújában, hogy nem csak vámpírok és vérszipolyok összecsapásáról van szó, hanem valami olyanról, ami hatalmas hatással lesz az emberiségre is. Ami a Démonvilágot illeti… nem, azt hiszem, már megírtam a Démonmester első vázlatát (átlagosan két-három évet töltök egy könyvvel, miközben az utómunkákon dolgozom). Ugyan az utolsó vámpírkönyvemben említés esett démonokról, de ezek semmilyen módon nem kapcsolódnak a Démonvilág sorozat démonaihoz. Ugyanakkor a könyv, amely a legnagyobb hatással volt a Démonvilágra, a kilencedik könyv, a Hajnal Gyilkosai volt. Mivel az a könyv 24 órán belül játszódott, sokkal gyorsabb tempójú volt, mint a sorozat többi része. Imádtam ennek a könyvnek a közvetlenségét, és úgy döntöttem, hogy ezt a stílust beépítem a Démonmester és a többi démonos könyvbe.

Köszönöm Darrennek, hogy válaszolt a kérdéseimre, és hogy 2014-ben élőben találkozhattam vele. Fel voltam készülve, hogy nagy élmény lesz, de álmomban sem hittem, hogy ennyire közvetlen ember. Hiába minden angoltudásom, ahogy ott ültem mellette, lefagytam, és úgy meg voltam szeppenve, mint egy kisgyerek. Nagyon pozitív emlékként él bennem azóta is.

Első kézből mondhatom -hiszen most olvastam végig a teljes sorozatot-, hogy Darren Shan vámpírkönyvei ma is ugyanolyan frissnek és izgalmasnak hatnak, mint 25 évvel ezelőtt. A sorozat gyerekként szórakoztatott, felnőttként viszont gondolatébresztő is volt egyben. Az biztos, hogy meg fogom mutatni a gyerekemnek is ezeket a könyveket, mert remélhetőleg őt is ugyanolyannyira elvarázsolja majd ez a világ, mint ahogy velem tette.

Remélem egy nap majd újra kap egy adaptációt, ami méltó lesz a sorozathoz. Akár animáció formájában is.

Neked van kedvenc köteted a sorozatból? Vagy most tervezed, hogy belekezdesz? Ünnepeljük együtt a Rémségek cirkusza 25. évfordulóját, és oszd meg véleményedet a kommentek között!